Chapter 275

Sziasztok! 😊

Már itt is van az újabb fejezet, és hát sajnos ez sem lesz boldogabb, mint az előző. Sőt, ha lehet még rosszabb 💔 Kitartást kívánok, és ne feledjétek, hogy ez még nem a történet vége 😉 Remélem, jól telik a hosszú hétvége, pihenjetek sokat! 💕 Más mondanivalóm nincsen, egy hét múlva találkozunk.

Kellemes olvasást! 😊😘

Chapter 275

 
Harry szemszöge
- Harry, beszélhetek veled egy percre? – Carol hangja lágy, akár még félénk is. Máris össze vagyok zavarodva, pedig a nő még alig szólalt meg.
- Uhm, persze – hátra lépek egy kicsit, biztonságos távolságot tartva tőle. Hátam a falnál van a kis konyhában, mire abbahagyom a mozgást.
- Csak a tegnap estéről akartam beszélni – arckifejezése szilárd, és tudom, hogy ez éppen olyan kínos neki, mint nekem.
Elnézek szemeimmel, majd a lábaimra pillantok. Nem tudom, hová fog ez tartani, de Carol már hátra tűzte a haját és lemosta az összevisszaságot a sminkjét illetően, ami elkenődött a szemei alatt tegnap este.
- Nem tudom, mi ütött belém, soha nem kellett volna úgy viselkednem előtted. Hihetetlenül hülyeség volt, és én…
- Semmi gond – szakítom őt félbe.
- Nem, nagyon is gond. Tisztázni akarom, hogy semmi sem változott itt, még mindig határozottan úgy gondolom, hogy távol kell maradnod a fiamtól – feleli. Semmi mást nem vártam tőle.
- Bárcsak azt mondhatnám, hogy hallgatni fogok magára, de nem tehetem. Tudom, hogy nem kedvel, – tartok szünetet, de felnevetek megértésemen – utál engem, és ezt megértem, de tudja, hogy a véleménye szart se jelent nekem. Ezt a lehető legjobb módon értem, ez csak így van.
Meglep azzal, hogy felnevet velem együtt. Mint az enyém, az övé is fájdalmas, halk nevetés.
- Éppen olyan vagy, mint ő, ugyanúgy beszélsz hozzám, ahogy ő beszélt a szüleimhez. Richard soha nem törődött azzal sem, hogy mit gondolt róla bárki, de nézd, hová juttatta ez őt.
- Én nem ő vagyok – csattanok fel rá. Tényleg próbálok olyan kedves lenni hozzá, amennyire csak lehet, de nehézzé teszi ezt. Louis már túl régóta van a zuhanyzóban, és minden erőmbe beletelik, hogy ne ellenőrizzem őt le.
- Meg kell próbálnod az én szemszögemből nézni ezt az egész dolgot, Harry. Ugyanabban a mérgező fajta kapcsolatban voltam, és tudom, hogyan végződnek ezek a dolgok. Nem akarom ezt Louis-nak, és ha úgy szereted őt, ahogy azt állítod, te sem akarnád ezt neki – néz át rám, aztán folytatja. – A legjobbat akarom neki, lehet, hogy nem hiszel nekem, de mindig úgy neveltem Louis-t, hogy ne függjön egy férfitől, ahogy én tettem, és nézz rá most. A semmivé csökkent le minden egyes alkalommal, és amikor úgy döntesz, hogy elhagyod őt…
- Én… – kezdem el félbeszakítani őt megint, de feltartja a kezét.
- Hadd fejezzem be – sóhajt fel. – Igazából irigyeltem őt, ez szánalmas, de egy részem irigy volt, hogy te mindig visszamentél hozzá, ahogy Richard soha nem jött vissza hozzám, de minél többször mentél el, annál jobban rájöttem, hogy nektek ugyanaz lesz a végetek, mint nekünk, mert bár te visszamész, sosem maradsz. Ha azt akarod, hogy ő úgy végezze, mint én, magányosan és utálatosan, akkor folytasd tovább, amit csinálsz, és biztosíthatlak, hogy pontosan ez fog történni vele.
Utálom azt, ahogy Carol lát engem, de amit még ennél is jobban utálok az az, hogy igaza van. Tényleg mindig elhagyom Louis-t, és bár visszamegyek, addig várok, amíg kellemesen érzi magát, aztán újra elhagyom.
- Ez rajtad áll, te vagy az egyetlen ember, akire úgy tűnik, hogy hallgat, és a fiam túlságosan szeret téged a saját érdekéhez képest – mondja nekem Louis anyja. Tudom, hogy igen, Louis szeret engem, és mert szeret engem, nem fogunk úgy végződni, mint a szülei. – Nem adhatod meg neki azt, amire szüksége van, csak visszatartod őt attól, hogy találjon valakit, aki pedig igen.
Hallom Louis hálószoba ajtaját becsukódni, jelezve, hogy kijött a zuhanyzóból.
- Meg fogja látni, Carol, meg fogja látni – veszek ki egy üres poharat a szekrényből, majd megtöltöm azt vízzel Louis-nak.
Meg tudom változtatni az irányunkat, és bebizonyítani, hogy mindenki tévedett, magamat is beleértve. Tudom, hogy meg tudom tenni.
- Bejövök – figyelmeztetem Louis-t a folyosóról, kinyitva az ajtót anélkül, hogy a válaszára várnék. – Hoztam még vizet – nem mozdul meg, hogy elvegye a poharat, így leteszem az asztalra.
- Köszönöm.
- Jobban érzed magad? – kérdezem lágyan. Nem akarom felzaklatni őt, és már így is olyan törékeny állapotban van. Louis nem válaszol, elég jól ismerem őt ahhoz, hogy tudjam, el van veszve a saját gondolataiban. – Remélem, igen –felelem. Tudom, hogy nem hallott engem, meg tudom mondani az arcán lévő üres kifejezésből. – Hogy jobban érzed magad – tisztázom. Meghökkentő, mennyire jobban tudom olvasni őt, mint saját magamat.
- Igen, valamennyire – vonja meg a vállát, majd szemeit a padlóra szegezi. Azt kívánom, bárcsak rám nézne.
- Azt akarom, hogy tudd, mennyire sajnálok mindent, Lou, vissza kellett volna jönnöm ide veled. Nem kellett volna véget vetnem a dolgoknak veled a saját problémáim miatt. Engednem kellett volna, hogy ott legyél nekem, ahogy én itt akarok lenni neked. Most már tudom, hogyan érzel biztosan, folyamatosan megpróbálva segíteni nekem, amikor én ellöktelek és ellöktelek.
- Harry – alig suttogja. Azt akarja, hogy hagyjam abba, de nem fogom, nem amíg meg nem hallja a szavaimat. Nem amíg meg nem érti őket.
- Nem, Louis, hadd mondjam ezt el. Megígérem, hogy ezúttal más lesz. Soha nem fogom ezt csinálni újra. Sajnálom, hogy az apukád halála kellett ahhoz, hogy rájöjjek, mennyire szükségem van rád, de nem fogom megtenni ismét, esküszöm – annyira kétségbeesett vagyok, hogy meghalljon engem, mániákusnak hangzom.
- Nem lehet. Sajnálom, Harry, de tényleg nem lehet.
Nem lehet? Közelebb mozdulok hozzá, aztán térdre rogyok előtte. De lehet. Meg tudja tenni és meg is fogja. Muszáj.
- Mit nem lehet? Tudom, hogy bele fog telni egy kis időbe, de fel vagyok készülve arra, hogy várjak rád, hogy kigyere ebből a… ebből a bánatos állapotból. Mindent hajlandó vagyok megtenni, úgy értem, hogy mindent.
- Nem tehetjük, soha nem tehetnénk – hangsúlya majdnem elcsendesít.
Ha nem lennék ennyire kétségbeesett, nem lennék képes befejezni. Bármit meg fogok tenni érte, most jövök rá. Nem tudom, mi változott meg, de valami megmozdult bennem, amitől egy kicsivel fényesebbnek tűnik a jövő, egy kicsivel kevésbé nyomorúságosnak Louis-val az oldalamon. Összeházasodhatunk, és az egész életemet eltölthetem vele az oldalamnál, felderítve a legsötétebb napjaimat, mindig áthúzva rajtuk.
Szent szar.
Kurvára összeházasodhatunk. Ennyi! Ezt fogjuk csinálni. Össze fogok házasodni vele, örömmel kurvára összeházasodok vele, és soha, soha többé nem hagyom őt el. Víziók örvénylenek a szemhéjam mögött, túl sok, hogy nyomon kövessem, de Louis ott van. Ő ott van, és boldog és öltönyt visel, virágok vannak mindenhol. Felém sétál, egy sugárzó mosoly van gyönyörű arcán. Nincs nyoma ennek a szellemfiúnak, aki most előttem ül, az esküvőnk napján.
- Összeházasodhatunk – beszélek zavarosan. Boldog lesz ettől a kijelentéstől, tudom, hogy az lesz. – Louis, összeházasodhatunk. Összeházasodhatunk holnap, ha beleegyezel. Felveszem a szmokingot meg mindent.
De nem boldog, nem ugrál fel-le, még csak el sem mosolyodik úgy, ahogy azt gondoltam. Olyan régóta akarta ezt, miért nem mosolyog legalább?
- Nem tehetjük – rázza meg a fejét Louis, mire a szívem megtörik.
A megtörik nem a helyes szó, tényleg. A szívem kibaszott kis fekete szilánkokra törik törött üvegekre, és még az üveg sem elég erős ahhoz, hogy ne váljon hamuvá.
- Van pénzem, több mint elég pénzem, hogy kifizessek egy esküvőt, Louis, és megtarthatod akárhol, ahol akarod. Megkaphatod a legdrágább szmokingot meg virágokat, és nem fogok panaszkodni semmi miatt! – kiáltom, ahogy tompa, élettelen arckifejezése szélként viselkedik, és elfújja a hamvaimat.
- Ez nem erről szól, ez nem helyes.
- Akkor mi az? Tudom, hogy ezt akarod, babe, már olyan sokszor elmondtad nekem.
- Nem maradt semmim, Harry. Nem maradt semmim, amit neked adhatnék. Már elvetted mindet, és sajnálom, de egyszerűen semmi sem maradt.
Még egy fújás.
- Nem akarok elvenni tőled semmit. Meg akarom adni neked, amit akarsz! – kapkodok levegő után. Hogy gondolhatja azt, hogy bármi mást el akarok venni tőle? Össze akarok házasodni vele. Minél többet gondolok erre, annál igazabbá válik. Mitől féltem annyira? Hogy úgy végezzük, mint a szüleim? Az irónia majdnem visszataszító. – Gyere hozzám, Lou. Kérlek, csak gyere hozzám, és esküszöm, hogy soha semmi ilyesmit nem fogok csinálni. Együtt lehetnénk örökre, férjek lennénk. Tudom, hogy túl jó vagy nekem, és tudom, hogy jobbat érdemelsz, de most már tudom, hogy te és én, mi nem hasonlítunk senki máshoz. Megcsinálhatjuk a végéig. Nem hasonlítunk a szüleidhez vagy az enyéimhez, mi mások vagyunk, és mi kurvára megcsinálhatjuk, oké? Csak hallgass rám még egyszer…
- Nézz ránk – int kis kezével köztünk. – Nézd, kivé váltam. Nem akarom többé ezt az életet.
- Nem, nem, nem – állok lábra, majd átmegyek a szobán. – Akarod! Hadd, hozzam rendbe neked – használom szabad kezemet, hogy beletúrjak a hajamba. Ez a gipsz a kibaszott őrületbe kerget.
- Harry, kérlek, nyugodj meg. Sajnálok mindent, amit tettem veled, és legfőképpen azt sajnálom, hogy komplikáltam az életedet, és sajnálom az összes veszekedést és oda-vissza dolgot, de tudnod kell, hogy ez nem működne. Azt hittem, – ajándékoz meg egy gyenge mosollyal – azt hittem, megcsinálhatjuk, azt hittem, a miénk a regényekből való szerelem, egy szerelem, ami nem számít, milyen kemény és gyors és szívós volt, azt hittem, túlélünk bármit és mindent, és élünk, hogy elmeséljük a történetet.
Miért kér bocsánatot tőlem? Ez az egész az én hibám, nem az övé.
- Megtehetjük, túlélhetjük – fuldoklok. Hogy történik ez? Miért nem lát minket?
Miért nem látja azt, hogy mik vagyunk? Hogy mik vagyunk együtt? Minket nem lehet elválasztani. A mi szerelmünk a regényekből való, jobb, mint bármelyik Austen vagy Bronte, amiket megtanult.
- Ez csak ennyi, Harry, nem akarom azt, hogy túl kelljen élni, élni akarok.
Szívem kikalapál a mellkasomból, alig tudok lélegezni. Úgy érzi, hogy nem él? Ezt nem tudom megérteni. Egyszerűen nem. Én csak akkor élek, amikor róla van szó. Ő a bennem lévő élet egyetlen lehelete, és e nélkül az állandó lélegzet nélkül semmi sem leszek. Sem túlélni, sem élni nem fogok. Akkor sem akarnék, ha tudnék.
- Nem tudlak csak elengedni. Tudod ezt. Mindig visszajövök hozzád, tudnod kellett, hogy megteszem. Végül visszajöttem volna Londonból, és…
- Nem tölthetem azzal az életemet, hogy rád várok, hogy visszagyere hozzám, és önző lenne tőlem azt akarni, hogy futással töltsd a tiédet.
- Nem tudok nélküled lenni – tudom, hogy már túl sokszor mondtam ki ezeket a szavakat, de tudnia kell, hogy ezek a legigazabb szavak, amik valaha is elhagyták álnok számat.
- Tudsz. Boldogabb leszel és kevésbé ellentmondásos. Könnyebb lenne, te magad mondtad – feleli érzelem nyoma nélkül.
- Nem! – fejem most már csatlakozott a szívemhez, kétségbeesetten kalapálva testem vázában. Ez minden, ami nélküle vagyok. Ő tart össze minden egyes kis részemet, ami ér bármit is. Az nem sok, de már megkapott mindent, amim van, és ez az övé, hogy megtartsa, soha nem fogom visszakapni azokat a részeimet tőle. Ezek az övéi voltak az első naptól kezdve, és szart se jelentenének, ha még mindig kitartaná őket.
- Olyan keményen harcoltunk, de szerintem itt az ideje abbahagyni.
- Nem! Nem! – teszem ökleimet a homlokomhoz. Két másodpercre vagyok attól, hogy levágjam ezt a kibaszott gipszet. Mielőtt megállíthatnám magamat, elveszem a lámpát az asztalról, majd az másodperceken belül a padlón fekszik darabokra tört izzóval és behajlott lámpaernyővel.
- Ezt akartad, emlékszel? Gondolj vissza arra, Harry. Csak emlékezz, hogy nem akartál engem. Emlékezz, hogy miért küldtél vissza Amerikába egyedül – nem emlékszem, miért tettem azt. Egyik kifogásnak sincs egy csepp értelme sem, amivel etettem magamat.
- Nem tudok nélküled lenni, szükségem van rád az életemben.
- Még mindig az életedben lehetek – sóhajt fel. – Csak nem így.
- Komolyan azt javaslod, hogy lehetünk barátok? – dühöm azzal fenyeget, hogy átveszi az irányítást, de nem engedhetem meg, hogy ez megtörténjen. Irányítanom kell a haragomat, és megmutatni Louis-nak, hogy lehetek az, akire szüksége van. Meg kell mutatnom neki, hogy több lehetek, mint egy rossz, ingerült alkoholista apa-problémákkal. – Nem lehetünk barátok megint minden után. Soha nem tudnék ugyanabban a szobában lenni, mint te, és nem veled lenni. Te vagy nekem minden, és megsértesz azzal, hogy azt javaslod, legyünk barátok? Ezt nem gondolod komolyan. Szeretsz engem, Louis – nézek kék szemeibe. – Muszáj. Nem szeretsz engem?
- De – ráncolja a homlokát, én pedig ismét letérdelek elé. Vennem kellett volna neki egy gyűrűt. Miért nem vettem neki egy istenverte gyűrűt? – Szeretlek, de nem csinálhatjuk ezt tovább egymással – feleli, mire szemeim égnek, nem tudom már tovább visszatartani. Egy szánalmas zokogással teljes hisztériában török ki.
- Hogyan fogom túlélni nélküled? Nem tudom. Nem fogom. Egyszerűen nem dobhatod el ezt, mert valami szarságon mész keresztül. Hagyd, hogy itt legyek neked, ne lökj el – könyörgök neki…
- Ugyanezért könyörgök, amióta találkoztam veled – suttogja egy kis mosollyal.
- Tudom – sírom, aztán a fejem a térdeihez esik. Szükségem van a vigasztalására, szükségem van a következetességre, amije mindig van nekem szánva. – Sajnálom.
A lángokat, melyeket régen növesztettem az évek alatt, kioltotta hűvös viselkedésével. A lángok kihunytak, és minden egyes zokogással, ami kiszakad a testemből, a hőmérséklet csökken. Másodperceken belül tűzből jéggé változtam, és kétségbeesetten megpróbálok ragaszkodni a hőhöz, irántam érzett szerelmének égéséhez, de ez elillan, épphogy nem érem el. Mindig csak épphogy nem érem el.
- Rendben leszünk. Amikor kijössz ebből, rendben leszünk – mondom magamnak. Így kell gondolkoznom. Nem adhatom fel, amíg meg nem lát minket. Amíg meg nem érzi azt, ami mindig is volt köztünk.
Egyszerűen elfelejtette, próbálom meggyőzni magamat. Csak elfelejtette, és az én feladatom, hogy emlékeztessem őt.
- Sajnálom, hogy nem tudtalak rendbe hozni – van valami elszántság a hangjában, amitől megborzongok. Belsőm kavarog, megfagy, kibaszott jegessé válva.
- Én is – az egyetlen cseppnyi vigasz, az egyetlen hőáramlat az ujjaiból jön, melyek lágyan beletúrnak a hajamba. Ez nem elég, még mindig fagyos vagyok és remegek.
Fázok, és mindig is utáltam a hideget.

Louis szemszöge
- Ki fizeti a temetést? – kérdezem anyától. Nem akarok érzéketlennek tűnni, vagy gorombának, de nincs élő nagyszülőm és mindkét szülőm egyke volt. Tudom, hogy anya nem tud megengedi magának egy temetést, főleg nem az apámét, és aggódom, hogy elvitte ezt egy olyan pontra, hogy csak bebizonyítsa igazát a barátainak a templomban.
Nem akarom felvenni azt, amit anya vett nekem, nem akarom felvenni azt a fekete cipőt, amit biztosan nem tud megengedni magának, és legfőképpen nem akarom látni az apámat, hogy eltemetik a földbe.
- Nem tudom – hezitál anya, a kezében lévő rúzsa éppen az ajkai fölé megy, miközben szemkontaktust létesít velem a tükörben.
- Nem tudod? – nézek rá. Szemei duzzadtak, a bizonyíték, hogy nehezebben érintette őt apa halála, mint az valaha is be fogja vallani.
- Nem kell megbeszélnünk a pénzügyeket, Louis – szid le, véget vetve a beszélgetésnek, mielőtt választ adna nekem.
Én egyetértően bólintok, nem akarva veszekedést okozni vele. Nem ma. A mai nap elég nehéz lesz neki. Önzőnek és egy kicsit megcsavartnak érzem, hogy nem tudom rávenni magamat, hogy megértsem, mit gondolt apa, amikor benyomta a vénájába az utolsó injekciós tűt. Tudom, hogy függő volt, és hogy csak azt csinálta, amit éveken át csinált, de még mindig nem tudom felfogni ezt az egészet.
Az utolsó három napban, mióta láttam Harryt, elkezdtem visszanyerni a józan eszemet. Nem teljesen, egy részem pedig retteg attól, hogy sosem leszek újra ugyanaz. Harry Natalie-nál maradt.
Ez egy hatalmas meglepetés nekem. Natalie szülei biztosan nem töltöttek sok időt senkivel, aki nem tagja a városi countryclubnak. Imádtam volna látni a kifejezést az arcukon, amikor Natalie hazavitte Harryt, hogy velük maradjon. Nem tudom elképzelni Harryt és Natalie-t, hogy jól kijönnek egymással, vagy hogy egyáltalán kijönnek egymással, szóval tudom, mennyire megbántódott Harry a visszautasításomtól, ha hajlandó volt elfogadni Natalie ajánlatát, miszerint maradhat az ő házukban.
Bánatom nehéz súlya még mindig itt van, még mindig rejtőzködik a semmi korlátja mögött. Érzem a falnak lökődni, kétségbeesetten megpróbálva tönkretenni engem és átlökni a határon. Rettegtem, hogy Harry összeomlása után a fájdalom fog nyerni, de hálás vagyok az ellenkezőjéért.
Ez egy furcsa dolog, tudva, hogy olyan közel van ehhez a házhoz, de még nem próbált meg átjönni. Szükségem van a távolságra, Harry pedig általában nem jó abban, hogy távolságot adjon nekem. Másfelől viszont soha nem akartam korábban. Nem így. Ha nem lennék félig mérges, jobban aggódnék a megjelenésemben lévő különbség miatt.
Közelebb hajolok a tükörhöz, tanulmányozva a szemeimet. Van valami más bennük, amit nem igazán tudok leírni… keményebbnek néznek ki? Szomorúbbnak? Nem vagyok biztos benne, de összeillik a szánalmas mentséghez, ahogy megpróbálok elmosolyodni.
- Louis! – szólít anyám a nappaliból, éppen ahogy elérem a folyosót. Arra számítok, hogy Harryt látom meg, megadta nekem azt a távolságot, amit kértem, de feltételeztem, hogy ma átjön, az apám temetésének napján.
Amikor elfordulok a sarkon, testem megfagy és meglepődöm, egy kellemes, de nem várt meglepetés, hogy Zaynt látom meg az ajtóban állva. Amikor szemei találkoznak az enyéimmel, nagyon nem néz ki biztosnak magában, de amikor érzem ajkaimat egy vigyorba húzódni, arcán egy fényes mosoly terül el. Az, amelyiket imádom, az, amikor a nyelve megjelenik a fogai között és szemei ragyognak.
- Mit keresel itt? – kérdezem tőle, miközben karjaim a nyaka köré fonódnak. Zayn megölel, túl szorosan, mire drámaian köhögök, mielőtt elenged.
- Bocs – vigyorodik el. – Rég volt már – nevet fel, hangulatom pedig azonnal felderül.
Nem gondoltam már rá, majdnem bűntudatot érzek a tény miatt, hogy arca egyszer sem villant fel az agyamban az elmúlt néhány hétben, de örülök, hogy itt van. Jelenléte egy emlékeztető a külvilágra, hogy a világ nem állt meg hihetetlen veszteségem óta. Nem akarom bevallani, melyik veszteséggel nehezebb megbirkóznom.
- Igen – a Zayn és köztem lévő távolság oka ugrik fel a fejemben, félbeszakítva köszöntésünket, aztán óvatosan kinézek a bejárati ajtón. Megpróbálok távolságot tartani Harrytől, és az utolsó dolog, amire szükségem van, az egy verekedés anyám tökéletesen ápolt gyepén. – Harry itt van – tájékoztatom őt. – Vagyis nem itt, ebben a házban, de néhány házzal odébb.
- Tudom – feleli Zayn, a legkevésbé sem néz ki megfélemlítettnek a rossz történelmük ellenére.
- Igen?
Anya Zaynt és engem egyedül hagy a nappaliban, ahogy eltűnik a konyhában. Agyam elkezdi felfogni, hogy Zayn itt van. Én nem hívtam őt fel, honnan tudhatta meg az apámmal történteket? Feltételezem, talán a hírekben volt vagy online, de miért lenne itt egyáltalán?
- Ő hívott fel – Zayn szavaitól felkapom a fejemet, hogy felnézzek a szemeibe. – Ő az, aki azt mondta nekem, hogy jöjjek ide és látogassalak meg. Megszüntetted a telefonodat, szóval bíznom kellett az ő szavaiban – a korábbi bizonytalanság homályosítja el arcát ismét. – Ez rendben van, igaz? Nem bánod, hogy idejöttem, ugye? Elmehetek, ha ez túl sok neked, csak azt mondta, hogy szükséged van egy barátra, és tudtam, hogy rossz dolognak kell lennie, ha engem hív fel az összes ember közül – nevet fel, de tudom, hogy komolyan gondolja. Miért hívná fel őt Harry Liam helyett? Liam amúgy is úton van ide, miért kérné Harry Zayntől, hogy jöjjön el hozzám?
Nem tehetek róla, de úgy érzem, mintha ez valamiféle terv lenne, mintha Harry tesztelne valamiféle módon. Utálom ennek a gondolatát, hogy ilyen dolgot tenne most, de csinált már rosszabbat is. Nem engedhetem meg magamnak, hogy elfelejtsem, hogy tett már rosszabb dolgokat, és mindig van valamilyen ok cselekedetei mögött.
Házassági javaslatától bárminél jobban meg vagyok bántva. Megtagadta tőlem a házasság lehetőségét a kapcsolatunk kezdete óta, és csak kétszer hozta fel, mindkét alkalommal, amikor akart valamit. Egyszer, amikor túl részeg volt, hogy tudja, mit beszél, és egyszer, hogy megkíséreljen rávenni, hogy maradjak. Ha mellette ébredtem volna fel másnap reggel, visszavonta volna, éppen ahogy korábban is. Ahogy mindig teszi. Harry semmi sem volt, csak megszegett ígéretek, amióta találkoztam vele, és az egyetlen dolog, ami rosszabb annál, hogy olyan valakivel legyél, aki nem hisz a házasságban, az az, hogy olyan valakivel legyél, aki csak azért akar összeházasodni, hogy bebizonyítsa az igazát, nem azért, mert tényleg a férjed akar lenni.
Emlékeznem kell erre, vagy folyamatosan ilyen nevetséges gondolataim lesznek. Ezek a gondolatok, amik bekúsznak a napjaimba, Harryről szmokingban. A képtől felnevetek, és szmokingban lévő Harry átalakul farmerré és csizmává, még az esküvője napján is, de szerintem rendben lennék ezzel.
Rendben lettem volna. Abba kell hagynom ezeket a fantáziálásokat, nem segítik a józan eszemet.
- Jól vagy? – szakít ki szánalmas gondolataimból Zayn hangja.
- Igen – rázom meg a fejemet, hogy megszabaduljak annak a tökéletes képétől, ahogy Harry rám mosolyog, miközben felé sétálok. – Sajnálom, egy kicsit kivagyok mostanában.
- Semmi gond, aggódnék, ha nem lennél – biztosít engem, majd egy vigasztaló kart fon a vállaim köré.
- Nem tudom elhinni, hogy egészen idáig elvezettél – ahogy értem az az, hogy „nem tudom elhinni, hogy Harry felhívott, hogy gyere ide.
- Nem? Tényleg? – mosolyodik el. – Azt hiszem, nem tűntem annyira kétségbeesettnek korábban, mint gondoltam – csipkelődik, mire majdnem felnevetek. Ha nem lennék olyan üres, nevetve hátra dönteném a fejemet vele együtt.
Amikor belegondolok, tényleg nem kellene meglepettnek lennem, hogy egészen idáig eljött, hogy támogasson. Minél többet gondolok erre, annál jobban emlékszem. Ő mindig ott volt, még akkor is, amikor nem volt rá szükségem, hogy ott legyen. A háttérben volt, mindig Harry árnyékában.

Harry szemszöge
- Nem hiszem, hogy fel kellett volna hívnod azt a srácot. Nagyon nem kedvelem őt. Téged sem kedvellek, de ő még rosszabb, mint te – feleli Natalie a hatalmas nappali másik felében lévő kanapéról, a szülei házában.
- Fogd be – nyögök fel. Ő olyan idegesítő.
- Csak mondom. Nem értem, miért hívtad fel, ha annyira utálod őt – nem tudja, mikor kell befogni. Utálom ezt a várost, amiért húsz mérföldön belül nincs egy hotel Louis anyjának házától.
- Azért, mert – fújok ki egy bosszús levegőt – Louis nem utálja őt. Megbízik benne, még akkor is, ha nem kellene, és szüksége van valamiféle barátra most, mivel engem nem fog látni.
- Mi van velem? És Liammel? – kérdezi. Ujjaival meghúzza egy doboz üdítő fülét, ami egy hangos pukkanással kinyílik. Még az is bosszantó, ahogy kinyitja az üdítőt.
Soha nem fogom bevallani, de valamennyire szükségem van rá, hogy a barátom legyen. Nincs senkim, és valamennyire szükségem van rá, egy módon. Egy kicsit. Nagyon. Kibaszottul nagyon szükségem van rá, és Louis-t leszámítva nincs senki másom, és ő is alig van nekem, szóval nem veszíthetem el Natalie-t is.
- Még mindig nem értem. Ha Louis kedveli őt, miért akarnád, hogy a közelében legyen? Nyilvánvalóan féltékeny típus vagy.
- Haha – forgatom a szemeimet, majd kibámulok a nagy ablakokon, amik a ház elülső felét fedik. Ez a ház a legnagyobb az utcában, valószínűleg a legnagyobb ebben az egész szarfészek városban. Még mindig utálom Natalie seggét, és csak azért engedem meg, hogy a közelemben legyen, mert meg kell adnom Louis-nak a távolságát anélkül, hogy túl messzire mennék. – Miért érdekel egyébként? Miért vagy ilyen kedves velem hirtelen? Tudom, hogy utálsz engem, éppen ahogy én téged – nézek át rá, hülye kibaszott kardigán van rajta.
- Te nem érdekelsz, Louis érdekel. Csak azt akarom, hogy boldog legyen. Hosszú időbe telt, hogy kiegyezzek mindennel, ami történt köztünk, mert annyira megszoktam őt. Kényelemben voltam és úgy voltam beállítva, így nem tudtam megérteni, miért akarna valaki olyat, mint te. Nem értettem, és még mindig nem tényleg, de látom mennyit változott, mióta találkozott veled. Nem rossz értelemben, ez tényleg jó változás – mosolyog rám. – Kivéve ezt a hetet, nyilvánvalóan.
Hogy gondolhatja ezt? Semmit sem tettem Louis-val, csak bántottam őt és leromboltam, mióta becsapódtam az életébe.
- Nos, – mozgolódok kellemetlenül a drága, túlméretezett széken – ennyi haverkodás elég itt. Köszi, hogy nem voltál fasz – állok lábra, majd a konyha felé sétálok. Natalie anyja ott van bent, hallom őt felszeletelni valamit egy turmixgépben, és szórakoztatónak találtam, ahogy ügyetlenkedik a szavakkal és a körmeivel átrajzolja a nyaka körül lévő keresztet minden egyes alkalommal, amikor ugyanabban a szobában vagyok vele.
- Hagyd békén anyát, vagy kirúglak – figyelmeztet Natalie, mire majdnem felnevetek. Ha nem hiányozna Louis annyira rohadtul, nevetnék vele, amilyen seggfej ő. – Elmész a temetésre, igaz? Eljöhetsz velünk, ha akarsz, csak egy óra múlva indulunk – ajánlja.
- Nem, nem hiszem, hogy ez jó ötlet – vonom meg a vállaimat, és a gipszem aljának a szélét piszkálom.
- Miért nem? Te fizetted ki, szerintem menned kellene.
- Ne beszélj erről, és jusson eszedbe, mit mondtam arról, hogy elmondd Louis-nak, hogy én fizettem ki ezt a szart – fenyegetőzök. – Kurvára ne csináld.
Natalie a hülye szemeit forgatja rám, aztán elhagyom a szobát, hogy az anyját kínozzam és elvonjam a figyelmemet arról, hogy Zayn ugyanabban a házban van, mint Louis. Mit is gondoltam?