Chapter 229

Sziasztok! 😊

Ahogy ígértem múlt héten, már hoztam is a fejezetet, ugye mindkét szemszög vége függő volt, úgyhogy olvashatjátok is a folytatást. Eseménydús rész, az biztos, megismerhetjük miket írt Louis a naplóba, és megtudjuk, mi történik abban a buliban. Mindkét szemszög érdekes, nagyon kíváncsi leszek, mit fogtok gondolni. A rész közepe körül zárójelbe írtam, hogy sister, mert ez ugye a lánytestévért jelenti, de nem derül ki belőle, hogy fiatalabb vagy idősebb, ezzel akartam jelezni , hogy milyen testvérről van szó. Még később egy kis magyarázatot is zárójelbe írtam arról, hogy pontosan milyen szerről van szó, illetve szintén később zárójelben van, hogy a szereplők milyen szót használtak pontosan, így rá is lehet keresni, ha érdekel valakit. Ez most így lehet, hogy érthetetlen kissé, de nem akarom előre lelőni a poént és elárulni valamit, úgyhogy ha odaértek az olvasásban, biztosan megértitek 😃 Legközelebb kedden jövök szerintem, mivel ugye a hétvégém teljesen be van táblázva a ballagások miatt.

Kellemes olvasást és már most élményekkel teli nyári szünetet is kívánok nektek (úgyis mindjárt vége a sulinak 😀)! 😊😘

Chapter 229

Harry szemszöge
Átfutom a kis jegyzetfüzet oldalait, szemeim gyorsan mozognak a szavakon, miközben eldöntöm, hol kezdjem el. Ez egy napló a vallásórájáról, beletelt egy percbe, hogy rájöjjek, mi a fene ez, mert minden egyes bejegyzés egy szóval és dátummal van jelezve, legtöbbjüknek semmi köze a valláshoz.
Fájdalom. A szó elkapja a szememet, és elkezdek olvasni.
„Elfordulnak az emberek az Istenüktől a fájdalom miatt? Ha igen, hogyan?
A fájdalom bárkit elfordíthat bármitől. A fájdalom képes azt okozni, hogy olyan dolgokat teszel meg, amikről sosem gondoltad, hogy megteszed, mint például, hogy Istent hibáztatod a fájdalmadért.
Fájdalom… olyan egyszerű szó, amiben annyi minden van. Már megtanultam, hogy a fájdalom a legerősebb érzelem, amelyet érezni lehet. Nem úgy, mint minden más érzelemnek, a fájdalomnak nincsen előnyös oldala, nincs pozitív gondolata, amitől más perspektívából nézel a fájdalomra, csak fájdalom van. Az utóbbi időben nagyon jól megismerkedtem a fájdalommal, a kín majdnem kibírhatatlan volt. Néha, amikor egyedül vagyok, ami inkább gyakran van mostanában, mint nem, azon találom magam, hogy megpróbálom eldönteni, melyik fajta fájdalom rosszabb. A válasz nem olyan egyszerű, mint azt gondoltam. A lassú és állandóan fájó fájdalom, az a fajta fájdalom, amely akkor jön elő, amikor újra és újra bántott ugyanaz a személy, mégis itt vagy, itt vagyok, megengedve a fájdalomnak, hogy folytatódjon, soha nem ér véget. Csak azokban a ritka pillanatokban, amikor ő a mellkasára húz és ígéreteket tesz, amiket úgy tűnik, sosem tud betartani, akkor tűnik el a fájdalom. Éppen ahogy hozzászokom a szabadsághoz, a szabadságom a saját magamnak okozott fájdalom, visszatér egy újabb lökettel.”
Ennek rohadtul semmi köze a valláshoz, ez rólam szól.
„Már eldöntöttem, hogy a forró, égető, elkerülhetetlen fájdalom a legrosszabb. Ez a fájdalom akkor jön, amikor végre elkezdesz pihenni, végre lélegzel, azt gondolva, hogy a fájdalom a tegnap problémája, amikor valójában az a ma problémája, a holnapé, és minden egyes ezutáni napé. Ez a fájdalom akkor jön, amikor mindent beleöntesz valamibe, valakibe, ő pedig elárul téged olyan hirtelen, hogy a fájdalom összetör téged, és úgy érzed, mintha alig lélegeznél, alig kapaszkodnál abba a kis valamilyen töredékbe, ami maradt belőled, könyörögve magadnak, hogy folytasd, ne add fel.”
Baszki.
„Néha a hit az, amibe kapaszkodnak az emberek, néha, ha elég szerencsés vagy, a bizalmadba fogadhatsz valaki mást, megbízhatsz benne, hogy kihúz a fájdalomból, mielőtt túl sokáig leszel benne. A fájdalom az egyik olyan förtelmes hely, amit ha egyszer meglátogatsz, ki kell harcolnod a kiutadat, és még amikor azt hiszed, hogy megszöktél, véglegesen megbélyegeznek. Ha olyan vagy, mint én, akkor nincs senkid, akitől függsz, nincs senki, aki megfogja a kezedet és biztosít arról, hogy túljutsz ezen a poklon. Helyette össze kell szedned magadat, megfogni a saját kezedet és kihúzni magadat.”
Szemeim az oldal tetején lévő dátumhoz vándorolnak, ez akkor íródott, amíg én Angliában voltam. Nem kellene többet olvasnom, csak le kellene raknom a rohadt könyvet és soha ki nem nyitnom újra, de nem tehetem. Tudnom kell, mi más van még leírva ebbe a titkok könyvébe. Ez a legközelebbi dolog Louis-hoz, ami félek, hogy ez lesz, amit valaha is kurvára kapni fogok. Egy másik oldalhoz lapozok, amelynek a címe „Hit”.
„Mit jelent a hit önnek? Hisz valami magasabban? Elhiszi, hogy a hit jó dolgokat hozhat az emberek életébe?”
Ennek jobbnak kellene lennie, ennek a bejegyzésnek ki kellene vágnia a fájdalmat a mellkasomból. Ennek nem lehet köze hozzám.
„Nekem a hit azt jelenti, hogy hinni valami másban, mint önmagad. Nem hiszem, hogy bármilyen két embernek ugyanolyan nézetei lennének a hittel kapcsolatban, akár a vallásra alapszik az, akár nem. Tényleg hiszek valami magasabban, úgy neveltek. Anya és én minden egyes vasárnap templomba mentünk, és a legtöbbször szerdán is. Most nem járok templomba, amit valószínűleg meg kellene tennem, de még nem döntöttem el, hogyan érzek a vallási hitemmel kapcsolatban felnőttként, az anyám befolyása nélkül.
Amikor a hitre gondolok, az agyam automatikusan nem a vallást hozza elő, valószínűleg arra kellene gondolnia, de egyszerűen nem így történik. Őhozzá ér el, minden hozzá ér el. Ő minden gondolatom, nem vagyok teljesen biztos benne, hogy ez egy jó dolog-e, de ez így van, és hiszem, hogy ez működni fog nekünk a végén. Igen, ő problémás és túlzottan védelmező, néha még irányító is… oké, gyakran irányító, de hiszek benne, hogy jót akar minden egyes frusztráló tettével. A kapcsolatom vele olyan módokon tesztel engem, amelyekről soha nem gondoltam, hogy elképzelhető, de minden másodperc megéri. Hiszem, hogy egy nap a mély félelem, hogy elveszít engem, eltűnik és élni fog a közös jövőnkkel, ez minden, amit akarok. Tudom, hogy ő is akarja, bár soha nem mondaná ki. Olyan nagy hitem van ebben a férfiben, hogy elfogadok minden egyes könnyet, minden egyes értelmetlen vitát, az összeset elfogadom csak hogy ott legyek azon a napon, amikor hinni fog magában. Hiszem, hogy egy nap Harry nyíltan és őszintén ki fogja mondani, amit érez, végre véget vetve az önként vállalt száműzetésnek.
Hiszem, hogy egy nap végre meg fogja látni, hogy ő nem egy gazember. Olyan keményen próbál meg annak lenni, de mélyen legbelül ő igazából egy hős. Ő az én hősöm, időnként a kínzóm, de legtöbbször a hősöm. Megmentett magamtól, azzal töltöttem az életemet, hogy valaki olyannak tettettem magam, aki nem vagyok, Harry pedig megmutatta nekem, hogy semmi gond nincs azzal, ha önmagam vagyok. Nem kell alkalmazkodnom ahhoz az emberhez, akit az anyám akart, hogy legyek, amit mélységesen köszönök neki. Hiszem, hogy meg fogja látni, mennyire fenomenális ő, annyira hihetetlenül tökéletesen tökéletlen, és annyira szeretem őt ezért. Talán nem mutatja ezt ki a hagyományos módon, de próbálkozik, és ez minden, amit kérhetek tőle. Hiszem, hogy ha folytatja a próbálkozást, végre meg fogja engedi magának, hogy boldog legyen. Továbbra is hinni fogok benne, amíg abba nem hagyja a próbálkozást.”
Becsukom a könyvet és megszorítom az orrnyergemet, hogy megpróbáljam irányítani az érzéseimet. Olyan sok hite volt bennem minden rohadt ok nélkül. Soha nem fogom megérteni, hogy mindnek előtt miért vesztegette velem az idejét, de az őrizetlen gondolatait olvasva így megcsavarja a kést, elmozdítja, majd még egyszer a mellkasomba szúrja.
A ráébredés, hogy Louis éppen olyan, mint én, megijeszt és izgalomba is hoz egyszerre. Tudni azt, hogy a világában minden körülöttem forog… forgott, boldoggá tesz, még meg is szédülök tőle, de amikor eszembe jut, hogy elszúrtam, a boldogság eltűnik éppen olyan gyorsan, mint ahogy jött. Tartozok neki és magamnak azzal, hogy más legyek… nem igazán jobb… csak más. Tartozok neki azzal, hogy megpróbálom elengedni a haragomat. Furcsa módon úgy érzem, mintha leemeltek volna rólam egy súlyt az apámmal való kínos beszélgetés óta. Nem mennék olyan messzire, hogy azt mondjam, minden meg van bocsátva, vagy hogy hirtelen haverok leszünk, meccseket nézve együtt meg minden szar, de tényleg kevésbé utálom őt, mint korábban.
Jobban hasonlítok az apámra, mint azt szeretném beismerni, megpróbáltam elhagyni Louis-t a saját érdekében, de mégsem voltam olyan erős, hogy meg is tegyem, szóval egy bizonyos módon ő erősebb nálam. Ő tényleg elment és nem jött vissza. Ha lenne egy gyerekem Louis-val és tudnám, hogy elbasznám az életüket, én is el akarnék menni.
Basszák meg ezt. A gondolattól, hogy gyerekem legyen, émelygek. Én lennék a lehető legrosszabb apa, Louis-nak pedig tényleg jobb lenne nélkülem. Azt sem tudom megmutatni neki, hogy úgy szeressem őt, ahogy kellene, nemhogy egy gyereket.
- Elég ebből – sóhajtok fel, lábra állva. A konyhába sétálok, majd kinyitom a szekrényt. Egy a polcon lévő, félig üres vodkásüveg a nevemen szólít, könyörögve nekem, hogy nyissam ki.
Tényleg egy kibaszott részeg vagyok. Elterülök a konyhapulton egy kurva üveg vodkával a kezemben. Lecsavarom a tetejét, aztán az ajkaimhoz teszem az üveget. Csak egy kortytól el fog menni a bűntudat. Ha iszom egy kortyot, kényszeríthetem magamat, hogy azt tettessem, Louis nemsokára hazajön. Ez már működött korábban, hogy elnémítsa a fájdalmat, ezúttal is működni fog. Egy korty.
Éppen ahogy lehunyom a szemeimet és hátra döntöm a fejemet, Louis könnyes szemei jelennek meg az enyéim előtt. Kinyitom a szemeimet, megnyitom a mosogató csapját, és kiöntöm a vodkát a lefolyóba.

Louis szemszöge
- Szia – áll meg előttem Dan, miközben én a pultra hajolok.
- Szia – olyan lassan válaszolok.
- Jól vagy? – mosolyodik el, mire bólintok. Azt hiszem.
- Furcsán érzem magam, némileg – vallom be, majd átvizsgálom a szobát Zaynt keresve. Remélem, hamarosan visszajön.
- Hogy érted?
- Nem tudom, mintha furán… érezném magam. Mintha részeg lennék, de lassabb, ugyanakkor viszont egy csomó energiám van – intek a kezemmel az arcom előtt… Három kezem van.
- Akkor biztosan sokat ittál – nevet fel Dan, én pedig ismét bólintok.
- Zayn visszajön? – kérdezem tőle.
- Hová ment?
- Megkeresni Steph-et az italommal kapcsolatban – hajolok jobban a pultra.
- Igen? Hmm, segíthetek megkeresni őt. Azt hiszem, láttam őt felmenni az emeletre.
- Oké – nem hiszem, hogy kedvelem Dant, de meg kell keresnem Zaynt, mert a fejem egyre nehezebb és nehezebb lesz.
Lassan követem Dant, miközben ő átvág a tömegen és a lépcső felé megy. A zene most már olyan hangos, és azon találom magam, hogy a fejem lassan előre-hátra, előre-hátra mozog, ahogy felmegyek a lépcsőn.
- Zayn itt van bent? – kérdezem Dantől.
- Igen, az előbb ment be ide, azt hiszem – int fejével a folyosó túloldalán lévő ajtó felé.
- Az Harry szobája – tájékoztatom őt, mire vállat von. – Ülhetnék itt egy percig? Nem tudok már sétálni, azt hiszem – lábaim nehéznek érződnek, de az agyam kiélesedik, ennek nincs értelme nekem.
- Tessék, itt leülhetsz – fogja meg a karomat Dan, majd Harry régi szobájába vezet.
Leülök az ágy szélére, az emlékek pedig elöntenek és örvénylenek körülöttem a levegőben. Harry és én ültünk az ágyon, ugyanazon a helyen, ahol én ülök most, és először csókoltam őt meg. Annyira el voltam árasztva és összezavarodva a növekvő szükségemtől, hogy a közelében legyek. Ez volt az első alkalom, amikor bepillantást nyertem a lágyabb, kedvesebb Harryre. Nem maradt sokáig, de jó volt találkozni vele.
- Hol van Harry? – kérdezem, mire Dan felkuncog.
- Ó, Harry nincs itt, te mondtad, hogy biztos vagy benne, nem fog eljönni, emlékszel? – csukja be az ajtót, aztán bezárja maga mögött.
Mi történik? Agyam lehetőségekkel van tele, de a testem túl nehéznek érződik, hogy megmozduljon. Le akarok feküdni, de a fejemben ordító riadó azt jelzi, hogy küzdjek. Ne feküdj le. Tartsd nyitva a szemedet.
- Nyisd ki az ajtót – próbálok meg felállni, de a szoba elkezd forogni.
Végszóra kopognak az ajtón. Megkönnyebbülés áraszt el, amikor az ajtó feltárja Steph-et.
- Steph, ő… csinál valamit – nem tudom, hogyan magyarázzam el, de tudom, hogy csinálni akart valamit.
- Mit csinál? – néz Danre, aki megajándékozza egy bajlós mosollyal.
- Steph – szólok neki újra. Szükségem van rá, hogy segítsen elhagyni ezt a kísértet járta szobát.
- Hagyd abba a nyafogást – csattan fel, mire nem kapok levegőt.
- Mi? – sikerül kimondanom, ő pedig Danre mosolyog, míg kezeivel beletúr a vállán lévő táskájába.
- Istenem, befogod valaha is? Annyira elegem van már, hogy a nyávogásodat és a panaszkodásodat hallgassam minden rohadt alkalommal.
Az agyam nem működik helyesen, Steph nem mondaná ezeket a dolgokat nekem.
- Ugh, és az a hülye, ártatlan ajakbiggyesztés, mármint kurvára hagyd már abba – forgatja a szemét. – Megvan, tessék – ad egy kis tárgyat Dannek, én pedig egy sípoló hangot hallok, miközben megpróbálom nyitva tartani a szememet.
A cherry vodka, Steph, Dan, Molly, Zayn. A buli. Ó, ne.
- Mit csináltál? – kérdezem tőle, mire ismét felnevet.
- Nem megmondtam neked, hogy ne nyafogj? Rendben leszel – nyög fel, aztán az ágy felé sétál.
Egy kamera van Dan kezében.
- Hagyj békén – próbálok meg kiáltani, de csak suttogás lesz belőle. Megpróbálok felállni a lábamra, de visszabotladozom az ágyhoz. – Azt hittem, te… – kezdem el. Steph kezeit a vállamra teszi és visszanyom engem a matracra. Nem tudok felállni.
- Mit hittél? Hogy a barátod vagyok? – térdel el az ágyra, felém kerekedve. Steph ujjai megfogják a gombokat a nadrágomon, aztán elkezdi lehúzni a combomon. – Túl elfoglalt voltál azzal, hogy kurva legyél az oda-vissza kapcsolatoddal Zayn és Harry között, hogy rájöjj, én valójában utállak. Nem gondolod, hogy ha tényleg rohadtul érdekelnél, elmondtam volna neked, hogy Harry csak azért járt veled, hogy megnyerjen egy fogadást? Nem gondolod, hogy egy barát figyelmeztetett volna? – igaza van, idiótaságom ismét bebizonyosodott. – Ó, és egyébként remélem, jól szórakoztál, amíg Harryre vártál, hogy felbukkanjon a születésnapján – nevet fel Steph.
Megpróbálok küzdeni vele, de ez lehetetlen. Könnyen elmozdítja ujjaimat a karjairól, és folytatja. Lehunyom a szemeimet, és elképzelem Harryt berobbanni az ajtón, hogy megmentsen, az én fekete páncélos lovagom.
- Harry meg fogja tudni – fenyegetőzöm.
- Ez a lényeg, most pedig hagyd abba a beszédet.
Még egy kopogás hallatszik az ajtón, én meg újra feleslegesen próbálom meg lelökni Steph-et magamról.
- Csukd be az ajtót, siess – szólal meg Dan. Amikor az ajtó felé nézek, nem lepődöm meg, hogy Molly is csatlakozott hozzánk.
- Segíts levenni a ruháit – feleli Steph.
Szemeim megrebbennek, megpróbálom megrázni a fejemet, de ez nem működik. Dan rám fogja kényszeríteni magát, tudom. Ez Steph terve erre a bulira. Ez sosem volt egy búcsú buli nekem. Fogalmam sincs, miért gondoltam azt valaha is, hogy ő a barátom.
Molly haja az arcomba esik, amikor felmászik az ágyra mellém, Step felnyom, hogy jobb hozzáférése legyen ahhoz, hogy levegye a pólómat.
- Miért? – hangom megtört, és csak homályosan vagyok tudatában a könnyeknek az arcomon, amiket most már a lepedő szív fel. Hol van a takaró?
- A seggfej párod felvette magát, ahogy megdugja a testvéremet (sister), azért – a fejbőröm elkezd bizseregni Dan szavaitól.
- Woah, azt hittem, azt mondtad, hogy csak néhány képet csinálsz róla! – Molly hangja hangos.
- Igen… talán egy kis videót – válaszolja Steph.
- Kizárt! Isten ments, haver, nem veheted fel, ahogy Dan megerőszakolja őt! – vinnyogja Molly.
- Nem fogja, jesszus. Nem vagyok pszichopata. Csak meg fogja érinteni őt, és úgy csinálni, mintha dugnának, így amikor Harry meglátja a felvételt, kurvára meg fog őrülni. Csak képzeld el az arcát, amikor meglátja az ő ártatlan kis kurva párját, akit megdug Dan – nevet fel Steph. – Azt hittem, benne vagy ebben? Azt mondtad, hogy igen – pisszegi le Steph Mollyt.
- Benne vagyok abban, hogy feldühítsük őt, de nem vehetitek fel ezt a szart – suttogja Molly, de olyan tisztán hallom őt, mint a nap. Ez egy olyan fordulat, amit nem láttam előre.
- Úgy hangzol, mint ő – nyom vissza Steph, miután teljesen levette a pólómat.
- Hagyd abba – nyöszörgöm.
Steph a szemeit forgatja, Molly meg úgy néz ki, mintha bármelyik másodpercben elhányná magát.
- Ezt már nem tudom – pánikol Molly.
- Akkor kifelé, amúgy sem fog sokáig tartani. Ha punci leszel ezzel kapcsolatban, akkor menj a földszintre, és én is lent leszek tíz percen belül.
Még egy kopogás hallatszik az ajtón, aztán meghallom Tristan hangját. Ne őt is.
- Steph, odabent vagy? – feleli a fán keresztül.
- Francba – motyogja Steph. – Igen, uhm, Mollyval beszélgetek, egy perc és kint leszek – hazudja, én pedig kinyitom a számat, hogy ordítsak, de keze befogja azt, hogy elcsendesítsen. Megpróbálok Mollyra nézni segítségért, de ő elfordul. Gyáva. – Menj a földszintre, babe, hamarosan lent leszek. Molly… zaklatott. Lányos dolog, tudod? – hazudik tovább, és ennek az egész káosznak az ellenére nem tehetek róla, de megkönnyebbült vagyok, hogy úgy tűnik, Tristan nem tudott kegyetlen barátnője szándékairól.
- Oké! – kiáltja Tristan.
- Gyere ide – utasítja Steph halkan Dant. – Nyisd ki a szemedet – feleli, majd megérinti az arcomat.
Szemeim nyitva vannak, alig, és érzem Dan kezét felkúszni a combomon. Figyelmen kívül hagyom Steph utasítását, aztán újra lehunyom a szemeimet.
- Én lemegyek a földszintre – szólal meg végül Molly, amikor Dan az arca elé teszi a kis kamerát.
- Rendben, zárd be az ajtót – csattan fel Steph.
- Menj arrébb – feleli Dan, majd az ágy mozgolódik alattam, amikor Steph lemászik és Dan veszi át a helyét. – Te tartod.
Minden tőlem telhetőt megteszek, hogy Dan kezeit Harryével helyettesítsem a fejemben, de ez lehetetlen. Dan kezei puhák, túl puhák, nincs rajta bőrkeményedés és nem érdes, mint Harryé. Az ajtó becsukódik jelezve Molly távozását, és újra nyöszörgök.
- Bántani fog téged – fulladozom, szorosan lehunyva tartva a szemeimet.
- Nem, nem fog. Meg akar majd bizonyosodni róla, hogy senki ne lássa ezt meg, úgyhogy szart se fog csinálni – válaszolja Dan, végig húzva kezét a bokszerem tetején.
- Harry egy fasz, oké? És mindig megdugja az embereket, megdugta Dan testvérét, engem, annyi lányt vezetett meg, megdugta őket, aztán félredobta őket. Amíg nem jöttél te ez volt, amit soha nem fogok megérteni, miért kedvel téged annyira – Steph hangja tele van undorral.
- Louis! – zeng fel füleim között Zayn hangja, aztán Steph ismét eltakarja a számat, miközben Zayn az ajtót veri.
- Fogd be – követeli Steph, mire megpróbálom megharapni a kezét. Kinyújta kezét és arcon vág, de alig érzem meg.
- Nyisd ki a kurva ajtót, Steph, tudom, hogy mit csinálsz! – kiáltja Zayn. Ő is benne van ebben? Igaza volt Harrynek vele kapcsolatban? – Be fogom törni az ajtót, kibaszottul nem viccelek. Menj, hozd Tristant! – hallom őt kiabálni, mire Steph azonnal elveszi kezét a számról.
- Várj! – kiáltja, de túl késő.
Az ajtó egy hangos csattanással kinyílik, Dan keze már nincs rajtam. Amikor kinyitom a szememet, gyorsan hátrál tőlem, ahogy Zayn áthalad a szobán.
- Mi a fasz?! – egy takaró kerül rám, aztán megpróbálok Zayn után nyúlni.
- Segíts – könyörgök neki, és imádkozom, hogy ő ne legyen ebben benne. Nem hall meg engem.
- Mi a fene bajod van? – lép Steph felé, majd elveszi a kezéből a kis kamerát. A földre dobja és többször is rátapos.
- Nyugi, vicc volt – teszi karba a kezeit maga előtt, miközben Tristan belép a szobába.
- Vicc? Beletettél valamit az italába, és itt vagy fent egy videókamerával, míg Dan megpróbálja kihasználni őt! Ez kurvára nem vicc!
- Mi? – tátja el a száját Tristan.
- Ne hallgass rá! – sírja parancsra Steph, manipulátor.
- Igaz, menj és kérdezd meg Jace-t. Nyugtatót (benzodiazepin típusú gyógyszerkészítmény, legismertebb a Seduxen és a Xanax) kért tőle, és most nézz Louis-ra! Pontosan itt van a kamera, amit használtak – mutat Zayn a földre, én pedig újra megpróbálok felülni, nem sikerül.
- Tréfa volt, senki nem akarta bántani őt! – feleli Steph.
- Hogy tehetted ezt vele? Azt hittem, ő a barátod? – kérdezi Tristan a barátnőjétől.
- Ez nem olyan rossz, mint amilyennek tűnik, Dan ötlete volt!
- Mi a fasz?! Nem, nem volt az! A tiéd volt, van egy elbaszott mániája Harryvel kapcsolatban, az ő ötlete volt – mutat Dan Steph-re, mire Tristan megrázza a fejét.
Megfordul, hogy elhagyja a szobát, Steph pedig utána siet.
- Hagyj békén! Végeztünk – kiáltja Tristan, majd eltűnik a szobából.
- Kurvára kösz szépen! – ordítja Steph, én meg nevetni akarok annak az iróniáján, hogy ő csinálta ezt, aztán ő hibáztat mindenki mást.
- Jól vagy? – Zayn arca most már az enyém felett van.
- Nem – vallom be, szédültebbnek érezve magamat, mint bármikor korábban.
Először csak a testem volt lassú, az agyam kissé felhős volt, de most érzem, hogy egyre jobban befolyásolt lesz az agyam is.
- Sajnálom, hogy egyedül hagytalak, jobban is tudhattam volna – egyik karja a lábaim alá fonódik, a másik a hátamhoz kerül, miközben felemel az ágyról. – Takard be, ez a legkevesebb, amit megtehetsz – szól Zayn parancsoló hangon Dannek. Ismét érzem magamon a takarót. – Remélem, amikor Harry megtudja, kurvára megöl téged, megérdemled – szól Zayn Dannek mögötte, ahogy elhagyjuk a szobát.
Kissé tudatában vagyok az összes szájtátásnak és suttogásnak, miközben Zayn átvisz a házon. De nem érdekel, csak kint akarok lenni ebből a házból és soha vissza nem nézni.
- Mi a fene? – ismerem fel Tessa hangját.
- Felmennél és elhoznád a ruháit?
- Igen, persze – válaszolja Tessa.
Megcsap a hideg levegő, és a hideg kiráz. Zayn megpróbál még jobban betakarni, de az folyamatosan lecsúszik. Nem vagyok nagy segítség, alig tudom mozgatni a karjaimat.
- Felhívom Harryt, amint beszálltunk az autóba, oké?
- Nem, ne – nyögöm. Harry olyan mérges lesz rám, az utolsó dolog, amit akarok, hogy rám kiabáljanak, amikor a szememet is alig bírom nyitva tartani.
- Louis, tényleg úgy gondolom, hogy fel kellene hívnom őt.
- Kérlek, ne – kezdek el sírni újra. Harry az egyetlen ember, akit látni akarok most, de nem tudom, hogyan fog reagálni. – Ne mondd el neki – felelem ismét. – Semmit, shh.
- Meg fogja tudni, túl sok ember tudja.
- Ne, kérlek.
Hallom Zayn frusztrált sóhaját, miközben egyik kezébe mozdítja a testemet, így ki tudja nyitni a kocsija anyósülés felőli ajtaját.
- Itt a cucca. Jól van? – ismét itt van Tessa. Ez az ülés hideg.
- Igen, azt hiszem. Nyugtatón („benzo”) van.
- Mi a fene?
- Hosszú történet, próbáltad már korábban? – kérdezi Zayn Tessától.
- Igen, egyszer, de csak félig és egy óra után kidőltem. Jobban teszed, ha reménykedsz benne, hogy nem kezd el hallucinálni. Néhány embernek őrült reakciója van erre a dologra.
- Francba – nyög fel Zayn, és el tudom képzelni, ahogy ajakpiercingjét csavargatja az ujjai között.
- Harry tudja? – kérdezi Tessa.
- Még nem.
Ők ketten tovább folytatják a beszélgetést rólam, mintha ott se lennék, én pedig megkönnyebbülök, amikor az ülés végre nem jéghideg lesz, hanem meleg.
- Haza kell őt vinnem – feleli végül Zayn, aztán másodperceken belül a kocsiban van velem. – Ha nem akarod, hogy elmondjam Harrynek, hová akarsz menni? Eljöhetsz hozzám, de tudod, milyen mérges lesz.
Ha meg tudnék fogalmazni egy rendes mondatot, mesélnék neki a szakításunkról, de mivel nem tudok, egy hangot adok ki, ami a sírás és köhögés között van.
- Anyám, hívd őt.
- Biztos vagy benne?
- Igen, ne Harryt. Kérlek – lehelem.
Megpróbálok Zayn hangjára fókuszálni, miközben a kocsi elindul az úton, de folyamatosan megzavar az, hogy megpróbáljak egyenesen ülve maradni, perceken belül az ülésen fekszem.
- Elviszlek anyukád házához, oké? – kérdezi tőlem, amikor a telefonhívás véget ér.
Én bólintok, majd újra lehunyom a szememet.

Harry szemszöge
Szeretet.
„A szeretet a legfontosabb érzelem, ami lehet valakinek. Akár az Isten felé érzett szeretet, vagy egy másik ember felé, ez a legerősebb, ellenállhatatlan, hihetetlen élmény. Abban a pillanatban, amikor rájössz, hogy képes vagy szeretni valaki mást, mint önmagad, az a lehető legfontosabb pillanat az életedben. Mindenesetre nekem az volt. Jobban szeretem Harryt saját magamnál, bárminél jobban. Ő…”
Tizenötödjére kezd el rezegni a telefonom a dohányzóasztalon az elmúlt két percben. Végre úgy döntök, hogy felveszem, így leszidhatom őt.
- Mi a faszt akarsz? – csattanok fel a vonalban.
- Azt, hogy…
- Köpd ki, Molly, nincs időm a szarságaidra.
- Louis-ról van szó.
- Mi a fenéről beszélsz? – állok lábra, a napló a padlóra esik.
- Ő… nézd, ne akadj ki, de Steph megitatott vele valamit, Dan meg…
- Hol vagy? – a vérem jéghideg.
- A diákszövetségi házban – válaszolja élesen, aztán megszakítom a hívást, megfogom a kulcsaimat és kisietek a lakásból.