Chapter 206

Helló! :)

A nagy itthonlétben és fordításban majdnem elfelejtettem hozni az új részt :D De eszembe jutott szerencsére, itt is van, és hát... ha eddig azt írtam, hogy érdekes dolgok voltak a korábbiakban, akkor ebben duplán azok vannak, tényleg kíváncsi vagyok, hogy mit gondoltok a fejleményekről, írjatok bátran :) A közepe tájékán szóba kerül Louis anyja, aki itt most nem Jay, hanem Carol lesz. Több ok miatt is. Egyrészt még az első évadban ez volt a neve, másrészt pedig Jayt képtelenség úgy elképzelni, ahogyan ebben a sztoriban le van írva. Csak gondoltam, szólok, ha valaki nem értené a helyzetet. Kedden nem tudom még, hogy pontosan mikor jön az új rész, valószínűleg csak este körül, mert reggelről Pestre kell mennem a laptopomat megjavíttatni, és fogalmam sincs, mikor érek haza. Ebből kifolyólag, lehet még hétfőn jelentkezem, nem tudom, ez addig még kiderül, csekkoljátok a blogot majd.

Kellemes olvasást! :) Xx

Chapter 206

Louis szemszöge

Mire az autómhoz érek, máris azt kívánom, bárcsak a hálószobában maradtam volna Harryvel és a játékos hangulatával, de túl sok dolgom van. Vissza kell hívnom a nőt a Seattle-ben lévő lakással kapcsolatban, vennem kell pár dolgot a kirándulásra Harry családjával, és ami a legfontosabb, ki kell tisztítanom a fejemet Seattle-lel kapcsolatban. Az, hogy Harry felajánlotta nekem a házasságot, majdnem megingatott, de tudom, hogy nem fogja komolyan gondolni holnap. Kétségbeesetten próbálom nem túlgondolni a szavait és engedi nekik, hogy máshogy gondoljam, de ez sokkal nehezebb, mint azt vártam.

„Összeházasodhatunk, ha engem választasz.”

Meglepődtem, le voltam sokkolva tényleg, amikor kimondta a szavakat. Annyira nyugodtan tűnt, olyan semleges volt a hangja, mintha azt jelentené be, hogy vacsorázunk. Bár én jobban tudom, tudom, hogy túl sokat ivott, és kezd kétségbeesett lenni. Az ital és a kétségbeesése, hogy távol tartson Seattle-től, az egyetlen szilárdság ajánlata mögött. Ennek ellenére nem tudom nem újrajátszani őket a fejemben. Szánalmas, tudom, de ezzel rendben vagyok.

Mire a Targethez érek, még mindig nem hívtam fel a nőt, Sandra a neve, úgy hiszem, hogy megbeszéljük a lakást. Ami egy szép darab, közel sem olyan nagy, mint a Harryvel való lakásom, de elég szép és meg tudom engedni magamnak, hogy ott éljek egyedül. Nincs könyvespolc a falakon, vagy téglafal, amit már annyira megimádtam, de elég jó lesz.

Felhívom őt, miután itt befejeztem, ígérem meg magamnak. Készen állok erre, Seattle-re. Készen állok arra, hogy megtegyem ezt a lépést a jövőm felé, azóta várok erre, amióta csak emlékszem.

A kosaram random dolgokkal van tele, igazából egyikre se lesz szükségem a kiránduláson, hanem a lakásban majd. Mosogatógép tisztító, fogkrém, új szemétlapát. Miért veszem ezt meg, ha amúgy is elköltözöm? Visszateszem a szemétlapátot néhány színes zoknival együtt, amiket bedobtam a kosárba különösebb ok nélkül. Ha Harry nem jön velem, elölről kell kezdenem, új edényeket kell vennem, új mindent. Hálás vagyok, hogy a lakás be van rendezve, ez egy hatalmas megkönnyebbülés, és legalább egy tucat dolgot levesz a vállamról, amit meg kell csinálnom, mielőtt beköltözöm.

A Target után nem igazán vagyok biztos benne, hogy mihez kezdjek magammal. Nem akarok visszamenni a lakásba Harryhez és az apámhoz, de nem tudok máshová menni. Három napot fogok tölteni Liammel, Kennel és Karennel, így nem akarok az ő házukba menni és zavarni őket. Tényleg szükségem van barátokra. Vagy legalább egy barátra. Felhívhatnám Kimberlyt, de valószínűleg elfoglalt azzal, hogy a költözésüket tervezze és az esküvőt. Szerencsés lány. Nem az esküvő miatt, hanem mert Christian vele megy Seattle-be, persze az ő vállalata meg minden, de őszintén meg tudom mondani abból, ahogy ránéz Kimberlyre, hogy bárhová követné őt.

Miközben átgörgetem a telefonomat, hogy felhívjam Sandrát, majdnem rámegyek Steph nevére a képernyőn. Kíváncsi vagyok, hogy mit csinál? Harry valószínűleg megőrülne, ha felhívnám Steph-et, hogy lógjunk együtt. Azonban nincs abban a pozícióban, hogy megmondja, mit csináljak, teljesen ellenséges a nap közepén.

Felhívom Step-et, döntöm el, miközben kicsöng a telefon.

- Louis! Mi a helyzet? – szólal meg hangosan, megpróbálva átbeszélni a háttérben lévő hangokat.

- Semmi, a Target parkolójában ülök.

- Ó, jól szórakozol akkor? – nevet fel.

- Nem igazán, te mit csinálsz?

- Semmit, megyek ebédelni egy barátommal.

- Ó, oké. Nos, hívj fel később vagy valami – felelem.

- Találkozhatsz velünk, ha akarsz, az Applebee’s-be megyünk, pont a kampuszon kívül – az Applebee’s Zaynre emlékeztet, de a kaja hihetetlen volt, és ma még nem ettem.

- Oké, elmegyek. Biztos vagy benne, hogy ez rendben van? – kérdezem.

- Igen! Hozd ide a seggedet. Körülbelül tizenöt percen belül ott leszünk – hallok becsukódni egy kocsiajtót a háttérben.

Felhívom Sandrát útközben a kampuszra, és hagyok neki egy hangpostát, hogy hívjon vissza, amikor lesz rá lehetősége. Nem tudom figyelmen kívül hagyni a megkönnyebbülést, amit érzek, amikor a hangpostája szólal meg a hangja helyett.

Az Applebee’s nagyon zsúfolt, mire megérkezem, és nem látom Steph-et, ahogy átvizsgálom a termet a világosbíbor színű hajat keresve.

- Mennyi? – kérdezi tőlem a hosztesz egy barátságos mosollyal.

- Három, azt hiszem? – Steph azt mondta, hogy egy barátjával van, szóval feltételezem, csak egy emberre gondolt.

- Adhatok neked egy boxot a biztonság kedvéért – mosolyodik el a lány, aztán elvesz négy étlapot a mögötte lévő állványról.

Követem őt a boxhoz az étterem hátsó része felé, majd várok Steph-re, hogy megérkezzen. Megnézem a telefonomat bármilyen üzenetért Harrytől, de nincs semmi, valószínűleg elaludt mostanra. Amikor felnézek, az adrenalinszintem azonnal az egekbe szökik a lángoló rózsaszín haj látványára.

Harry szemszöge

- Hová szaladt el? – kérdezi tőlem Richard, amikor a konyhába sétálok.

- Igazából nem tudom, valószínűleg a boltba – nyitom ki a szekrényt, keresve valamit, amit ehetek. Fel kell szívnia valaminek a bennem lévő italt.

- Olyan mérges ránk – válaszolja.

- Igen, az – nem tehetek róla, de elmosolyodom, ahogy az arca kipirult dühében, az oldalainál ökölbe szorított kezei. Dühös volt. Ez nem vicces… vagyis az, de nem kellene annak lennie.

- Louis haragtartó?

- Nyilvánvalóan nem, a konyhánkban vagy és megeszed az összes rohadt gabonapelyhemet – rázom meg az üres dobozt, mire elmosolyodik.

- Azt hiszem, igazad van.

- Igen, általában igazam van – jegyzem meg. Ez nem is lehetne messzebb a kibaszott igazságtól. – Szívás lehet, hogy most bukkantál fel, amikor kevesebb, mint egy hét múlva elköltözik – helyezem a Tupperware tárolót a mikróba, nem vagyok benne pontosan biztos, hogy mi van benne, de éhes vagyok és túl részeg, hogy főzzek magamnak, Louis pedig nincs itt, hogy főzzön nekem. Mi a faszt fogok csinálni, amikor elhagy engem?

- Igen, csak örülök, hogy Seattle nincs túl messze.

- Anglia igen.

- Nem fog Angliába menni – mondja nekem.

- Te mi a faszt tudsz? Mióta ismered őt, két napja? – a mikró kellemetlen csipogása zavar meg minket.

- De ismerem Carolt, ő pedig nem menne Angliába.

- Louis nem az anyja, én meg nem vagyok te – visszatért ahhoz a bosszantó részeghez, aki tegnap volt.

- Oké – von vállat.

Louis szemszöge

Molly.

Imádkozom, hogy ne azért legyen itt, hogy velem találkozzon, de amikor Steph megjelenik mögötte, visszasüllyedek a boxba.

- Szia, Louis – ül le velem szemben Steph, közel csúszva a falhoz, így az „egyik barátja” leülhet mellé.

Miért hívna meg engem, hogy vele és Mollyval ebédeljek?

- Rég nem találkoztunk – feleli nekem Molly.

Nem tudom, hogy mit mondjak akármelyiküknek is. Fel akarok kelni és kisétálni, de helyette félig elmosolyodom.

- Igen – válaszolom.

- Rendeltél már? – kérdezi Steph, teljesen figyelmen kívül hagyva a tényt, hogy az egyetlen ellenségemet hozta el magával.

- Nem – nyúlok a táskámba, hogy elővegyem a telefonomat.

- Nem kell apucit hívni, nem harapok – vigyorodik el Molly.

- Nem akartam hívni Harryt – mondom neki, azt terveztem, hogy írok neki, ez egy egyértelmű különbség.

- Persze, hogy nem – nevet fel.

- Hagyd abba, azt mondtad, kedves leszel – csattan fel rá Steph.

- Miért jöttél egyáltalán? – kérdezem a lánytól, akit az egész világon mindenkinél jobban gyűlölök.

- Éhes vagyok – von vállat, nyilvánvalóan gúnyolódva velem.

- Egyszerűen csak mennem kellene – fogom meg a pulóveremet, és megmozdulok, hogy felkeljek.

- Ne, maradj! Kérlek, elköltözöl, én pedig nem foglak többé látni – biggyeszti az ajkát Steph.

- Mi?

- Néhány nap múlva elmész, nem?

- Ki mondta ezt neked?

Molly és Steph egymásra néznek, mielőtt Steph válaszol.

- Zayn, azt hiszem, bár nem számít. Azt gondoltam, elmondod nekem.

- El akartam, csak sok minden történt – elmagyaráznám, ha Molly nem lenne itt.

- Akkor is szerettem volna, ha elmondod nekem, én voltam az egyik első barátod itt – ölti ki az alsó ajkát, én pedig hálás vagyok, amikor egy pincér érkezik meg, hogy felvegye az italrendelésünket.

Míg Steph és Molly megrendelik a szódájukat, írok Harrynek.

*Valószínűleg alszol, de Steph-el ebédelek, és elhozta Mollyt :/* Küldöm el, majd újra felnézek rájuk.

- Izgatott vagy, hogy elmész? Mit fogtok csinálni Harryvel? – kérdezi Steph.

Vállat vonok, aztán körbenézek a teremben. Nem beszélem meg a kapcsolatomat a Sátán lánya előtt.

- Beszélhetsz előttem, bízhatsz bennem, nem érdekel a rohadt unalmas életed – nevet ki Molly, kortyolva egyet a szívószálával.

- Bízni benned? – nevetek fel, majd megrezzen a telefonom.

*Gyere haza.*

Nem tudom, mit vártam, hogy mit fog mondani, de csalódtam a tanácsában, vagy annak hiányában.

*Nem, éhes vagyok.*

- Nézd, te és Harry aranyosak vagytok meg minden, de nem igazán érdekel már a kapcsolatotok. Megvan a sajátom, ami miatt aggódjak most – tájékoztat Molly.

- Jó neked – sajnálom akárki is az az idióta.

- Mikor fogunk találkozni ezzel a titokzatos pasival? – kérdezi Steph a barátnőjétől.

- Nem tudom, nem most – állítja őt le Molly. – Egyébként mennyire vagy mérges Zaynre, hogy azt tervezi, börtönbe juttatja Harryt? – feleli Molly, mire majdnem kiköpöm a vizemet.

- Megpróbálom megállítani, hogy ez történjen – annak a gondolata, hogy Harry börtönbe megy, jeget küld végig az ereimen.

- Sok szerencsét hozzá, kivéve, ha azt tervezed, hogy dugsz Zaynnel, nincs semmi, amit tehetsz – vigyorodik el, neon zöld körmeit piszkálva az asztalon.

- Az nem választási lehetőség – morgom.

*Van valamim, amit megehetsz itt. De komolyan, gyere haza, mielőtt történik valami, és nem tudlak megmenteni.*

Megmenteni? Mitől? Mollytól és Steph-től? Steph a barátom, és már egyszer bebizonyítottam korábban, hogy elbírok Mollyval, és egy pillanat alatt megtenném újra. Molly bosszantó és ki nem állhatom őt, de nem félek tőle, mint régen.

Meg tudom mondani Harry perverz üzenetéből, hogy még mindig részeg.

*Komolyan mondom, gyere el onnan.* Küldi, amikor nem válaszolok.

Telefonomat a táskámba teszem, aztán a Steph-ékre figyelek.

- Már megtetted korábban, akkor mi a különbség? – feleli Molly.

- Tessék?

- Nem ítéllek el, dugtam már Harryvel és Zaynnel én is – emlékeztet engem. Annyira frusztrált vagyok, hogy ordítani akarok.

- Nem feküdtem le Zaynnel – szűröm ki a fogaim között.

- Persze – forgatja a szemeit, mire Steph haragos pillantást vet rá.

- Ez csak egy pletyka – mondja neki Steph.

- Mhmm…

- Valaki ezt mondta? Hogy lefeküdtem Zaynnel? – kérdezem tőlük.

- Nem – válaszolja Steph, mielőtt Molly megszólalhatna. – Eleget beszéltünk Zaynről, Seattle-ről akarok tudni. Harry is megy?

- Igen – hazudom. Nem akarom bevallani, főleg nem Molly előtt, hogy Harry nem hajlandó csatlakozni hozzám Seattle-ben.

- Szóval egyikőtök sem lesz már itt többé? Az olyan furcsa lesz – feleli Steph.

Furcsa lesz újrakezdeni egy új kampuszon, mindazok után, amiken keresztülmentem itt. Bár pontosan ez az, amire szükségem van, egy új kezdet. Ez az egész hely árulásokkal és hamis barátságokkal fertőzött.

- Össze kellene jönnünk ezen a hétvégén, egy utolsó hurrá – ajánlja Steph.

- Ne, ne bulit – nyögök fel.

- Nem buli, csak a mi csapatunk. Legyünk őszinték, valószínűleg sosem fogjuk újra látni egymást, Harrynek meg együtt kellene lógnia a régi barátaival legalább még egyszer – mondja Steph.

- Én nem leszek ott, ne aggódj – forgatja a szemeit Molly.

Az ételünk megérkezik, de már elment az étvágyam. Tényleg azt beszélik az emberek, hogy lefeküdtem Zaynnel? Harry hallotta már ezt az állítólagos pletykát? Tényleg börtönbe juttatná Zayn Harryt? Fáj a fejem.

- Beszélj Harryvel és szólj, megtarthatnánk valaki lakásában. Még a miénkben is, úgy semmilyen random faszfej nem fog felbukkanni – feleli Steph.

- Nem tudom, hogy tetszeni fog-e neki az ötlet – mozdul le a szemem a telefonom képernyőjére. Három nem fogadott hívás.

*Vedd fel a telefont.*

*Elmegyek, miután eszem, nyugodj meg. Igyál egy kis vizet.*

- Kellene, hogy tetsszen neki az ötlet, mi már régóta a barátai voltunk, mielőtt te megérkeztél és tönkretetted őt – mondja nekem Molly.

- Nem tettem őt tönkre.

- De igen. Harry annyira más most már, nem is hív már fel a barátai közül senkit.

- Barátai – gúnyolódok. – Egyikőtök sem hívja fel őt se, az egyetlen, aki kapcsolatba lép vele, az Niall – jegyzem meg, emlékezve arra, hogy láttam a nevét Harry legutóbbi hívásai között.

- Azért, mert tudjuk, hogy… – kezdi el Molly, de Steph a levegőbe emeli a kezét.

- Elég, ó, Istenem – nyög fel, megdörzsölve a halántékát.

- Becsomagoltatom a kajámat és hazamegyek, ez egy rossz ötlet volt – mondom neki. Nem tudom amúgy se, mit gondolt, hogy Mollyt idehozta, legalább figyelmeztethetett volna.

- Sajnálom, azt hittem, kijöttök egymással, mivel már nem próbál Harryvel dugni – néz Steph Mollyra.

- Kijövünk egymással, jobban, mint korábban – jegyzi meg Molly. Le akarom törölni azt a vigyort az arcáról. Steph telefonja félbeszakítja erőszakos gondolataimat.

- Harry az, ő hív – tartja felém a telefonját, hogy lássam.

- Nem írtam neki vissza, egy perc és felhívom – mondom neki, Steph pedig nem fogadja a hívást.

- Jézusom, ennyire leskelődő? – harapja le Molly egy sült krumpli végét.

Megharapom a nyelvemet, aztán egy elvitelre való dobozt kérek a pincértől. Alig nyúltam hozzá a kajámhoz, de nem akarok jelenetet rendezni egy étterem kellős közepén.

- Kérlek, gondolkozz el a szombaton, ilyen vacsorázós dologgá is alakíthatjuk egy buli helyett – ajánlja Steph. – Kérlek? – a legjobb mosolyával ajándékoz meg.

- Meglátom, mit tehetek, de szombat reggelig kirándulunk.

- Kiválaszthatod az időpontot.

- Majd szólok – mondom neki, majd kifizetem a számlámat.

Nem tetszik az ötlet, de egy módon igaza van, már soha nem látjuk egymást újra. Harry elmegy valahová, talán nem Seattle-be, de nem fog itt maradni most a kicsapása miatt, és találkoznia kellene a régi barátaival még egy utolsó alkalommal.

- Megint hív – mondja nekem Steph, nem zavartatja magát, hogy megpróbálja elrejteni szórakozottságát.

- Mondd neki, hogy úton vagyok – állok fel, aztán az ajtó felé indulok.

Amikor visszafordulok, Steph és Molly beszélgetnek, Steph telefonja pedig az asztalon pihen előttük.