Chapter 281

Sziasztok! 😊

Végre késés nélkül itt is van a következő fejezet. Hát mit is mondhatnék? A végére majdnem én is sírtam, úgy meghatódtam. És nem, ezt most inkább pozitívumként kell érteni 😄 Az eleje és a közepe nem annyira jó, de tudjátok, hogy náluk semmiben sem lehetünk biztosak, bármi megtörténhet. Egy hét múlva találkozunk ismét, pihenjetek egy nagyot a hosszú hétvégén 😉

Kellemes olvasást! 😊😘

Chapter 281

 
Louis szemszöge
- Tudom, hogy nehéz felfogni, de szerintem… – ajánlom. Beragadtam a között, hogy meg akarom vigasztalni őt, és hogy meg kell védenem magamat.
- Jól vagyok. Le kell zuhanyoznom – szakít félbe Harry. Felülök, megpróbálva magammal húzni a takarót, hogy eltakarja meztelen testemet.
- Itt vagyok, ha beszélni akarsz róla. Én akartam lenni az, aki elmondja neked mindezt – ajánlom fel, megpróbálva elrejteni a fullánkot a mellkasomban, amit visszalépése okozott.
Itt vagyok, itt vagyunk ebben a végtelen körben a boldogságnak, vágynak, szenvedélynek, elsöprő szerelemnek és fájdalomnak. Úgy tűnik, a fájdalom győz, mindig győz, én pedig belefáradtam a harcba.
Figyelem, kényszerítve magamat, hogy ne érdekeljen, ahogy felhúzza lábain a rövidnadrágját, aztán átmegy a szobán. Abban a pillanatban, hogy az ajtó becsukódik, kezeimet a homlokomra teszem és megdörzsölöm a halántékomat. Mi bajom van, hogy úgy tűnik, semmit sem tudok meglátni, csak őt? Miért ébredtem fel ma reggel úgy, hogy készen állok, hogy szembe nézzek az élettel nélküle, csak azért, hogy az ágyában találjam magamat órákkal később?
Utálom, hogy ilyen ereje van felettem, de az életem árán se tudnám megállítani ezt. Nem hibáztathatom őt az én gyengeségeimért, de ha megtenném, vitatnom kellene azt, hogy megnehezíti azt, hogy tisztán lássam a helyes és helytelen vonalait. Amikor rám mosolyog, azok a vonalak elhomályosulnak, és szó szerint lehetetlenség leküzdeni azt a vonzást, amit érzek, amikor a közelében vagyok.
Éppen annyiszor nevettet meg, mint ahányszor megsirattat, és azt érezteti velem, amikor meg voltam győződve róla, hogy a sorsom a semmiség. Teljesen azt hittem, hogy soha semmit sem fogok újra érezni, de Harry kihúzott ebből, megfogta a kezemet, amikor úgy tűnt, senkit se érdekel eléggé ahhoz, hogy megtegye, ő pedig felhúzott a felszínre.
Ebből semmi sem változtatja meg a tényt, hogy nem lehetünk együtt. Egyszerűen nem működünk, és nem engedhetem meg magamnak azt, hogy megint elkezdjek reménykedni, csak azért, hogy azok összetörjenek, amikor Harry visszahúzódik, amikor mindent visszavon, amiket már bevallott, én meg nem vagyok hajlandó hagyni, hogy ismét széttépjen az egyetlen kéz, amely segít nekem.
Itt vagyok, arcom a kezeimben, megszállottan túlgondolva a hibákat, amik el lettek követve. Az én hibáim, az ő hibái, a szüleink hibái, és ahogy az enyéim úgy tűnik, megesznek engem, megtagadva tőlem minden békét.
Kaptam belőle egy csipetnyit, egy csipetnyi derűt és nyugalmat, amikor kezei rajtam voltak, szája forró az enyémen, ujjai elásták magukat a csípőmet fedő érzékeny bőrbe, de pillanatokkal később egyedül vagyok. Egyedül vagyok és megbántott és feszélyezett, és ez ugyanez a történet, csak egy még szánalmasabb véggel, mint a legutolsó rész.
Lábra állok, felvéve az alsónadrágomat és áthúzva a fejemen Liam pulóverét másodperceken belül. Nem lehetek itt, amikor Harry visszatér néhány perc múlva. Nem tölthetem azzal a következő tíz percet, hogy felkészüljek arra, hogyan dönt Harry, melyik énje fog megjelenni. Már túl sokszor csináltam ezt, és végre egy olyan helyre értem el, ahol az iránta való szükségem nem olyan ellenállhatatlan. Nem nyeli el minden gondolatomat, nem felelős minden lélegzetvételemért, és végre képes vagyok meglátni egy életet utána. Ez egy visszaesés volt. Mindössze ez volt. Ez egy szörnyű botlás volt a megítélésben, és durván emlékeztetve lettem erre a szoba csendje által.
Felöltözök és a szobámban vagyok, mire hallom, hogy Harry kinyitja a fürdőszoba ajtót. Lépései egyre hangosabbak, ahogy halad, és csak néhány másodperc kell neki, hogy rájöjjön, nem vagyok abban a szobában, ahol hagyott. Nem kopog, tudtam, hogy nem teszi meg, mielőtt belép a szobába.
Az ágyon ülök, keresztbe tett lábakkal magam előtt, védekezve. Biztosan szánalmasan nézek ki neki, szemeim sajnálatra méltó könnyektől égnek, bőrömön pedig az ő illata van.
- Miért mentél el? – kérdezi, haja nedves, lecsöpög a homlokára, kezei meg csupasz csípőjén pihennek, rövidnadrágja túl alacsonyan lóg rajta.
- Nem én mentem el. Hanem te – mutatok rá makacsul. Értetlenül néz rám, ahogy eltelik néhány másodperc.
- Azt hiszem, igazad van, visszajössz? – formál meg egy követelést kérdésként, én pedig küzdök magammal, hogy ne keljek fel az ágyról.
- Nem hiszem, hogy ez jó ötlet – nézek el tekintetétől, mire átlépked a szobán, hogy leüljön velem szemben az ágyra.
- Miért? Sajnálom, hogy kiakadtam, csak nem tudtam, hogy mit gondoljak, és ha teljesen kurvára őszinte vagyok, nem bíztam magamban, hogy nem mondok rossz dolgot neked, szóval azt gondoltam, elhagyom a szobát és kitisztítom a fejemet.
Miért nem tudott így viselkedni korábban? Miért nem tudott őszinte lenni és megfontolt, amikor arra volt szükségem, hogy az legyen? Miért kellett az, hogy végül elhúzódjak tőle, hogy meg akarjon változni?
- Bárcsak elmondtad volna ezt ahelyett, hogy csak egyedül hagytál odabent – intek a fejemmel, összeszedve a bennem lévő kis darabka erőt. – Nem hiszem, hogy egyedül kellene lennünk együtt.
- Miről beszélsz? – morogja, szemei megvadulnak. Ennyit a megfontoltról.
- Itt akarok lenni neked, és itt is leszek. Ha beszélned kell bármiről vagy kiönteni a haragodat, vagy ha csak akarsz valakit, aki ott van neked, de tényleg úgy gondolom, hogy a közös területeken kellene maradnunk. Mint a nappali vagy a konyha?
- Nem mondod komolyan? – húzza el a száját.
- De.
- Közös területek? Szóval Liam lehet a mi Eleanor Tinely-nk? Ez nevetséges. Lehetünk ugyanabban a szobában egy rohadt gardedám nélkül.
- Semmit sem mondtam a gardedámokról, csak szerintem, ahogy most áll minden… – sóhajtok fel, mielőtt folytatom – szerintem visszamegyek Seattle-be néhány napra – még nem döntöttem el teljesen mostanáig, de most, hogy kimondtam a szavakat, van értelmük. Össze kell készítenem a cuccaimat, hogy elköltözzek New Yorkba, és hiányzik Kimberly. Van egy időpontom az orvoshoz, amire próbáltam nem gondolni, és nem látok semmi jót kisülni abból, ha összebútorozunk A Styles rezidencián, megint.
- Elmegyek veled – ajánlja fel, mintha ez lenne a legegyszerűbb megoldás.
- Harry.
- Várni akartam azzal, hogy felhozzam ezt, de kiköltözöm abból a lakásból, és Seattle-be fogok költözni. Ezt akartad egész végig, és készen állok, hogy megtegyem. Nem tudom, miért tartott ilyen sokáig – húzza kezét végig a haján, ellökve a száraz tincseket, hogy egy rendezetlen hullámban álljanak fel.
- Miről beszélsz? – rázom meg rá a fejemet. Most meg Seattle-be akar költözni?
- Szerzek magunknak egy szép helyet. Nem lesz egy palota, mint amihez hozzászoktál Vance-éknál, de szebb lesz, mint bármelyik, amit te egyedül megengedhetnél magadnak – szavait nem sértésnek szánta, de úgy érthetőek, és azonnal ideges lettem.
- Nem érted – vádolom meg. – Nem érted az egésznek a lényegét!
- Milyen lényeget? Miért kellene ennek az egésznek lényegnek lennie? Miért nem lehetünk csak mi, és miért nem tudod egyszerűen megengedni nekem, hogy megmutassam, ki lehetnék neked? Nem kell, hogy legyenek lényegek, folyamatosan felróni a dolgokat és nyomorúságba dönteni magadat, mert szeretsz engem és nem fogod megengedni magadnak, hogy velem legyél – takarja el kezemet az övével.
- Egyet akarok érteni veled és imádnék benne lenni ebben a fantáziavilágban, ahol mi működhetünk, de ezt már túl sokáig csináltam és nem tehetem tovább. Megpróbáltál figyelmeztetni engem, és esélyt esély után adtál nekem, hogy meglássam az elkerülhetetlent, de tagadásban voltam. De most már látom, látom, hogy a kezdettől halálra voltunk ítélve. Hányszor folytatjuk még le ezt a beszélgetést?
- Ahányszor kell, hogy meggondold magadat.
- Én soha nem tudtam elérni azt, hogy te meggondold magadat, miből gondolod, hogy te ezt el tudod érni nálam?
- Ami az előbb történt köztünk, az nem tette elég nyilvánvalóvá neked? – kérdezi.
- Azt akarom, hogy az életem egy része legyél, csak nem olyan módon. Nem a páromként.
- A férjedként? – kérdezi, szemei tele vannak humorral és… reménnyel?
- Mi nem vagyunk együtt, Harry, és nem dobhatod az arcomba a házasságot, mert azt gondolod, hogy attól meg fogom gondolni magamat. Azt akartam, hogy össze akarj házasodni velem, nem azt, hogy végső megoldásként ajánld fel.
Légzése felgyorsul, aztán a köztünk lévő kis távolság ismét túl sok lesz.
- Ez nem végső megoldás. Nem szórakozom veled, ezt a leckét már megtanultam. Azért akarok összeházasodni veled, mert nem tudom elképzelni, hogy bármi más módon éljem le az életemet, te meg rajta, elmondhatod nekem, hogy tévedek, de tudod, hogy akkor már most is összeházasodhatunk. Nem leszünk távol, és tudod ezt – annyira biztosnak hangzik magában és biztosnak a kapcsolatunkban, újra össze vagyok zavarodva és nem tudom eldönteni, hogy dühösnek kellene-e lennem vagy boldognak a szavaitól.
A házasságnak nem ugyanaz az értéke van, mint csak néhány hónappal ezelőtt. A szüleim soha nem házasodtak össze, tettették, hogy lecsillapítsák anyámat és a nagyszüleimet. Anne és Ken házasok voltak, az a jogi kötelék pedig nem tudta megmenteni azt a süllyedő hajót. Mi a lényege igazából annak, hogy házas az ember? Majdnem sosem működik amúgy is, és kezdem úgy látni, hogy ez egy nevetséges fogalom. Tényleg el van rontva ez, ahogy az ötletet belefúrják a fejünkbe, hogy egy másiknak ígérjük magunkat és tőlük függ a boldogságunk forrása. Szerencsémre végre megtanultam, hogy nem függhetek senkitől a saját boldogságomért.
- Nem hiszem, hogy egyáltalán házas akarok lenni valaha is.
Harry keményen szívja be a levegőt, majd kezét az állához teszi.
- Mi? Ezt nem gondolod komolyan – feleli, szemei az enyéimet keresik.
- De, komolyan gondolom. Mi a lényeg? Soha nem működik, a válás meg nem olcsó – vonom meg a vállaimat, és figyelmen kívül hagyom a rémült kifejezést, ami Harry arcán van.
- Mi a fenét beszélsz? Mióta vagy te ilyen cinikus?
Cinikus? Nem hiszem, hogy cinikus vagyok, csak realisztikusnak kell lennem és nem egy mesekönyv befejezést kívánnom, ami nyilvánvalóan sosem lesz nekem.
- Nem tudom, mióta rájöttem, milyen reménytelenül hülye voltam. Nem hibáztatlak téged, amiért véget vetettél a dolgoknak velem, megszállott voltam azzal, hogy olyan életem legyen, amilyenem sosem lehet, és biztosan az őrületbe kergetett téged.
- Louis, őrült szarságokat beszélsz. Semmivel sem voltál megszállott, csak én voltam seggfej – húzza meg a haját azon a frusztrált módon, ahogyan mindig csinálja. – Baszki, most nézd meg, mit gondolsz miattam! Ez az egész visszafelé halad – nyög fel frusztrációjában, majd letérdel elém.
Én felállok, utálva azt, ahogy bűntudatot érzek, amiért kimondom az igazságot arról, hogyan érzek. Annyi konfliktus van bennem, és az, hogy Harryvel vagyok ebben a kis szobában, nem segít. Nem tudok fókuszálni a közelében, és nem tudok ragaszkodni a védelmeimhez, amikor úgy néz rám, mintha minden egyes szavam egy fegyver lenne ellene, nem számít, mennyire igaz ez, ettől akkor is együttérzek vele, amikor szerintem nem kellene. De ez így van.
Mindig olyan gyorsan elítéltem bárkit, aki így érzett. Miközben figyeltem egy túlságosan drámai kapcsolatot a képernyőn, gyorsan megcímkéztem a nőt, hogy „gyenge”, de ez nem olyan egyszerű vagy könnyű.
Olyan sok dolog van, amit figyelembe kell venni, amikor megjelölünk valakit, és bevallom, mielőtt találkoztam Harryvel, túl gyakran csináltam ezt. Ki vagyok én, hogy elítéljek valakit az érzései alapján? Soha nem tudtam, milyen erősek lehetnek ezek a bolond érzelmek, nem tudtam felfogni azt a mágneses húzást, amit érezni lehet. Soha nem értettem, ahogy a szerelem legyőzi a józan észt, és a szenvedély legyőzi a logikát, és senki sem tudja, hogyan érzel, senki sem ítélhet el, amiért gyenge vagyok vagy hülye, senki sem írhat le azért, ahogyan érzek.
Soha nem fogom azt állítani, hogy tökéletes vagyok, és minden másodperccel küzdök, hogy a víz felett tartsam magamat, de ez nem olyan könnyű, ahogyan azt az emberek feltételezik. Nem könnyű elsétálni valakitől, amikor minden sejtbe megtalálta az útját, amikor átvette az irányítást minden gondolat felett, és ő a felelős a legjobb és a legrosszabb érzésekért, amiket valaha is éreztem. Senki, még a tudatalattim sem éreztethet velem rosszat azért, mert szenvedélyesen szerettem és kétségbeesetten reméltem, hogy megkaphatom azt a nagy szerelmet, amelyről a regényekben olvastam.
Mire végzek azzal, hogy megindokoljam a cselekedeteimet magamnak, tudatalattim lefeküdt és lehunyta szemeit, megkönnyebbülve, hogy abbahagytam önmagam marcangolását azért, ahogy az érzelmeim játszadoztak velem.
- Louis, elmegyek Seattle-be. Nem foglak megpróbálni arra kényszeríteni, hogy velem lakj, de ott akarok lenni, ahol te. Megtartom a távolságot, amíg készen nem állsz többre, és eljátszom a kedveset mindenkivel, még Vance-szal is.
- Nem ez a baj – sóhajtok fel. Határozottsága imádnivaló, de ez sosem volt kiegyensúlyozott. Végül bele fog unni és továbblép az életével. Túl messzire mentünk ezúttal.
- Ahogy már mondtam korábban, megpróbálom megtartani a távolságot, de elmegyek Seattle-be. Ha nem segítesz dönteni egy lakás kapcsán, majd kiválasztom magam, de meg fogok bizonyosodni róla, hogy neked is tetsszen.
A gondolataimat használom, hogy kiszorítsam a szavait. Ha meghallom őket, ha tényleg figyelek rájuk, össze fogják törni a korlátot, amit építettem. A felszín csak egy órája nyílt szét, és engedtem, hogy az érzéseim irányítsák a testemet, de nem engedhetem, hogy ez újra megtörténjen.
Harry elhagyja a szobát, miután újabb tíz percen át próbálom figyelmen kívül hagyni az ígéreteit, aztán bepakolom a táskámat Seattle-re. Oda-vissza járkáltam, túl sokat utaztam mostanában, és alig várom a napot, amikor végre lesz egy helyem, amit otthonnak hívhatok. Szükségem van a biztonságra, szükségem van a stabilitásra.
Milyen már az, hogy az egész életemet azzal töltöttem, hogy a stabilitást terveztem el, csak azért, hogy aztán imbolyogjak minden alap nélkül, amit a sajátomnak hívhatok, nincs biztonsági háló, egyáltalán semmi sem.
Amikor elérem a lépcső alját, Liam támaszkodik a falnak.
- Hé, beszélni akartam veled, mielőtt elmész – állít meg engem kezével a karomon. Megállok előtte, majd várok rá, hogy megszólaljon. Remélem, nem gondolja meg magát azzal kapcsolatban, hogy én is menjek vele New Yorkba. – Csak meg akartalak nézni, hogy meggondoltad-e magad azzal kapcsolatban, hogy velem jössz a NYU-ra. Ha igen, rendben van, csak tudnom kell, hogy szólhassak Kennek a repülési előkészületekről – feleli Liam.
- Nem, még mindig megyek. Csak Seattle-be kell mennem, és elköszönnöm Kimtől és… – akarok neki mesélni az időpontomról, de nem hiszem, hogy kész vagyok arra, hogy szembenézzek ezzel még. Semmi sem biztos, de inkább nem gondolok még rá.
- Biztos vagy benne? Nem akarom, hogy úgy érezd, menned kell, meg fogom érteni, ha itt akarsz maradni, vele – hangja olyan kedves, olyan megértő, hogy nem tehetek róla, de vállai köré fonom a karjaimat.
- Csodálatos vagy, tudod ezt, igaz? – mosolygok fel rá. – Nem gondoltam meg magam. Ezt akarom csinálni, meg kell tennem ezt magamért.
- Mikor fogod elmondani neki? Mit gondolsz, mit fog csinálni?
Nem sokat gondolkoztam még azon, hogy Harry mit fog tenni, amikor elmondom neki a terveimet, miszerint átköltözöm az ország másik felébe. Nincs időm arra, hogy engedjem, hogy Harry véleménye átalakítsa a terveimet, többé nem.
- Őszintén nem tudom, hogy fog reagálni. Egészen az apám temetéséig nem hiszem, hogy egy kicsit is érdekelte volna.
- Én nem értek egyet, de látom, miért gondolod ezt – bólint Liam. A konyhában lévő hangoktól elcsendesedünk, aztán eszembe jut, hogy még nem gratuláltam neki a hír miatt.
- Nem tudom elhinni, hogy nem szóltál, hogy anyukád terhes! – hálás vagyok a könnyű témaváltásért.
- Tudom, sajnálom. Nemrég mondta el, te meg folyamatosan a szobádban voltál bezárva magadat – mosolyodik el, szelíden ugratva engem.
- Szomorú vagy, hogy elmész most, hogy úton van a testvéred? – kérdezem. Rövid időre elgondolkozom, hogy Liam szeret-e egykének lenni. Csak néhányszor beszéltünk erről, de mindig elkerülte azt, hogy az apjáról beszéljen, így a figyelem gyorsan visszairányult rám minden alkalommal.
- Egy kicsit. Csak aggódom, hogy anya hogyan fogja kezelni a terhességet egyedül, és hiányozni fog ő és Ken, de készen állok erre – mosolyog rám. – Azt hiszem, legalábbis – teszi hozzá Liam, mire egyetértően bólintok.
- Rendben leszünk. Főleg te, téged már felvettek. Én anélkül költözöm oda, hogy tudnám, bejutok-e egyáltalán és halasztok egy félévet, ami azt jelenti, hogy utánad fogok lediplomázni és csak sodródni fogok New Yorkban anélkül, hogy be lennék iratkozva, és nem lesz munkám, és… – Liam keze eltakarja a számat, majd felnevet.
- Ugyanezt a pánikot érzem, amikor a változásra gondolok, de kényszerítem magamat, hogy a pozitívumokra fókuszáljak.
- Amik mik? – motyogom a tenyerének.
- Nos, New Yorkról beszélünk. Eddig jutottam idáig – vallja be egy mély nevetéssel, én pedig azon találom magamat, hogy fültől fülig mosolygok, miközben Karen csatlakozik hozzánk a folyosón.
- Hiányozni fog ez a hang, amikor elmentek – feleli, szemei csillognak a fények alatt. Ken sétál ide mögötte, majd egy csókot nyom a tarkójára.
- Harry idelent van? Szeretnék beszélni vele – néz oda-vissza Ken Liam és köztem, mielőtt keze a felesége csípőjén pihen meg.
Miután tájékoztatjuk Kent, hogy Harry az emeleten van, megfogom a táskámat és elhagyom a házat. Csak öt mérföldet teszek meg a hosszú útból, amikor egy lökhárítótól lökhárítóig érő dugóba kerülök, és remélem, hogy a végtelen forgalom nem egy jel arra, hogy milyen lesz a hatórás út.

Harry szemszöge
Egy kopogás hallatszik az ajtón, én pedig nem zavartatom magamat azzal, hogy elrejtsem csalódottságomat, amikor rájövök, hogy nem Louis áll az ajtóban. Apám egy kínos mosollyal ajándékoz meg, majd engedélyre vár, hogy belépjen a szobába.
- Beszélni akartam veled a babáról – feleli. Tudtam, hogy ez el fog jönni, és legnagyobb csalódottságomra nincs mód arra, hogy elkerüljem ezt a szarságot.
- Akkor gyere be – mozdulok el az útjából, aztán leülök az asztal mellett lévő székre. Kurvára fogalmam sincs, mit fog mondani, vagy hogy én mit fogok mondani, vagy hogy hogyan fog ez végződni, de nem látom úgy, hogy jól fog menni.
Apa nem ül le, csak a szekrény mellett áll, kezei a szürke öltönynadrágjának zsebeibe vannak dugva. Ugyanazok a szürke színű csíkok vannak a nyakkendőjén, és fekete mellénypulóveréről egyszerűen ordít, hogy „én vagyok a rektor egy elismert egyetemen”. Barna szemei aggódnak, szemöldökeit pedig összehúzta. A kezeivel matat olyan szánalmas módon, hogy csak ki akarom őt szedni a kínjából.
- Jól vagyok. Tudom, hogy valószínűleg azt feltételezted, összetörök minden szart és dührohamot kapok, de őszintén, nem érdekel, ha gyereked lesz – szólalok meg végül. Ő felsóhajt, nem néz ki megkönnyebbültnek, miközben valamennyire azt reméltem, hogy úgy lesz.
- Rendben van, ha egy kicsit zaklatott vagy emiatt. Tudom, hogy ez váratlan volt, és tudom, hogyan érzel velem kapcsolatban. Remélem, ettől nem nőnek meg a felém érzett beteg érzéseid – lenéz a padlóra, én pedig azon találom magam, hogy azt kívánom, bárcsak Louis itt lenne mellettem a földszint helyett. Látnom kell őt, mielőtt elmegy. Megígértem, hogy teret adok neki, de nem számítottam arra, hogy ez az apa-fia pillanat nekem lesz dobva.
- Semmit sem tudsz arról, hogyan érzek veled kapcsolatban – emlékeztetem őt. A pokolba, nem hiszem, hogy egyáltalán én tudom, hogy hogyan érzek vele kapcsolatban. A türelme velem soha véget nem érő, ahogy azt mondja:
- Remélem, ez nem változtatja meg vagy vesz el bármit is abból a fejlődésből, amit megtettünk. Tudom, hogy sok dolog van, amit rendbe kell hoznom, de tényleg remélem, hogy megengeded nekem, hogy folytassam a próbálkozást.
 Amikor ránézek, olyan hasonlóságot látok köztünk, amit korábban nem. Mindketten elbaszottak vagyunk, mindkettőnket megvezettek a hülye döntések és függőségek, és dühös vagyok, hogy azért kaptam meg ezt a jellemvonást, mert ő nevelt fel.
Ha Vance nevelt volna fel, nem lennék ilyen. Nem lennék ennyire elbaszott belül. Nem féltem volna attól, hogy az apám részegen jön haza, és nem ültem volna a padlón anyával órákig, miközben ő sírt, vérzett és küzdött azzal, hogy a tudatánál maradjon a verés után, amit elszenvedett Ken hibái miatt.
Düh forrong bennem, zúgva az ereimben, és két lélegzetvételnyire vagyok attól, hogy hívjam Louis-t. Szükségem van rá az ilyen alkalmakkor, vagyis mindig szükségem van rá, de főleg most. Szükségem van a lágy hangjára, hogy bátorító szavakat mondjon, szükségem van a világosságára, hogy ellökje az agyamban lévő árnyékokat.
- Azt akarom, hogy a baba életének a része legyél, Harry. Szerintem ez tényleg egy jó dolog lehet mindannyiunknak.
- Mindannyiunknak? – kötekedek.
- Igen, mindannyiunknak. Téged is beleértve. Ennek a családnak a része vagy. Amikor összeházasodtam Karennel és elvállaltam Liam apjának a szerepét, tudom, hogy úgy érezted, mintha elfeledkeztem volna rólad, és nem akarom, hogy így érezz a baba miatt.
- Elfeledkeztél rólam? Jóval az előtt elfeledkeztél rólam, hogy összeházasodtál Karennel – emlékeztetem őt. Nem érzem ugyanazt az izgalmat attól, hogy az arcába dobom ezt most, hogy tudom az igazságot a múltjáról anyával és Christiannal. Együtt érzek vele és a szarsággal, amit műveltek, de ugyanakkor kurvára mérges vagyok rá, amiért ilyen szar apa volt az elmúlt évig. – Mikor tudtad meg, hogy anya lefekszik Vance-szal a hátad mögött? – nem tehetek róla, de megkérdezem. Tudnom kell, miért próbálkozott azzal, hogy jóvá tegye a dolgokat nekem, ha nem teljesen volt biztos abban, hogy ő az apám.
Csend tölti meg a szobát, és apa úgy néz ki, mintha bármelyik pillanatban elájulna.
- Hogy… – abbahagyja kezének dörzsölését az állán lévő borostán. – Ki mondta ezt neked?
- Hagyd a szarságot. Mindent tudok róluk. Ez történt Londonban. Rajta kaptam őket. A konyhapulton volt anya Vance-szal.
- Ó, Istenem – hangja fojtott, mellkasa emelkedik. – Az esküvő előtt vagy után?
- Előtt, de így is férjhez ment anya. Miért maradtál vele, ha tudtad, hogy Vance-t akarja?
Néhány levegőt vesz, mielőtt válaszol.
- Szerettem őt. Ettől eltekintve nem volt okom rá. Szerettem őt és szerettelek téged, és folyamatosan azt reméltem, hogy egy nap nem fogja már szeretni őt. Az a nap soha nem jött el, ez pedig élve megevett engem. Tudtam, hogy mit csinált Anne és ő, a legjobb barátom mit csinált, de annyi reményem volt magunk felé, és azt hittem, végül engem választ majd.
- Nem tette – emlékeztetem őt. Anya lehet, hogy úgy döntött, hozzá megy feleségül és vele éli le az életét, de semmi olyan módon nem választotta őt, ami számított.
- Tudom ezt most már, és sokkal korábban fel kellett volna ezt adnom, mielőtt az alkoholhoz fordultam.
- Igen, azt kellett volna tenned – minden olyan más lenne most, ha ez történt volna.
- Tudom, hogy nem érted meg, és tudom, hogy a rossz döntéseim és hamis reményeim tönkretették a gyerekkorodat, így nem számítok a megbocsájtásodra vagy megértésedre.
Én csendben maradok, mert semmi nem jut eszembe, amit mondhatnék. A fejem még mindig szédül a borzalmas emlékektől, és annak a valósága, hogy milyen elbaszott mindhárom… szülőféleségem. Még azt sem tudom, hogyan hívjam őket.
- Feltételezem, úgy éreztem, Anne meglátja majd, hogy Christian nem tudja megadni neki azt a stabilitást, amit én igen. Jó munkám volt, és nem voltam akkora kockázat, hogy bármikor elhagyhatom az országot, ha jön egy lehetőség, mint Christian. Úgy vélem, ha Louis összeházasodik valaki mással, az így is fog érezni. Mindig versenyezni fog veled, és még akkor is, amikor századjára hagyod el Louis-t, a te emlékeddel fog az a valaki versenyezni.
- Nem hagyom el őt újra.
- Christian is ezt mondta.
- Én nem ő vagyok.
- Tudom, hogy nem. Egyáltalán nem azt mondom, hogy te Christian vagy, vagy Louis olyan, mint anyukád. Szerencsédre csak te vagy az, amit Louis lát.     Ha anyád nem küzdötte volna le az iránta való érzéseit, boldogok lehettek volna együtt, ahelyett, hogy engedték, hogy mérgező kapcsolatuk tönkretegye mindenki életét körülöttük.
Catherine és Heathcliff jut eszembe, és hányni akarok a könnyű összehasonlítástól. Louis és én talán hatalmas kurva katasztrófák vagyunk, mint ez a két karakter, de nem fogom megengedni magunknak, hogy ugyanazt a sorsot szenvedjük el.
Ennek még mindig nincs értelme nekem. Miért nyugodott bele Ken olyan sok szarságba tőlem, ha a leghalványabb fogalma is volt róla, hogy én nem az ő problémája vagyok, amivel törődnie kell?
- Szóval akkor igaz? Ő az apád, ugye? – az erős, ijesztő férfi a gyerekkoromból eltűnt, és átvette a helyét egy összetört szívű férfi, aki a sírás határán áll.
El akarom mondani neki, hogy ő egy rohadt idióta, amiért elviselte ezt a szarságot tőlem és anyától, és nem tudom elfelejteni, hogy pokollá tette a gyerekkoromat. Az ő hibája, hogy a démonok oldalára álltam és az angyalok ellen harcoltam, az ő hibája, hogy különleges helyem van a pokolban és nem szívesen fogadnak a mennyországban. Az ő hibája, hogy Louis nem lesz velem. Az ő hibája, hogy túl sokszor bántottam meg Louis-t ahhoz, hogy meglehessen számolni, és az ő hibája, hogy csak most próbálok meg rendbe hozni huszonegy évnyi hibát.
- Az első alkalom óta tudtam, mikor megláttalak, hogy az övé vagy – szavai majdnem kiütik a levegőt mellkasomban a fejemben lévő dühös gondolatokkal együtt. – Tudtam – megpróbál nem sírni, de nem sikerül neki, mire megrezzenek és elnézek az arcán lévő nedves könnyektől. – Tudtam. Hogy is lehetett volna, hogy ne tudjam? Éppen úgy néztél ki, mint ő, és ahogy eltelt minden egyes év, anyád egy kicsivel jobban sírt, egy kicsivel többször osont ki vele. Tudtam. Nem akartam bevallani, mert te voltál mindenem, amim volt. Anyád nem volt az enyém, soha nem is volt, mióta találkoztam vele, ő Christiané volt. Te voltál mindenem, amim volt, és ahogy megengedtem, hogy a haragom átvegye az irányítást, ezt is tönkretettem – megáll, hogy levegőhöz jusson, én pedig összezavarodott csendben ülök. – Sokkal jobb lett volna, ha vele nősz fel, tudom, hogy igen, de szerettelek, még mindig szeretlek, mintha a saját testem lennél, és csak remélni tudom, hogy megengeded, hogy az életedben maradjak – még mindig sír, túl sok könnyfolt mutatja meg érzelmei bizonyítékát, én meg együtt érzek vele. A mellkasomon lévő súly egy része felemelkedett, és érzem, hogy több évnyi harag oldódik fel bennem.
Nem tudom, mi ez az érzés, ez erős és felszabadító. Mire Ken felnéz rám, nem is érzem önmagamnak magamat. Nem vagyok önmagam, ez az egyetlen magyarázat arra, hogy karjaim miért érintik meg a vállait és fonódnak a háta köré, hogy megvigasztalják őt, miközben sír.