Chapter 244

Helló! 😊

Itt is van az újabb fejezet, és hát mit is mondhatnék? Nagyon fogjátok élvezni. Nem csak attól, amit csinálnak, hanem... Harry szemszöge csodás, imádtam a gondolatait fordítani 💕 Kíváncsi vagyok, nektek mi lesz a véleményetek. Egyéb fontos mondanivalóm nincs szerintem, pénteken jövök ismét.

Kellemes olvasást! 😊😘

Chapter 244

 
Louis szemszöge
Nem tudok aludni. Már megpróbáltam lehunyni a szemeimet és kizárni a világot, elhagyni a káoszt és az összevisszaság stresszét, ami a szerelmi életem, de nem tudom megtenni. Lehetetlen. Lehetetlen harcolni a mágneses töltéssel, amely Harry szobájába húz engem, amely könyörög nekem, hogy legyek a közelében. Olyan távoli, és tudom kell, hogy azért viselkedik-e így, mert csináltam valamit, vagy mert nem csináltam. Tudnom kell, hogy ennek semmi köze Sashahoz és a kis aranyszínű ruhájához, vagy ahhoz, hogy Harryt már nem érdeklem. Tudnom kell.
Hezitálva kiszállok az ágyból, aztán meghúzom a kis zsinórt, ami felkapcsolja a villanyt. Olyan csendesen amennyire csak lehetséges, lábujjhegyen átmegyek a folyosón, majd lassan lenyomom a kilincset a vendégszoba ajtaján. Kinyílik egy kis nyikorgással, és meglepődve látom meg, hogy a lámpa ég, az ágy meg üres. A fekete ágynemű halma és a takarók az ágy végébe vannak túrva, Harry pedig nincs a szobában.
Szívem elszorul annak a lehetőségén, hogy elhagyta Seattle-t és visszament haza… az ő otthonába. Tudom, hogy a dolgok kínosak voltak köztünk, de képesnek kellene lennünk megbeszélni akármi is az, ami Harry fejére nehezedik. Szemeim átvizsgálják a szobát, aztán megkönnyebbülök, amikor meglátom a padlón pihenő táskáját, a tiszta és összehajtott ruháit, amik fel vannak borítva, de sikerült megtartani rendezett formáját.
Imádtam látni a változást Harryben az érkezése óta, mely csak néhány órával ezelőtt volt. Édesebb, nyugodtabb volt, és ténylegesen bocsánatot kért tőlem anélkül, hogy ki kellett volna húzni belőle a szavakat. Függetlenül a ténytől, miszerint hűvös és távoli most, nem tudom figyelmen kívül hagyni a változásokat, amik ezen a héten történtek, és a pozitív hatást, amit a köztünk lévő távolság okozott nála.
Csendesen végiglépkedek a folyosón Harryt keresve. Ebben a házban van… valahol. A ház sötét, az egyetlen világosság a kis éjszakai lámpákból jön, melyek az előtér padlóján vannak felsorakoztatva. A fürdőszobák, a nappali és a konyha üres, és semmi zajt nem hallok az emeletről. De az emeleten kell lennie, talán a könyvtárban van?
Keresztbe teszem ujjaimat, hogy ne ébresszek fel senkit Harry keresése közben, majd éppen, amikor becsukom az ajtót a sötét és üres könyvtárnál, meglátok egy kis beszűrődő fényt a hosszú folyosó végéről. Az itteni rövid hetem alatt még nem jutottam el a háznak ebbe a szárnyába. Feltételezem, ez az, ahol a színház szoba és az edzőterem van, ahol Christian órákat tölt el.
Az ajtó nincs bezárva, és könnyen kinyitom. Az aggódás pillanatnyi szikrája megüt, miközben elszórakozom azzal a gondolattal, hogy talán Christian az, aki a teremben van. Az hihetetlenül kínos lenne, és imádkozom, hogy ne ez legyen a helyzet.
A terem mind a négy falára tükrök vannak szerelve padlótól plafonig és hatalmas, megfélemlítő gépek sorakoznak benne, a futópad az egyetlen, ami felismerhető. Súlyok, és még több súly borítja a távolabbi falat, valamint a padló nagyobb része párnázott. Szemeim a tükrözött falra tévednek, mire a belsőm felenged. Harry, négy Harry látszódik a tükörben. Póló nélkül van, és agresszíven gyors mozdulatokat tesz. Kezei ugyanazokban a fekete kötésekben vannak, amelyek Christianon is voltak mindennap ezen a héten.
Harry háttal van nekem, kemény izmai feszülnek lebarnult bőre alatt, ahogy felemeli lábát, hogy belerúgjon a nagy fekete zsákba, mely a plafonról lóg. Az ökle a következő, maga elé üt vele, egy hangos csapódás követi mozdulatait, aztán ugyanezt teszi a másik öklével. Figyelem, ahogy megismétli cselekedeteit, olyan mérgesnek néz ki, és dögösnek, és izzadtnak, és alig tudok józanul gondolkozni, miközben nézem őt, ahogy megtámadja a zsákot.
Egy gyors mozdulattal felemeli a bal lábát, majd a jobbat, mindkét öklével megüti a zsákot akkora mozgékonysággal, hihetetlen nézni. Bőre csillog és izzadság fedi, mellkasa és hasa kissé máshogy néz ki, mint korábban, meghatározottabb. Egyszerűen… nagyobbnak néz ki. A fém lánc, ami a plafonhoz van csatolva, úgy néz ki, mintha bármikor eltörne Harry agressziójától. Szám száraz, gondolataim pedig álmosak, ahogy figyelem őt és hallgatom dühös nyögéseit, miközben megáll a lábát használva, aztán csak az öklével üti a zsákot. Nem tudom, hogy a lágy nyögés, ami elhagyta az ajkaimat amiatt, hogy nézem őt, vagy az, hogy egyszerűen észrevette a jelenlétemet, de azonnal abbahagyja mozdulatait. A zsák tovább leng a láncon, Harry pedig egyik kezét használja, hogy megállítsa azt.
Nem akarok én lenni az első, aki megszólal, de nem ad választási lehetőséget, ahogy tág és mérges szemekkel rám bámul.
- Szia – hangom rekedt és vékony.
- Szia – leheli, mellkasa gyorsan emelkedik és süllyed.
- Mit, uhm – próbálom meg összeszedni magamat. – Mit csinálsz? – kérdezem tőle.
- Nem tudtam aludni – leheli nehezen. – Te mit csinálsz ébren? – veszi fel fekete pólóját a padlóról, és letörli a nedvességet az arcáról. Nyelek egyet, úgy tűnik, nem találok erőt arra, hogy elnézzek izzadságtól ázott testéről.
- Uhm, ugyanazt, mint te. Nem tudtam aludni.
- Hogy találtál meg? – lihegi.
- Kizárásos alapon – mosolyodom el halványan, aztán szemeim barnult törzsére vándorolnak, az izmok nehéz légzésével együtt mozognak. Harry bólint, tekintete nem találkozik az enyémmel, és nem tehetek róla, de megkérdezem. – Csináltam valamit? Ha igen, csak beszélhetnénk róla és megoldhatjuk.
- Nem, nem csináltál semmit.
- Akkor mondd el, mi a baj, kérlek, Harry. Tudnom kell, mi történik – szedek össze annyi magabiztosságot, amennyit csak lehet. – Te… mindegy – az a kis magabiztosság, amim volt, elillan nézésétől.
- Én mi? – ül le egy hosszú fekete párnára, úgy hiszem, ez valamiféle súlyzópad, aztán ismét megtörli az arcát a pólóval, mielőtt a feje köré teszi, visszatartva nedves haját. Ez furcsán megnyerő és nagyon vonzó, annyira nagyon, hogy azon találom magam, ügyetlenkedek a szavakkal.
- Csak kezdek azon gondolkozni, hogy te talán… kezdesz nem annyira kedvelni engem – a kérdés sokkal jobban hangzott a fejemben. Amikor kimondtam hangosan, szánalmasnak és rászorulónak hangzik.
- Mi? – esnek kezei a térdeire. – Miről beszélsz?
- Még mindig vonzódsz hozzám… fizikailag? – teszem fel a kérdést szánalmasan. Nem érezném magam ennyire megszégyenülve a bizonytalan kérdéstől, ha ma este korábban nem utasított volna vissza Harry. Ez, plusz még ha Miss Hosszú lábak és rövid szoknya nem hízelgett volna neki pontosan előttem. Meg sem említve azt, ahogy a szemei elidőztek a nő testén…
- Mi… honnan jött ez? – mellkasa emelkedik és süllyed, a kulcscsontja alatt lévő tetovált madarak úgy tűnik, hogy csapkodnak a gyors mozdulatokkal együtt.
- Nos, – teszek pár lépést beljebb a teremben, inkább hagyok néhány lépés távolságot Harry és köztem – korábban, amikor csókolóztunk… megálltál, és alig értél hozzám, azóta, és elmentél aludni.
- Tényleg azt hiszed, hogy már nem vonzódom hozzád? – kinyitja a száját, hogy tovább folytassa, de újra becsukja, mielőtt bármilyen szó kijönne rajta.
- Átfutott a fejemen – vallom be. A párnázott padló hirtelen nagyon érdekessé válik, ahogy arra bámulok le.
- Ez kibaszott őrültség, – kezdi el – nézz rám – szemeim találkoznak az övéivel, ő pedig mélyen felsóhajt, mielőtt folytatja. – El sem tudom képzelni, miért gondolkoznál el valaha is azon, hogy nem vonzódom hozzád, Louis – úgy tűnik, átgondolja válaszát, és hozzáteszi: – Vagyis azt hiszem, látom, miért gondolod ezt a korábbi miatt, de ez nem igaz, ez szó szerint nem lehetne messzebb a kibaszott igazságtól.
- Akkor mi az? – a fájdalom a mellkasomban lassan kezd eltűnni.
- Azt fogod gondolni, hogy kurvára beteges vagyok.
Ó, ne.
- Miért? Mondd el, kérlek – könyörgök neki. Figyelem, ahogy frusztrált ujjait végighúzza az állán lévő enyhe borostán, alig van rajta, csak egy napja nem borotválkozott.
- Csak hallgass meg, mielőtt dühös leszel, oké?
Lassan bólintok, a cselekedet teljesen ellentmond a bennem csapkodó paranoiának.
- Volt ez az álmom, vagyis rémálmom igazából…
Mellkasom összeszorul, és imádkozom, hogy ez ne legyen olyan rossz, mint amilyennek feltüntette. Egy részem megkönnyebbült, hogy egy rémálom miatt zaklatott, nem egy tényleges esemény miatt, de a másik felem fáj érte. Egyedül volt egész héten, és fáj tudnom, hogy a rémálmai visszatértek.
- Folytasd – bátorítom őt gyengéden.
- Rólad… és Zaynről.
Mi?
- Mire gondolsz? – kérdezem Harrytől.
- A mi… az én lakásomban volt, aztán hazajöttem, és a lábaid között találtam őt meg, a nevét nyögted, és…
- Oké, értem – állítom őt meg. A fájdalmas kifejezés az arcán kényszerít arra, hogy megállítsam őt attól, hogy megismételje az álmát.
- Ne, hadd mondjam el.
Hihetetlenül kellemetlenül érzem magam így, hogy Harryt hallgatom arról beszélni, hogy Zayn és én ágyban voltunk, de ha úgy érzi, hogy el kell mondania nekem, megharapom a nyelvemet és hallgatni fogok.
- Rajtad volt, megdugott az ágyunkban. Azt mondtad, hogy szereted őt – fintorog.
Az összes feszültség és kínos viselkedés Harrytől egy álmából fakad, ami rólam és Zaynről szólt? Ez segít megmagyarázni az éjszaka közepei követelését tegnap este, miszerint hívjam fel Zaynt és vonjam vissza a látogatását Seattle-be, amibe beleegyeztem.
Ahogy átnézek a zöldszemű, fájdalom sújtotta férfire, arca a kezeiben pihen, korábbi paranoiám és frusztrációm eltűnik, mint a cukor a nyelvemen.

Harry szemszöge
- Harry – leheli Louis. Olyan lágyan ejti ki nevemet, nyelve simogatja a szót.
- Miért nem mondtad el egyszerűen korábban? – kérdezi, majd közelebb sétál hozzám. Elkezdem piszkálni a vastag kötést, mely a kezeim köré van tekerve. – Ez csak egy álom volt, ami soha nem történne meg.
- A fejemben ragadt, nem tudtam nem újra elképzelni. Kibaszottul kínzott engem egész idő alatt eddig, mármint vigyorgott, miközben megdugott téged – Louis kis kezeit gyorsan a füléhez teszi, hogy eltakarja.
- Ne használd ezeket a szavakat – ráncolja az orrát nemtetszésében.
- Imádod ezeket a szavakat – emlékeztetem őt.
- Nem, amikor így használják őket – Zaynnel kapcsolatban, remélem, így érti. – Szerinted miért álmodtad ezt?
- Nem tudom, valószínűleg azért, mert beleegyeztél, hogy meglátogat téged.
- Nem tudtam, mi mást mondjak, és mi abban a furcsa helyzetben voltunk… vagyis még mindig abban vagyunk – motyogja.
- Nem akarom, hogy a közeledben legyen, tudom, hogy ez elbaszott, de leszarom. Őszintén, Zayn a határ nekem, ez mindig így lesz. Nincs az a mennyiségű kick-box, ami ezt megváltoztatja. Furcsa helyzet vagy sem, te csak nekem vagy. Nem csak szexuálisan, hanem teljesen.
- A közelemben sem volt azóta, hogy elvitt az anyám házába – emlékeztet engem, de a bennem nyugvó pánik nem mozdul. – De ha az segít megállítani ezeket a gondolatokat, megmondom neki, hogy ne látogasson meg.
- Megtennéd? – több veszekedésre számítottam tőle.
- Igen, nem akarom, hogy így nehezedjen rád ez – ideges szemekkel lenéz a mellkasomra, aztán vissza az arcomra.
- Gyere ide – emelem fel az egyik bekötött kezemet, hogy magamhoz hívjam őt. Mivel a lábai túl lassan mozognak, előrehajolok és megfogom a karját, könyöke köré fonva a kezemet, hogy felgyorsítsam mozdulatait.
Légzésem még nem tért vissza a normálishoz, nem tehettem róla, de ki kellett vernem a szart is abból a rohadt zsákból. Kezeim is lábaim fájnak, de még mindig nem adtam ki magamból az összes dühömet. Van valami, a fejem hátsó részében ülve, gyötörve engem, nem megengedve, hogy elengedjem a neheztelést.
Ez van addig, amíg száját az enyémre nem nyomja. Meglep azzal, hogy nyelvét benyomja a számba, majd kis kezeit izzadságtól ázott hajamba fonja, lehúzza a feltekert pólót a fejemről, és a padlóra dobja.
- Louis – gyengéden nyomást gyakorlok a mellkasára, majd elmozdítom számat az övétől. Ismét helyet foglalok a súlyzópadon, szemei összeszűkülnek rám. Nem szólal meg, miközben elém áll.
- Nem fogok belenyugodni abba, hogy visszautasítasz engem egy álom miatt, Harry. Ha nem akarsz engem, akkor az rendben van, de ez baromság – szűri ki a fogai között.
Amennyire csavart dolog ez, haragja megmozdít belülről, amitől a vérem egyenesen a farkamba áramlik. Azóta akarom ezt a férfit, hogy utoljára voltam benne, most pedig akar engem, és kezd mérges lenni rám, amiért megállítottam őt attól, amit akar. Telefonon hallani őt, ahogy elmegy, soha nem lesz elég jó, éreznem kell. Az ereimben még mindig tűzként áramló adrenalinnal végre megszólalok:
- Nem tehetek róla, Louis, tudom, hogy ennek nincs értelme – vívok háborút magamban.
- Akkor dugj meg engem – feleli, mire leesik az állam. – Egyszerűen csak meg kellene dugnod, amíg el nem felejted azt az álmot, mert csak egy éjszakára vagy itt és hiányoztál, de te túlságosan is megragadtál annál, hogy elképzelj engem Zaynnel, hogy egyáltalán megadd nekem azt a figyelmet, amit akarok.
- A figyelmet, amit akarsz? – nem tehetek a hangomban lévő keménységről, mely szavainak iróniájából fakad. Fogalma sincs, hányszor dugtam meg a saját kezemet, azt tettetve, hogy ő az, elképzelve a hangját a fülemben, elmondva nekem, mennyire szüksége van rám, mennyire szeret.
- Igen, Harry. Amit akarok.
- Mi az pontosan, amit akarsz? – kérdezem tőle. Tekintete kemény és kissé nyugtalanító.
- Azt akarom, hogy anélkül tölts velem időt, hogy Zaynnel törődnél, azt akarom, hogy megérints és megcsókolj anélkül, hogy elhúzódnál. Ez, Harry, amit akarok – vág mogorva arcot, aztán kezét a csípőjére teszi. Miért ennyire frusztrált?  - Azt akarom, hogy megérints, csak te – teszi hozzá, lágyítva hozzáállásán a töréssel.
Szavai, melyek megnyugtatóak és hízelgőek voltak, elkezdik ellökni a paranoiás gondolatokat a fejemből, és kezdek rájönni, ténylegesen mennyire hülye volt ez az egész megpróbáltatás. Louis az enyém, nem Zayné. Ő egyedül ül valahol, én pedig itt vagyok Louis-val, aki engem akar. Nem tudom szemeimet levenni duzzadt ajkairól, mérges tekintetéről, hasának enyhén görbe ívéről, ami a vékony, fehér póló alatt van, a póló, melynek az enyémnek kellene lennie, de nem az.
Összezárja a kettőnk között lévő távolságot, aztán Louis, az én némileg szégyenlős, mégis nagyon kibaszottul mocskos fiúm, rám néz választ várva, miközben kezét a vállamra teszi, majd lenyom engem csak annyira, hogy az ölembe másszon.
Bassza meg. Leszarom ezt a hülye kibaszott álmot vagy a hülye kibaszott szabályát a távolságról. Csak őt akarom és magamat, őt és engem, Louis-t és a zűrzavart, ami kibaszott Harry. Ajkai utat találnak a nyakamon, mire ujjbegyeim a csípőjébe nyomódnak. Nem számít, hányszor képzeltem el ezt ezen a héten, az soha nem hasonlítható nyelvéhez, amit végighúz nyirkos kulcscsontomon ahhoz a kurva ponthoz éppen a fülem alatt.
- Zárd be az ajtót – utasítom, ahogy fogai lágyan belemélyednek a bőrömbe, majd csípőjét hozzám dörgöli. Meg tudom mondani, hogy mindketten kurvára kőkemények vagyunk a nevetséges, kibaszottul bolyhos nadrágján keresztül, és szükségem van rá, most.
Figyelmen kívül hagyom a fájó lüktetést a lábaim között, miközben lemászik rólam, aztán átsiet a helyiségen, hogy bezárja az ajtót. Egy istenverte másodpercet sem vesztegetek, amikor Louis visszatér. Nadrágját lehúzom a combján, ezt követi a fekete bokszere, összekapcsolódva a bokái körül a párnázott padlón.
- Az egész hét kínzás volt, arra gondolva, hogyan nézel ki, amikor ilyen vagy – nyögök fel, szemeim isszák félmeztelen testének minden egyes kibaszott részletét. – Olyan gyönyörű – dicsérem meg őt.
Amikor áthúzza pólóját a fején, nem tehetek róla, de előre hajolok, hogy megcsókoljam széles csípőjének ívét, mire egy lassú borzongás fut végig rajta.
Szent szar.
Az összes alkalom közül, amikor szeretkeztem vele, nem emlékszem, hogy valaha is ilyen túlfűtött lettem volna. Még akkor sem, amikor azzal ébresztett fel, hogy száját a farkam köré fonta, soha nem éreztem magam ilyen állatiasnak. Érte nyúlok, gyengéden megharapva nyakát az egyik oldalon és megfogva a másikat.
- Ó, Istenem – nyög fel, körmei a vállamba mélyednek, mire erősebben szívok. – Lejjebb, kérlek – megpróbálja lefelé irányítani a fejemet egy gyengéd nyomással, én pedig a fogaimat használom rajta.
Ujjaimat végighúzom mellkasa közepén lefelé, lassan és kínzóan, ezt kapja, amiért ennyire kibaszottul csábító és ingerlő volt. Csípője előre mozdul, aztán lejjebb csúszok testemmel, így szám tökéletes magasságban van ahhoz, hogy a már kemény idegek bimbójához nyomjam a combjai között. Egy lágy nyögéssel tovább bátorít engem, ajkaimmal körülölelem őt, megszívva, miközben fel-le mozgatom a fejemet.
- A kezeid nem igazán elégítettek ki, ugye? – húzódok el, hogy megkérdezzem. Louis vesz egy mély lélegzetet, kék szemei engem figyelnek, ahogy azzal csipkelődök, hogy végighúzom nyelvemet ágyékcsontján.
- Ne ingerelj – nyafog, ismét meghúzva a hajamat.
- Kiverted magadnak még ezen a héten, a telefonálásunk után? – kötekedek vele. Vonaglik és zihál, amikor szám pontosan ott landol, ahol akarja.
- Nem.
- Hazudsz – szólok rá.
Meg tudom mondani a nyakvonalától az arcáig bekúszó pirulásból, és abból, ahogy szemei a tükrözött falra villantak, hogy nem mond igazat. Kiverte már magának a telefonálásunk óta, a gondolattól, hogy ott fekszik, lábai széttárva, megérinti magát, felnyögök forró bőrénél.
- Csak egyszer – hazudik megint.
- Az nagy kár – teljesen elhúzódok tőle.
- Háromszor, oké? – vallja be Louis, a feszengés tiszta a hangjában.
- Mire gondoltál? Mitől mentél el?
- Tőled, csak tőled.
Beismerése izgalomba hoz, és most jobban örömet akarok neki szerezni, mint bármikor korábban. Tudom, hogy kevesebb mint egy perc alatt el tudnám érni, hogy elélvezzen, csak a számat használva, de nem ezt akarom. Egy utolsó csókkal a combja tetejére, elhúzódom és lábra állok. Louis teljesen meztelen, a tükrök pedig, baszki, a tükrök visszatükrözik tökéletes testét, amitől le akarom húzni a rövidnadrágomat és bokszeremet a bokáimhoz csak egy kézzel. Elkezdem leszedni az ujjperceimre tekert kötést, de Louis gyorsan kinyújtja kezeit, hogy megállítson.
- Ne, hagyd rajta – kéri Louis, vágy villan fel a szemeiben. Szóval tetszik neki a kötés… vagy talán az edzés… vagy a tükrök…
Azt teszem, amit mondott, testem pedig másodperceken belül az övéhez nyomódik. Szám az övét követeli, majd lehúzom őt magammal a párnázott padlóra. Kezeit végighúzza csupasz mellkasomon, szemei füstös kékre sötétednek.
- Most más a tested.
- Ez csak egy heti edzés volt – fordítom meg meztelen testét, így beszorult alattam.
- Meg tudom mondani – bókol.
Nyelvét olyan lassan húzza végig telt ajkain, hogy nem hezitálok azon, hogy azonnal hozzá nyomjam magamat, tudatva vele, mennyire kibaszottul kemény vagyok miatta. Ő is annyira istenverte kemény, egy kis mozdulat és végre őbenne leszek.
- Nincs itt egy kurva óvszer sem – szitkozódom, majd fejemet a vállába temetem. Louis egy frusztrált nyögést hallat, aztán a tenyerét használja, hogy megpróbáljon ellökni magáról. Ne ma este. A meleg testhez nyomom magamat, és lassan megtöltöm őt.
- De… – szemei lecsukódnak, az érzés pedig eláraszt engem, ahogy megfeszítem a csípőmet, hogy mélyebbre jussak, annyira mélyre benne, amennyire csak lehet.
- Baszki, annyira hiányoztál már – nyögök fel. Nem tudom túltenni magamat azon, hogy mennyire meleg és lágy az óvszer korlátja nélkül.
Minden józan eszem kitörlődött, az összes figyelmeztetés, amit magamnak és neki adtam, eltűnt. Csak néhány másodpercre van szükségem, még néhány lökés várakozó testébe, és megállok.
Felemelem magamat a karomat kinyújtva alattam, kiegyenesítve, hogy magasságot nyerjek. Rá akarok nézni, miközben ki-be mozgok belőle. Feje felemelkedett a párnázott padlóról, és azt a pontot bámulja, ahol felhevült testeink összekapcsolódnak.
- Nézz a tükörbe – nyögöm rekedten.
Még három lökés után megállok… oké, négy után. Nem tehetek róla, de tovább folytatom a mozgást, ahogy Louis elfordítja fejét, hogy a tükrözött falon nézzen minket. Teste olyan lágynak és tökéletesnek néz ki, és kibaszottul tiszta az enyémhez hasonlítva, melyet fekete foltok borítanak. Tiszta szenvedély vagyunk megszemélyesítve, ördög és angyal, és kurvára őrülten szerelmes vagyok belé.
- Tudtam, hogy szereted, ha figyelnek téged, még akkor is, ha te magad teszed azt, kurvára tudtam – ujjai a gerincem aljába nyomódnak, közelebb és mélyebbre húzva engem, és bassza meg, meg kell állnom most, érzem a felépülő nyomást a gerincem aljától az ágyékomig, miközben feltárom egyik szexuális ízlését. Meg kell állnom…
Lassan kihúzódom belőle, megengedve mindkettőnknek, hogy élvezzük az öröm elhúzódó pillanatát. Louis nyögései gyorsan félbe szakadnak, amikor ujjaim könnyedén hozzá csúsznak.
- Most elélveztetlek, aztán elviszlek az ágyadba – ígérem meg neki, ő pedig elmosolyodik kábultan, mielőtt visszanéz a tükörbe, engem figyelve. – Halkan, bébi, felébreszted őket – suttogom neki. Imádom a hangokat, amiket kiad, ahogy a nevemet nyögi, de az utolsó dolog, amire szükségem van az az, hogy Vance kopogása az ajtón tönkretegye az együttlétünket.
Másodperceken belül érzem őt összehúzódni az ujjaim körül. Lehajolok, hogy a számba vegyem őt, mire meghúzza a hajamat, tovább nézve engem, ahogy megdugom őt az ujjaimmal, amíg el nem élvez a számban, a nevemet zihálva és lihegve többször is.

Louis szemszöge
Harry szája egy csík nedvességet hagy a hasam és a mellkasom között, mielőtt végre egy lágy csókot nyom a halántékomra. Lefekszem a padlóra mellé megpróbálva levegőhöz jutni, és újraélem az eddig történt eseményeket. Minden szándékom megvolt arra, hogy egy komoly beszélgetést folytassak Harryvel az ő… nem, a mi kommunikációnk hiányáról, de figyelni őt olyan mérgesen megtámadni azt a boxzsákot elvezetett odáig, hogy ziháltam és a nevét nyögtem perceken belül.
- Viszonozni akarom – könyökölök fel, majd lenézek Harryre.
- Légy a vendégem – vigyorodik el, ajkait nedvesség borítja. Gyorsan megmozdulok, a számba véve őt, mielőtt levegőhöz jutna. – Baszki – nyög fel.
Az érzéki hangtól túlságosan is kinyílik a szám, így kicsúszik a számból. Harry felemeli a csípőjét a padlóról, hogy ismét találkozzon ajkaimmal, szám belsejébe nyomva magát.
- Kérlek, Lou – könyörög Harry. Érzem magamat rajta, de figyelmen kívül hagyom azt, miközben a nevemet nyögi. – Én nem… bassza meg, nem fogom sokáig bírni – lihegi, mire felgyorsulok. Túl hamar húzza meg a hajamat és emeli fel. – Úgy akarok elmenni, hogy közben szeretkezek veled, nem a szádban – húzza végig nagyujját az ajkaimon, mire játékosan, gyengéden megharapom ujjának párnáját. Ennyi kell neki ahhoz, hogy elhúzódjon és lábra álljon. – Öltözz fel – utasítja hozzám dobva az alsónadrágomat.
Harry és én sietve felöltözünk, időről időre elkapom, hogy engem néz. Nem mintha én bármit is mondhatnék, én sem tudom nem őt bámulni.
- Kész vagy? – kérdezi. Bólintok, aztán lekapcsolja a villanyt, becsukja az ajtót mögöttünk, mintha semmi sem történt volna abban a teremben, majd végigvezet a folyosón.
Kellemes csendben sétálunk, óriási különbség ez a korábbi köztünk lévő feszültséghez képest. Amikor elérjük a hálószobám előtt lévő folyosórészt, Harry megállít engem a könyökömnél megfogva gyengéden.
- El kellett volna mondanom neked azt a rémálmot ahelyett, hogy távol tartom magam tőled – feleli. A gyenge éjszakai fények éppen elég fényt vetítenek az arcára ahhoz, hogy lássam a tiszta őszinteséget és lágyságot a szemei mögött.
- Csak mindkettőnknek meg kell tanulnia kommunikálni.
- Sokkal megértőbb vagy, mint azt megérdemelném – suttogja, majd felemeli kezemet az arca elé. Ajkait hozzányomja az összes ujjpercemhez, a térdeim pedig majdnem összecsuklanak a megható gesztustól.
Harry kinyitja az ajtót, aztán kezemet az övébe veszi, miközben az ágyhoz vezet.