Chapter 274

Sziasztok! 😊

Végre viszonylag időben sikerül jelentkeznem, bár kicsit későn. Na, akkor pár szót a fejezetről. Nem tudok jót mondani róla, sajnos. Semmit. Ez volt azon kevés részek egyike, aminek az olvasása közben teljesen tönkrementem. Körülbelül 2 éve volt, hogy ezt először olvastam, és azóta is minden alkalommal sírok, amikor ez a fejezet jön. Készüljetek fel rá, kérlek, fájni fog a vége 💔 Na, most hogy ilyen pozitívan beharangoztam ezt a részt (😅), el is köszönök, a szokásos módon egy hét múlva találkozunk.

Kellemes olvasást! 😊😘

Chapter 274

 
Harry szemszöge
Louis végre elhallgatott csak néhány perccel ezelőtt, teste felém dőlt, és megengedte magának, hogy nekem dőljön fizikai támogatásként. Duzzadt szemei le vannak csukódva, és most alszik a hangos eső ellenére, mely a gyenge üvegházra esik.
Ahogy itt ülök a kinti könyörtelen vihar hangjait hallgatva, nem tehetek róla, de a szar viharhoz hasonlítom, amit az életemből csináltam. Egy seggfej vagyok, a legnagyobb, a lehető legrosszabb kibaszott faszfej, ami létezik.
Mozgolódok kissé, remélve, hogy nem fog felébredni, amikor fejét lefektetem az ölembe. Tényleg ki kell őt vinnem innen, ki az esőből és el a sártól, de tudom, mit fog csinálni, amikor kinyitja a szemeit. El fog lökni engem, elmondja, hogy nem kívánatos vagyok itt, és baszki, nem vagyok kész, hogy újra halljam azokat a szavakat.
Megérdemlem őket, az összeset és még néhányat, de ez nem változtatja meg a tényt, miszerint egy istenverte gyáva ember vagyok, és élvezni akarom a csendet, amíg tart. Csak itt az édes csendben tettethetem azt, hogy valaki más vagyok. Lehetek, csak egy percre, tettethetem, hogy Natalie vagyok. Illetve egy kevésbé idegesítő verziója, de ha ő lennék, a dolgok mások lettek volna. Mások lennének a dolgok most. Képes lettem volna használni a szavakat és érzelmeket, hogy megnyerjem Louis-t már a legelején egy hülye játék helyett. Képes lettem volna gyakrabban megnevettetni őt, mint megsirattatni. Teljesen és tökéletesen megbízott volna bennem, nem vettem volna el azt a bizalmat, nem morzsoltam volna hamuvá és nem hugyoztam volna le. Megízleltem volna bizalmát, és talán még méltó is lettem volna rá.
De nem vagyok Natalie, Harry vagyok, és Harrynek lenni szart se jelent.
Ha nem lenne ilyen kurvára sok probléma a fejemben, boldoggá tehettem volna őt. Megmutathattam volna neki a fényt az életben, éppen ahogy ő tette nekem. Helyette itt ül összetörve és teljesen elbaszottan. Bőrén sötét sár van, a piszok a kezein már elkezdett megszáradni, az arca pedig még álmában is egy fájdalmas homlokráncolásba van húzva. Haja néhány helyen nedves, máshol száraz és csapzott, és elkezdek azon gondolkozni, hogy átöltözött-e több mint egyszer, mióta elhagyta Londont. Soha nem küldtem volna őt ide vissza, ha tudtam volna, hogy megtalálja az apja testét a lakásomban.
Az összezavarodottság, amit érzek, amikor Louis apjáról és a haláláról van szó, az nyomasztó. Az ösztön, hogy lerázzam először, de az elvesztése nehéz a mellkasomon. Nem ismertem őt hosszú ideje és alig toleráltam a férfit, de elég tűrhető társaság volt, és soha nem vallanám be, de valamennyire kedveltem őt. Bosszantó volt és abszolút gyűlöltem, ahogy dobozt doboz után ürített ki a gabonapelyhemből, de volt valami, amit imádtam azzal kapcsolatban, hogy szerette Louis-t és az optimista nézését az életre, még akkor is, ha az élete kibaszottul szívás volt.
Amint végre volt valamije, valakije, akiért érdemes élni, elment. Szemeim égnek, hogy kiengedjenek valamilyen érzelmet, bánatot talán. Bánatot, amiért elvesztettem egy férfit, akit alig ismertem vagy kedveltem, bánatot egy apa gondolatának elvesztéséért, akiről azt gondoltam, hogy megvolt Kennel, bánatot Louis elvesztéséért, és egy icipici reményt, hogy ő vissza fog jönni és nem lesz örökké elveszett.
Önző könnyeim keverednek a hajamból leeső csapadékcseppekkel, majd lehajtom fejemet, leküzdve az ösztönt, hogy arcomat Louis nyakába temessem vigaszért. Nem érdemlem meg vigasztalását, nem érdemlem meg senki vigasztalását. Azt érdemlem, hogy itt üljek egyedül és sírjak, mint egy siralmas gazember csenddel és kietlenséggel, a legrégibb és legigazibb barátaimmal.
A szánalmas zokogások, melyek elhagyják a számat, elvesznek az eső hangjában, és hálás vagyok, hogy Louis alszik és képtelen arra, hogy a szemtanúja legyen ennek az összeomlásnak, amit úgy tűnik, nem tudok irányítani. Saját tetteim a hajtóereje minden elbaszott dolognak, ami most történik, még Richard halálának is. Ha nem egyeztem volna bele, hogy elvigyem Louis-t Angliába, ebből a szarságból semmi sem történt volna meg.
Boldogok lennénk és erősebbek, mint valaha, éppen ahogy voltunk kicsivel több mint egy héttel ezelőtt. Baszki, csak ennyi idő telt el? Lehetetlennek tűnik, hogy néhány nap jött és ment, mégis egy életnek tűnik, mióta megérintettem őt, fogtam őt és éreztem a szívverését a tenyerem alatt. Kezem ott kering, a mellkasánál, meg akarva érinteni őt ott, de félve, hogy felébresztem őt.
Ha csak megérinthetem őt egyszer, ha csak érezhetem egyenletes szívverését, az rögzíteni fogja az enyémet és megnyugtat engem. Ki fog szedni engem ebből az összeomlásból, attól nem fognak legördülni ezek az undorító könnyek az arcomon és abbamarad mellkasom erőszakos emelkedése.
- Louis! – hallatszik át Natalie hangja az esőn, miközben egyszerre mennydörgés is zeng a levegőben. Dühösen megtörlöm arcomat, imádkozva, hogy eltűnjön a hűvös tavaszi levegőben, mielőtt Natalie berobog ide. – Louis! – kiáltja ismét, ezúttal hangosabban, én pedig tudom, hogy pontosan az üvegház előtt van.
A fogamat csikorgatom és remélem, hogy nem kiabálja megint a nevét, mert ha felébreszti őt, én…
- Ó, hála Istennek! Tudom kellett volna, hogy itt van! – hangja hangos, arckifejezése megkönnyebbült, amikor besétál.
- Befognád? Éppen elaludt – suttogom durván, majd lepillantok Louis alvó alakjára.
Natalie az utolsó ember, akit akartam, hogy besétáljon, amikor így vagyok, és tudom, hogy látja a pirosságot a szemeimben, egy összeomlás piszkos bizonyítéka egyértelmű arcom pirosságában. Baszki, nem hiszem, hogy egyáltalán tudom utálni ezt a köcsögöt, mert megteszi azt, hogy nem bámul rám, hogy ne hozzon kínos helyzetbe.
- Ő… – néz körül Natalie a sáros üvegházban, aztán vissza Louis-ra. – Tudnom kellett volna, hogy itt lesz. Régen mindig idejött – löki hátra szőke haját a homlokáról, majd tesz egy lépést az ajtó felé. – A házban leszek – vállai lesüllyednek, és elmegy a hálós ajtó halk becsapásával.

Louis szemszöge
- Lou, bébi – nyög fel Harry másodjára. – Szeretlek, de sietned kell, vagy el fogunk késni a saját partinkról – már egy órája nyaggat, a tükörbe nézve figyelve engem, ahogy átöltözök, és letapogatva engem minden lehetséges alkalommal.
- Tudom, csak megfelelően akarok kinézni. Mindenki ott lesz – ajándékozom őt meg egy bocsánatot kérő mosollyal, tudva, hogy nem sokáig marad bosszús, és titokban imádom a kellemetlen kifejezést az arcán. Imádom, ahogy a gödröcske megjelenik a jobb arcán, amikor olyan imádnivalóan morcosan összeráncolja a homlokát.
- Megfelelően? Mindenki figyelmének a központjában leszel – nyafogja, féltékenysége egyértelmű.
- Mire van ez a parti megint? – kérdezem tőle. Nem emlékszem, hogy mire van a parti, csak azt tudom, hogy mindenki izgatott, és el fogunk késni, ha nem készülök el hamarosan. Harry erős karjai körém fonódnak.
- Apukád temetése – suttogja, mire eldobom a fésűt, amit tartottam.

…

- Mi a baj? Mi történt? – Harry itt van, közvetlenül mellettem, lábaim pedig az övéi köré vannak fonódva.
Felülök, majd kibogozom magamat tőle. Nem kellett volna elaludnom, miért tettem ezt? Nem is emlékszem arra, hogy elaludtam, az utolsó dolog, amire emlékszem Harry meleg kezei voltak az enyéimen, elfedve a füleimet.
- Semmi – köhögöm. Torkom ég, aztán feldolgozom a környezetemet, miközben agyam felzárkózik hozzám. – Víz kell – dörzsölöm meg a nyakamat, aztán megpróbálok lábra állni. Botladozva lepillantok Harryre. Arca feszes, szemei pedig pirosak.
- Álmodtál valamit?
A semmi gyorsan visszakúszik belém, éppen a szegycsontom alatt telepedik le és sátrat ver ott, a legmélyebb és legüresebb helyen.
- Ülj le – ujjai égetik a bőrömet, és elhúzódom.
- Kérlek, ne – könyörgök halkan.
A morcos, imádnivaló Harry az álmomból csak az volt, egy értelmetlen álom, most pedig szemben vagyok ezzel a Harryvel, aki folyamatosan visszajön még egy ütésre, miután félrelökött. Tudom, miért teszi ezt, de ez nem jelenti azt, hogy hajlandó vagyok ezzel foglalkozni most.
- Nem tudom, mit tegyek – hajtja le fejét legyőzve, kezeit pedig a padlóra teszi, hogy felemelje magát. Térde tovább csúszik a sárban, én meg elnézek, míg megkapaszkodik a korlátban.
- Semmit sem kell tenned – motyogom, aztán megkísérlem összeszedni az összes erőmet, arra kényszerítve a lábaimat, hogy kivigyenek innen és bele a szakadó esőbe. Az udvar felénél vagyok, amikor meghallom őt mögöttem. Biztonságos távolságot tart mögöttem, amiért hálás vagyok. Távolságra van szükségem tőle, időre van szükségem, hogy gondolkozzak és lélegezzek, és arra van szükségem, hogy ő ne legyen itt.
Kinyitom a hátsó ajtót, majd belépek a házba. A sár azonnal foltot hagy a szőnyegen, és megrezzenek a reakciótól, amit ez majd kivált anyámból. A várakozás helyett, hogy meghalljam a panaszkodását, alsónadrágra vetkőzöm, egy sáros halomban hagyva ruháimat a hátsó tornácon, majd minden tőlem telhetőt megteszek, hogy leöblítsem a lábamat az esőben, mielőtt végig vánszorgok a tiszta csempepadlón. Lábam nyikorog minden egyes lépéssel, aztán megrezzenek, ahogy a hátsó ajtó kinyitódik és Harry csizmái sáros nyomokat hagynak. Tényleg olyan hülye dolog emiatt aggódni, sár? A fejemben lévő összes dolog közül a sár olyan jelentéktelennek tűnik, olyan kicsinek. Hiányoznak azok a napok, amikor a rendetlenség aggodalom volt.
- Louis? Hallottál? – egy hang tör át belső beszélgetésemen.
Pislogok, majd felnézve Natalie-t látom meg a folyosó ajtajában állva nedves ruhában, és nincs cipő a lábán.
- Sajnálom, nem hallottalak – vallom be.
- Semmi gond. Jól vagy? Szükséged van egy zuhanyra? – kérdezi. Én bólintok, ő belép a fürdőbe, a zuhany hangja pedig közelebb húz.
- Ő nem fog segíteni neked lezuhanyozni – feleli Harry, hangja kemény. Én nem válaszolok. Nincs rá energiám. Természetesen Natalie nem fog segíteni abban, hogy lezuhanyozzak, miért tenné? – Sajnálom, de ez nem fog megtörténni – sétál el mellettem Harry, sarat hagyva maga után.
Az agyam elvált tőlem, vagy talán csak olyan érzés, de felnevetek kissé a felforduláson, amit maga mögött hagyott. Nem csak az anyám házában, hanem mindenhol, ahová megy, felfordulást hagy maga mögött. Beleértve engem is, én vagyok a legnagyobb felfordulás az összes közül.
- Louis félmeztelenül van, te meg éppen a zuhanyt engeded meg. Kurvára nem, nem fogsz idebent maradni, amíg ő lefürdik. Kizárt, kurvára nem fog megtörténni – feleli Harry, mire Natalie visszaszól.
- Csak megpróbálok segíteni neki, te meg problémát okozol, amikor…
- Mindketten elmehettek – hangom monoton, robotikus és színtelen, miközben elvonulok mellettük. – Menjetek, veszekedjetek valahol máshol – csukom be az ajtót magam mögött, majd a helyére lököm a zárat, remélve, hogy Harry nem fogja hozzáadni ezt a kis fürdőszobát pusztításának listájához.
A víz forró, olyan forró a hátamon, én meg tiszta piszok vagyok. Utálom ezt. Utálom, ahogy a sár megszáradt a körmeim alatt és a hajamban. Utálom, ahogy dühösen súrolom, és úgy tűnik, nem tudok megtisztulni.

Harry szemszöge
- Nem tehetek róla, hogy le volt vetkőzve. Mindez a sok dolog történik, te meg amiatt aggódsz, hogy meglátom a testét? – a hangjában lévő ítélkezéstől meg akarom fojtani őt a jó kezemmel.
- Nem csak az, hogy… – veszek egy mély lélegzetet. – Ez nem az – ez egy csomó szarság, amit nem fogok elmondani neki.
- Nem tudom, mi történt köztetek, de nem hibáztathatsz engem, amiért segíteni akarok neki. Egész életemben ismertem őt, és még soha nem láttam így – feleli Natalie.
- Nem beszélek meg veled semmit. Te és én nem vagyunk ugyanabban a csapatban itt.
- Riválisoknak sem kell lennünk, a legjobbat akarom neki, ahogyan neked is kellene. Nem vagyok fenyegetés a számodra, nem vagyok elég hülye ahhoz, hogy azt higgyem, Louis valaha is engem választana. Már továbbléptem, még mindig szeretem őt, mert, nos, szerintem mindig szeretni fogom, de nem úgy, ahogy te szereted őt – szavainak sokkal több értelme lenne, ha nem utáltam volna őt rohadtul az elmúlt nyolc hónapban.
Csendben maradok, hátamat a fürdőszoba előtti falnak döntöm, míg arra várok, hogy elzáródjon a zuhany.
- Szakítottatok megint, igaz? – kérdezi kíváncsian. Tényleg nem tudja, mikor fogja be.
- Nyilvánvalóan.
- Nem fogok beleszólni a dolgaitokba, de remélem, mesélsz majd nekem Richardról, és hogy hogyan kötött ki a lakásodban. Nem értem.
- Az én lakásomban maradt, miután Louis elment Seattle-be. Nem tudott sehova máshova menni, így megengedtem, hogy velem maradjon, de amikor elmentünk Londonba, beleegyezett, hogy elmegy a rehabra, szóval képzeld el a meglepetést, amikor teljesen kurvára halottként végzi a fürdőszoba padlón – magyarázom.
A fürdőszoba ajtó kinyitódik, aztán Louis sétál el egyenesen mindkettőnk mellett, csak egy törölközőbe öltözve. Tudom, hogy nem kellene az ilyen szarságok miatt aggódnom, de nem tehetek róla. Natalie még soha nem látta őt meztelenül korábban, senki sem, és önző módon szeretném, ha ez így maradna.
- Amennyire utállak, amiért elvetted őt tőlem, az ő iránta való figyelemből valamennyire hálás vagyok, hogy megtetted – feleli Natalie, majd a nappali felé sétál. – Idekint leszek, de tudod, hogy ha szólít engem, megyek hozzá, akár megpróbálsz velem harcolni, akár nem.

Louis szemszöge
- Bejövök – szólal meg Harry, aztán kinyitja az ajtót, mielőtt válaszolhatnék. Egy tiszta pólót húzok le a hasamon, és leülök az ágyra. – Hoztam még vizet – helyez le egy teli poharat a kis éjjeliszekrényre, majd leül az ágy ellenkező végére.
- Köszönöm.
Kitaláltam egy beszédet a zuhanyzóban, de most, hogy ő itt van előttem, semmire sem emlékszem belőle. Kissé kevésbé érzem magam őrültnek a zuhany után, vagy talán a rövid szundítás után az üvegházban, vagy talán a csend után, amit végre megkaptam. Nem tudom, de tisztábban látom a világot, csak egy kicsivel, de ez segít abban, hogy ne érezzem magam annyira téveszmésnek, és egy kis reményt ad, hogy minden egyes nap több világosságot hoz, több békét.
- Jobban érzed magad? – Harry óvatos.
Biztosan olyan törékenynek, olyan gyengének nézek ki neki. Én is érzem. Legyőzöttnek és mérgesnek és szomorúnak és összezavarodottnak és elveszettnek kellene éreznem magam. A lényeg az, hogy még mindig nincs semmi. Ott van a semmi mély lüktetése, de kezdek hozzászokni, ahogy telnek a percek.
Minden egyes hosszú perc alatt a zuhanyzóban, amíg a víz nem lett hideg, új perspektívából gondoltam a dolgokra. Arra gondoltam, ahogy az életem ezzé az abszolút semmi fekete lyukká változott, és arra gondoltam, mennyire utáltam úgy érezni, és a tökéletes megoldásra gondoltam, de most nem tudom összerakni az összekuszált szavakat helyes mondattá. Biztosan ilyen érzés elveszteni az eszedet.
- Remélem, igen – feleli. Reméli, hogy mi? – Hogy jobban érzed magad – válaszolja meg a gondolataimat. Utálom, ahogy ennyire hozzám van kapcsolódva, ahogy tudja, mit érzek és gondolok, még akkor is, amikor én nem.
- Igen, valamennyire – vonok vállat, és újra a falra fókuszálok.
Könnyebb a falra fókuszálni, mint ragyogó zöld szemeire, amiket annyira féltettem, hogy elveszítem. Amíg feküdtem az ágyunkban vele, emlékszem, azt reméltem, hogy kapok még egy órát, még egy hetet, talán akár még egy hónapot azokkal a szemekkel. Imádkoztam, hogy magához térjen és tartósan akarjon engem, ahogyan én akartam őt. Nem akarom már ezt érezni, nem akarom, hogy az a kétségbeesés áradjon belőlem, amikor róla van szó. Itt akarok ülni a semmimmel, és elégedettnek és csendben lenni, és talán egy nap valaki mássá válhatok, valakivé, akiről azt gondoltam, hogy leszek, mielőtt a Pullmanra költöztem. Ha szerencsém van, legalább lehetek az a fiú, aki voltam, amikor eljöttem otthonról.
Bár az a fiú már rég eltűnt, vett egy jegyet egyenesen a pokolba, ahol ül csendesen égve.
- Azt akarom, hogy tudd, mennyire sajnálok mindent, Lou, vissza kellett volna jönnöm ide veled. Nem kellett volna véget vetnem a dolgoknak veled a saját problémáim miatt. Engednem kellett volna, hogy ott legyél nekem, ahogy én itt akarok lenni neked. Most már tudom, hogyan érzel biztosan, folyamatosan megpróbálva segíteni nekem, amikor én ellöktelek és ellöktelek.
- Harry – suttogom, nem vagyok biztos benne, hogy mit fogok mondani következőnek.
- Nem, Louis, hadd mondjam ezt el. Megígérem, hogy ezúttal más lesz. Soha nem fogom ezt csinálni újra. Sajnálom, hogy az apukád halála kellett ahhoz, hogy rájöjjek, mennyire szükségem van rád, de nem fogom megtenni ismét, esküszöm – a kétségbeesés a hangjában túlságosan is ismerős, sokszor hallottam már ezt a hangsúlyt és ugyanezeket a szavakat tőle.
- Nem lehet – szakítom őt félbe nyugodtan. – Sajnálom, Harry, de tényleg nem lehet.
Pánikolva az oldalamhoz jön, aztán térdre rogy előttem, tönkretéve a szőnyeget ott.
- Mit nem lehet? Tudom, hogy bele fog telni egy kis időbe, de fel vagyok készülve arra, hogy várjak rád, hogy kigyere ebből a… ebből a bánatos állapotból. Mindent hajlandó vagyok megtenni, úgy értem, hogy mindent.
- Nem tehetjük, soha nem tehetnénk – hangom ismét színtelen. Azt hiszem, a robotikus Louis itt van, hogy maradjon. Nincs elég energiám ahhoz, hogy bármilyen érzelmet vigyek a hangomba.
- Összeházasodhatunk – beszél zavarosan. Meglepettnek tűnik a saját szavaitól, de nem vonja őket vissza. Hosszú ujjai mindkét csuklóm köré fonódnak, és folytatja. – Louis, összeházasodhatunk. Összeházasodhatunk holnap, ha beleegyezel. Felveszem a szmokingot meg mindent.
A szavakat, melyeket annyira hisztérikusan akartam és vártam, hogy végre kiejtse a száján, de nem érzem őket. Tisztán hallottam őket, mint a nap, de nem érzem őket.
- Nem tehetjük – rázom meg a fejemet, majd figyelem, ahogy egyre kétségbeesettebb lesz.
- Van pénzem, több mint elég pénzem, hogy kifizessek egy esküvőt, Louis, és megtarthatod akárhol, ahol akarod. Megkaphatod a legdrágább szmokingot meg virágokat, és nem fogok panaszkodni semmi miatt! – hangja most már hangos, visszhangozva a szobában.
- Ez nem erről szól, ez nem helyes – bárcsak be tudnám vésni a szavait és ahogy a hangja olyan őrültnek hangzik, izgatottnak akár, és elvinném ezeket magammal a múltba. A múltba, ahol nem láttam, milyen ártalmas a mi kapcsolatunk igazából, és bármit megadtam volna, hogy halljam ezeket a szavakat tőle.
- Akkor mi az? Tudom, hogy ezt akarod, babe, már olyan sokszor elmondtad nekem – látom a harcot szemei mögött, és azt kívánom, bárcsak tehetnék valamit, hogy könnyítsek a fájdalmán, de nem tehetem.
- Nem maradt semmim, Harry. Nem maradt semmim, amit neked adhatnék. Már elvetted mindet, és sajnálom, de egyszerűen semmi sem maradt – az üresség bennem megnő, elvéve az egész lényemet, és még soha nem voltam ilyen hálás, hogy nem érzek semmit. Ha érezném ezt, bármit is ebből, az megölne.
Ez biztosan megölne, és csak egy kicsivel ezelőtt, hogy élni akarok. Nem vagyok büszke a sötét gondolatokra, amik átfutottak a fejemen, de arra büszke vagyok, hogy rövid ideig voltak jelen, és hogy magamtól legyőztem őket egy hideg zuhanyzó padlóján.
- Nem akarok elvenni tőled semmit. Meg akarom adni neked, amit akarsz! – kapkod levegő után, a hang pedig annyira felkavar, hogy majdnem beleegyezek mindenbe, amit mond, csak hogy ne kelljen még egyszer hallanom ezt a hangot. – Gyere hozzám, Lou. Kérlek, csak gyere hozzám, és esküszöm, hogy soha semmi ilyesmit nem fogok csinálni. Együtt lehetnénk örökre, férjek lennénk. Tudom, hogy túl jó vagy nekem, és tudom, hogy jobbat érdemelsz, de most már tudom, hogy te és én, mi nem hasonlítunk senki máshoz. Nem hasonlítunk a szüleidhez vagy az enyéimhez, mi mások vagyunk, és mi kurvára megcsinálhatjuk, oké? Csak hallgass rám még egyszer…
- Nézz ránk – intek a kezemmel gyengén a köztünk lévő levegőbe. – Nézd, kivé váltam. Nem akarom többé ezt az életet.
- Nem, nem, nem – áll fel, aztán a padlón lépked. – Akarod! Hadd hozzam rendbe neked – könyörög, a haját húzva egy kézzel.
- Harry, kérlek, nyugodj meg. Sajnálok mindent, amit tettem veled, és legfőképpen azt sajnálom, hogy komplikáltam az életedet, és sajnálom az összes veszekedést és oda-vissza dolgot, de tudnod kell, hogy ez nem működne. Azt hittem, – villantok egy szánalmas mosolyt – azt hittem, megcsinálhatjuk, azt hittem, a miénk a regényekből való szerelem, egy szerelem, ami nem számít, milyen kemény és gyors és szívós volt, azt hittem, túlélünk bármit és mindent, és élünk, hogy elmeséljük a történetet.
- Megtehetjük, túlélhetjük – fuldoklik. Nem tudok ránézni, mert tudom, hogy mit látnék.
- Ez csak ennyi, Harry, nem akarom azt, hogy túl kelljen élni, élni akarok.
Szavaim megütnek benne valamit, majd abbahagyja a járkálást, abbahagyja hajának húzását.
- Nem tudlak csak elengedni. Tudod ezt. Mindig visszajövök hozzád, tudnod kellett, hogy megteszem. Végül visszajöttem volna Londonból, és…
- Nem tölthetem azzal az életemet, hogy rád várok, hogy visszagyere hozzám, és önző lenne tőlem azt akarni, hogy futással töltsd a tiédet – mondom neki.
Ismét össze vagyok zavarodva. Össze vagyok zavarodva, mert nem emlékszem, hogy valaha is ilyen gondolataim lettek volna, az összes gondolatom mindig Harry felé irányult, és hogy mit tehetnék, hogy jobbá tegyem őt, hogy maradásra bírjam. Nem tudom, honnan jönnek ezek a gondolatok és szavak, de nem tudom figyelmen kívül hagyni a feloldozást, amit érzek, amikor kimondom őket.
- Nem tudok nélküled lenni – jelenti ki. Ez még egy nyilatkozat, amit már olyan sokszor kimondott, mégis minden erejéből telhetőt megtesz, hogy távol tartson, hogy kizárjon.
- Tudsz. Boldogabb leszel és kevésbé ellentmondásos. Könnyebb lenne, te magad mondtad – mondom neki, komolyan gondolva. Boldogabb lesz nélkülem, a mi folyamatos oda-vissza dolgunk nélkül. Magára fókuszálhat és a mindkét apja iránt érzett haragjára, egy nap pedig boldog lehet. Szeretem őt eléggé ahhoz, hogy a boldogságát akarjam, még akkor is, ha az nem velem van.
- Nem! – szorítja ökölbe kezeit a homlokánál, majd összeszorítja fogait.
Szeretem őt, mindig szeretni fogom ezt a férfit, de elfogytam. Nem lehetek tovább az olaj az ő tüzéhez, amikor folyamatosan visszajön vödör víz után vödör vízzel, hogy kioltsa azt.
- Olyan keményen harcoltunk, de szerintem itt az ideje abbahagyni.
- Nem! Nem! – szemei átvizsgálják a szobát, én pedig tudom, mit fog csinálni, mielőtt ő megteszi. Ezért nem lepődöm meg, amikor a kis lámpa átrepül a szobán és széttörik a falnál. Én nem mozdulok meg, még csak nem is pislogok. Ez az egész túlságosan is ismerős, és ezért csinálom azt, amit csinálok.
Nem vigasztalhatom őt meg, nem tehetem. Még magamat sem tudom megvigasztalni, és nem bízom meg magamban eléggé ahhoz, hogy a vállai köré fonjam a karjaimat és ígéreteket suttogjak a fülébe.
- Ezt akartad, emlékszel? Gondolj vissza arra, Harry. Csak emlékezz, hogy nem akartál engem. Emlékezz, hogy miért küldtél vissza Amerikába egyedül.
- Nem tudok nélküled lenni, szükségem van rád az életemben – ismétli.
- Még mindig az életedben lehetek – ígérem meg neki. – Csak nem így.
- Komolyan azt javaslod, hogy lehetünk barátok? – köpi a szavakat. Szemeinek zöldje majdnem eltűnt most már, fekete veszi át a helyét, ahogy haragja nő. Mielőtt válaszolhatnék, folytatja. – Nem lehetünk barátok megint minden után. Soha nem tudnék ugyanabban a szobában lenni, mint te, és nem veled lenni. Te vagy nekem minden, és megsértesz azzal, hogy azt javaslod, legyünk barátok? Ezt nem gondolod komolyan. Szeretsz engem, Louis – néz a szemeimbe. – Muszáj. Nem szeretsz engem?
A semmi kezd eltűnni, én pedig kétségbeesetten küzdök, hogy kapaszkodjak belé. Ha elkezdem érezni ezt, az levisz magával.
- De – lehelem, mire újra letérdel előttem. – Szeretlek, de nem csinálhatjuk ezt tovább egymással.
Nem akarok veszekedni vele, és nem akarom megbántani őt, de ennek a súlya rajta van. Mindent megadtam volna neki, a pokolba, megadtam neki mindent, ő pedig nem akarta ezt. A nap végén, amikor keményebb időszak jött, nem szeretett engem eléggé ahhoz, hogy harcoljon a démonjaival értem. Feladta minden egyes alkalommal.
- Hogyan fogom túlélni nélküled? – Harry most már sír, közvetlenül az arcom előtt, én meg elpislogom a saját könnyeimet és lenyelem a torkomban lévő bűntudat nehéz csomóját. – Nem tudom. Nem fogom. Egyszerűen nem dobhatod el ezt, mert valami szarságon mész keresztül. Hagyd, hogy itt legyek neked, ne lökj el.
Agyam ismét elkülönül a testemtől, majd felnevetek. Ez nem szórakozott nevetés, ez egy szomorú és megtört nevetés szavainak ötletén. Azt kéri tőlem, amit én már kértem tőle, és még csak nem is jön rá.
- Ugyanezért könyörgök, amióta találkoztam veled – emlékeztetem őt lágyan. Szeretem őt és nem akarom megbántani, de véget kell vetnem ennek a körnek egyszer s mindenkorra. Ha nem teszem, nem fogom élve átvészelni.
- Tudom – feje a térdeimhez esik, teste pedig rázkódik az enyémnél. – Sajnálom.
Harry hisztérikus, a semmi meg túl gyorsan csúszik el tőlem ahhoz, hogy megállítsam. Nem akarom ezt érezni, nem akarom érezni, ahogy sír rajtam, miután megígérte és felajánlotta azokat a dolgokat, amikre már egy örökkévalóságnak tűnő ideje óta vártam, hogy meghalljam.
- Rendben leszünk. Amikor kijössz ebből, rendben leszünk – feleli, azt hiszem. Nem vagyok biztos benne, és nem tudom megkérdezni tőle, hogy ismételje meg, mert nem tudom kezelni azt, hogy újra halljam. Utálom ezt velünk kapcsolatban, utálom, hogy nem számít, mit tesz velem, valahogy találok egy módot arra, hogy magamat hibáztassam fájdalmáért.
Megpillantok egy mozdulatot az ajtóban, aztán intek Natalie-nak, tudatva vele, hogy jól vagyok. Nem vagyok jól, de már egy ideje nem vagyok jól, és ellentétben a korábbiakkal, nem érzem a szükséget arra, hogy jól legyek. Szemei megtalálják a törött lámpát és aggódónak néz ki, de ismét bólintok, némán kérve tőle, hogy menjen el, hogy hagyja, hadd éljem meg ezt a pillanatot. Ez az utolsó pillanat, hogy érezzem Harry testét az enyémnél, hogy érezzem fejét az ölemben, hogy megjegyezzem a tetoválások fekete örvényét a karjain.
- Sajnálom, hogy nem tudtalak rendbe hozni – mondom neki, miközben lágyan simogatom nyirkos haját.
- Én is – sírja a lábaimnál.