Chapter 272

Sziasztok! 😊

Sikerült egy kis időt szakítanom, úgyhogy itt is az új fejezet. Van benne fordulat bőven, azt kell, hogy mondjam. Nagyon kíváncsi vagyok, mi lesz a véleményetek, érdekes részek jönnek majd, ennyit elárulhatok. Ez talán már nem annyira szomorú, mint a korábbiak, de tartsátok észben, hogy ez itt bármikor változhat. Na, talán más mondanivalóm nincsen most, egy hét múlva találkozunk újra.

Kellemes olvasást! 😊😘

Chapter 272

Harry szemszöge
- Kézközépcsont törésed van – tájékoztat a kövérkés doktor. Szemüvege az orrnyergén lóg, és gyakorlatilag érzem az ítélkezést sugározni róla. Feltételezem még mindig mérges, amiért nagyon dühösen reagáltam, miután megkérdezte, hogy „Biztos vagy benne, hogy egy falba ütöttél bele?” tizedjére. Tudom, hogy mit gondol, és elmehet a picsába.
- Érthetően, kérem? – morgom. Legnagyobb részben már lenyugodtam, de még mindig túl mérges vagyok a kérdezősködése és a kemény nézései miatt. London legforgalmasabb klinikáján dolgozva biztosan látott már nálam rosszabbat, de akkor is minden alkalommal, amikor csak tud, haragos tekintetet vet rám.
- El van törve – feleli lassan. – A kezed el van törve, és gipszet kell hordanod pár hétig. Adok neked receptet, hogy az segítsen kezelni a fájdalmat, de csak ki kell várnod amíg a gipsz meggyógyítja a csontokat.
Nem tudom, melyik a nevetségesebb, annak a gondolata, hogy gipszet viseljek, vagy a tény, miszerint úgy gondolja, hogy segítségre van szükségem a fájdalmam kezelésében. Nincs semmi, amit bármilyen gyógyszertár nyújthatna, hogy segítsen a fájdalmamon. Kivéve, ha van egy önzetlen, barna hajú fiú kék szemekkel a polcukon, addig nincs semmijük számomra.
Egy órával később a kezemet vastag gipsz borítja. Megpróbáltam nem az idős férfi képébe nevetni, amikor megkérdezte, hogy milyen színű öntvényt akarok választani. Emlékszem, amikor kicsi voltam és azt kívántam, legyen egy gipszem, amire az összes barátom ráírhatja a nevét és hülye képeket rajzolhatnak rá alkoholos filccel, nagy kár, hogy egy barátom se volt, amíg meg nem találtam a helyemet Markkal és James-szel.
Annyira mások most, mint tinédzser korukban voltak. Mark még mindig egy szar ember, az agya elázott a túl sok drogtól, James meg egy papucs lett valami orvostanhallgató miatt, de a változás mindkét férfiben nyilvánvaló. Valamikor az elmúlt három évben elvesztették azt a keménységet, ami befedte őket, mint egy takaró… nem, mint egy pajzs. Nem tudom, mi okozta ezt a változást bennük, de a jelenlegi… helyzetemre tekintettel nem üdvözlöm a változást. Ugyanazokra a seggfejekre számítottam három évvel ezelőttről, de sehol sem találhatóak.
Igen, még mindig többet drogoznak, mint az emberileg lehetséges, de ők nem ugyanazok a rosszindulatú delikvensek, akik akkor voltak, amikor elhagytam Londont évekkel ezelőtt.
- Állj meg a gyógyszertárnál és rendben leszel – az orvos megajándékoz egy gyors bólintással, aztán egyedül hagy engem a vizsgálószobában.
- Baszki – ütögetem meg a hülye gipsz kemény felszínét. Ez olyan baromság. Képes leszek vezetni? Írni?
Bassza meg, nem, amúgy sincs szükségem arra, hogy bármit is írjak. Ennek a szarságnak meg kell állnia most, elég hosszú ideig tartott, józan fejem pedig folyamatosan baszogat, gondolatokat és emlékeket engedve be, amikor túlságosan el van terelve a figyelmem ahhoz, hogy kinn tartsam őket.
Karma folyamatosan szórakozik velem, és rosszindulatú hírnevéhez hűen tovább folytatja gúnyolódását, ahogy előveszem a telefonomat a zsebemből, és Liam nevét látom meg a képernyőn. Figyelmen kívül hagyom a hívást, majd visszateszem a mobilt a farmerzsebembe.
Milyen egy kibaszott felfordulás, amit én csináltam.

Louis szemszöge
- Milyen hosszú ideig lesz ilyen? – kérdezi Liam valakitől. Mindenki úgy viselkedik, mintha nem hallanám őket, mintha nem is lennék itt, de nem bánom. Nem akarok itt lenni, és jó érzés egyedül hagyottnak lenni.
- Nem tudom. Sokkban van, édes – válaszolja Karen édes hangja a fiának.
Sokk? Nem vagyok sokkban?
- Be kellett volna mennem vele – fuldoklik Liam egy zokogás közben, és ha el tudnék nézni a krémszínű faltól, tudom, hogy az anyja karjai közt látnám őt. – Ott volt fent egyedül a testével majdnem egy órán át. Azt hittem, csak összeszedi a cuccait, és talán még lezárja a dolgokat, de engedtem őt odafent ülni a halott testével egy órán át – annyira sír, és meg kellene vigasztalnom őt, tudom, hogy meg kellene, és megtenném, ha tudnám.
- Ó, Liam – Karen is sír.
Úgy tűnik, mindenki sír, kivéve engem. Mi bajom van?
- Nem a te hibád, nem tudhattad, hogy ott volt, nem tudhattad, hogy otthagyta a programot.
Valamikor a halk suttogások és az együttérző kísérletek alatt, hogy rávegyenek, mozduljak el a helyemről a padlón, a Nap lement, a kísérletek pedig kevésbé gyakoribbak lettek, amíg végül abba nem maradtak teljesen, és egyedül maradok a túlméretezett nappaliban, térdeim szorosan fel vannak húzva a mellkasomhoz, szemeim pedig soha, soha nem hagyják el a falat.
A mentősök és a rendőr sietős hangján és utasításain keresztül megtudtam, hogy az apám valójában halott volt. Tudtam ezt, amikor megláttam őt, amikor megérintettem őt, de ők megerősítették. A saját keze által halt meg, ahogy belenyomta az injekciós tűt a vénájába. A farmerja zsebében talált heroinzacskók elárulták szándékát a hétvégére. Arca olyan sápadt volt és mosott, hogy a szemeim mögött lévő kép inkább néz ki egy maszknak, mint egy emberi arcnak. Egyedül volt a lakásban, amikor megtörtént, és már órák óta halott volt, amikor belebotladoztam testébe. Élete elvérzett a vénáin át, hogy a heroin beszivárgott a fecskendőn át, tovább átkozva azt a poklot, ami lakásnak van álcázva.
Pontosan ez az a hely, az volt attól a pillanattól, hogy beléptem oda. Könyvespolcok és téglafalak rejtették el az ördögöt ott, egy ördögöt, amihez úgy tűnik, az életemben minden démon visszamutat. Ha nem léptem volna át a lábammal azon a küszöbön, még mindig meglenne mindenem.
Meglenne a szüzességem, nem adtam volna oda egy olyan férfinek, aki soha nem szeretett eléggé ahhoz, hogy itt maradjon. Még mindig meglenne az anyám, ő nem sok, de ő az egyetlen családtagom most már. Még mindig lenne egy hely, ahol lakhatok, és soha nem vettem volna fel a kapcsolatot az apámmal csak azért, hogy megtaláljam élettelen testét a fürdőszoba padlón két hónappal később.
Nagyon jól tudatában vagyok a sötét helynek, ahová elrángatnak a gondolataim, de nincs meg bennem az erő, hogy tovább harcoljak. Harcoltam valamiért, amiről azt gondoltam, hogy minden volt, rohadtul túlságosan sokáig, és nem tudom tovább csinálni.

…

- Aludt egyáltalán? – Ken hangja halk és óvatos.
A Nap már felkelt, én pedig nem találom a választ Ken kérdésére. Aludtam? Nem emlékszem arra, hogy elaludtam vagy felébredtem volna, de nem tűnik lehetségesnek, hogy egy egész éjszaka eltelt, míg az üres falra bámultam.
- Nem tudom, nem sokat mozdult tegnap este óta – legjobb barátom hangjában lévő szomorúság mély és fájdalmas.
- Az anyukája megint hívott egy órája. Hallottál Harry felől? – a név, Ken szájából kiejtve, megölt volna, ha már nem lennék amúgy is halott.
- Nem, nem fogadja a hívásaimat, és tárcsáztam azt a számot, amit megadtál Anne-nek, de ő sem vette fel. Biztosan a nászútján van vagy valami. Nem tudom, mit tegyek, Louis olyan…
- Tudom – sóhajt fel Ken. – Csak időre van szüksége, ez biztosan traumatikus volt neki. Még mindig keresem, hogy mi a fene történt, és miért nem tájékoztattak, amikor elhagyta az intézményt. Szigorú utasításokat adtam nekik túl sok pénzzel együtt, hogy hívjanak fel, ha történt valami.
El akarom mondani Kennek és Liamnek, hogy ne hibáztassák magukat az apám hibáiért. Ha bárkit is hibáztatni lehet, az én vagyok. Soha nem kellett volna Londonba mennem, itt kellett volna lennem, hogy figyeljek rá. Helyette a világ másik felén voltam egy másik veszteséggel foglalkozva, Richard Tomlinson pedig harcolt és elvesztette a harcot a saját démonjaival, teljesen egyedül.

…

- Louis, kérlek, igyál egy kis vizet. Már két napja, kedvesem – ébreszt fel Karen hangja. Aludtam egyáltalán? Nem tudom. – Anyukád idejön, hogy elvigyen, drágám. Remélem, ez rendben van – a legközelebbi személy, akit egy anyának tekintek, próbál meg átjutni hozzám.
Megkísérlek bólintani, de a testem egyszerűen nem válaszol. Nem tudom, mi bajom van, de belülről kifelé ordítok és senki nem hall meg. Talán mégiscsak sokkban vagyok. Bár a sokk nem olyan rossz hely, olyan sokáig szeretnék itt maradni, ameddig csak tudok. Kevésbé fáj így.

Harry szemszöge
- Már két napja, és ez a szar máris viszket – panaszkodok akárkinek, aki meghallgat.
- Az szívás, ember, de legközelebb nem versz lyukakat a falakba, ugye? – gúnyolódik velem Mark egy vigyorral.
- De igen, fog – szólal meg egyszerre James és Janine.
A lakás megint tele van, én pedig a második italomon és jointomon dolgozom. Az ital folyamatos égése a nyelvemen és a füst a tüdőmben kezd hatni. Ha a józanság nem fájna annyira kibaszottul nagyon, hozzá sem érnék a szarhoz.
- Adj még egyet a fájdalomcsillapítódból – nyújtja ki felém a kezét Janine. Ez a kibaszott narkós már megette a doboz felét kevesebb mint két nap alatt. Nem mintha érdekelne, nekem nincs hasznomra, és az kurvára biztos, hogy nem érdekel, hogy ő mit tesz a szervezetébe.
Először azt gondoltam, a gyógyszer segíteni fog nekem, hogy jobban betépjek, mint attól a szartól, ami James-nek van, de nem így lett. Fáradt vagyok tőle, a fáradtság meg az alváshoz vezet, ami a rémálmokhoz vezet, amik hozzá vezetnek.
A szemeimet forgatom, majd lábra állok.
- Egyszerűen csak neked adom a rohadt üveget.
Mark szobájába sétálok, hogy kivegyem a gyógyszert ruháim kis halma alól. Már majdnem egy hét eltelt, és még csak egyszer öltöztem át. Mielőtt ő elment, Carla, a bosszantó csaj megmentő komplexussal, varrt néhány förtelmes fekete foltot a farmeremen lévő lyukakra. Rohadtul leszidtam volna őt, ha James nem rúgna ki a helyszínen, amiért megteszem.
- Helló, Harry Styles telefonja! – visszhangzik a nappaliból Janine magas hangja.
Bassza meg! Az asztalon hagytam a telefonomat a nappaliban.
- Elfoglalt pillanatnyilag, megkérdezhetem, hogy ki hív?
- Add nekem a telefont, most – próbálok meg nyugodt maradni, miközben Janine felmutatja nekem a középső ujját. Kezdek kurvára belefáradni a szarságaiba.
- Óóó, a Liam egy dögös névnek hangzik, és amerikai vagy. Imádom az amerikai férfiakat…
Kikapom a kezéből a telefont, és a fülemhez nyomom.
- Mi a fenét akarsz, Liam? Nem gondolod, hogy ha beszélni akartam volna veled, felvettem volna az elmúlt… nem tudom, harminc kurva alkalommal, amikor hívtál? – szólalok meg nyers hangon a vonalba.
- Tudod mit, Harry? – hangja ugyanolyan durva, mint az enyém. – Baszd meg. Egy önző seggfej vagy, és jobban is tudhattam volna, mint hogy felhívjalak. Túl fog jutni ezen nélküled, éppen ahogy mindig is ezt kell tennie – a vonal meghal.
Túljutni min? Mi a fenéről beszél? Tudni akarom egyáltalán? Kivel akarok viccelni, persze, hogy kurvára igen. Visszahívom őt, majd másodperceken belül az üres folyosóra sétálok. Pánik emelkedik meg bennem, elbaszott agyam pedig a legrosszabb eshetőségre gondol.
- Mi van? – csattan fel.
- Miről beszélsz? Mi történt? – ő jól van, ugye? Annak kell lennie. – Liam, mondd, hogy ő jól van – nincs türelmem szavainak hiányára.
- Richard az, meghalt.
Nem tudom, mire számítottam, hogy mit fogok hallani, de ez nem az volt. A ködön keresztül, amiben benne vagyok, érzem. Érzem a veszteség szúrását magamban, és kibaszottul utálom. Nem kellene ezt éreznem, egyáltalán alig ismertem a narkós… a férfit.
- Hol van Louis? – kérdezem.
Ezért hívott Liam olyan sokszor. Nem azért, mert ki akart oktatni Louis elhagyása kapcsán, hanem mert az apja meghalt.
- Itt van a házunkban, de az anyja úton van ide, hogy elvigye őt. Sokkban van szerintem, nem szólalt meg azóta, hogy megtalálta őt – a mondat utolsó részétől megszédülök és elszorul a mellkasom.
- Hogy érted azt, hogy megtalálta őt? – kérlek, ne engedd, hogy azt mondja, amire gondolok, hogy következik.
- Louis volt az, aki megtalálta a testét – hangja megtörik a végén, és tudom, hogy sír. Nem zavar annyira, amennyire általában szokott. Most az egyszer azt kívánom, bárcsak olyan érzelmes tudnék lenni, amilyen ő.
- Bassza meg! – miért történt ez? Hogy történhetett ez vele éppen azután, hogy elküldtem őt? – Hol volt Louis? Hol volt az apja teste?
- A lakásodban. Odament, hogy összeszedje az utolsó cuccait, és hogy letegye az autódat – magyarázza Liam. Természetesen Louis még mindig elég kedves volt ahhoz, hogy letegye az autómat azután, ahogy bántam vele.
- Hadd beszéljek vele – erőltetem ki a szavakat. Már hallani akartam a hangját és már mélyponton vagyok, az elmúlt két éjszaka a robotikus üzenetre aludtam el, emlékeztetve arra, hogy megváltoztatta a telefonszámát.
- Nem hallottál? Nem szólalt meg vagy mozdult meg két napja, kivéve, hogy használja a mosdót, és még ebben sem vagyok biztos. Egyáltalán nem láttam őt megmozdulni, nem iszik semmit, nem eszik.
Az összes szarság, amit visszalöktem, amit próbáltam figyelmen kívül hagyni, eláraszt engem és maga alá húz. Nem érdekel, mik lesznek a következmények, nem érdekel, hogy ha a józan eszem utolsó megmaradt szikrája is eltűnik, beszélnem kell vele.
- Csak próbáld meg a füléhez tenni a telefont, hallgass rám és csak csináld – a bérelt autómban vagyok most már, beindítva a kocsit, és némán könyörgök akárkinek, aki figyel odafentről, hogy ne állítsak meg úton a reptérhez.
- Csak amiatt aggódom, hogy talán rosszabbá teszi a dolgokat az, ha meghallja a hangodat – szólal meg Liam hangja kihangosítva. Teljes hangerőre állítom, majd a középvezérlőpultra teszem a telefont.
- Az Isten verje meg, Liam! – ütöm gipszemet a kormányhoz. Így is elég vezetni egy kibaszott gipsszel. – Tedd a telefont a füléhez, kérlek – próbálom nyugodtan tartani a hangomat a ciklon ellenére, mely belülről kifelé szétszakít engem.
- Rendben, de ne mondj neki semmit, ami felzaklatja őt, már elegen ment keresztül.
- Ne beszélj velem úgy, mintha jobban ismernéd őt nálam – Liam felé érzett haragom új magasságot ért el, és majdnem lemegyek az útról.
- Lehet, hogy nem, de tudod, hogy mit tudok? Tudom, hogy egy rohadt idióta vagy, amiért akármit is csináltál vele ezúttal, és tudod mi mást tudok még? Hogy ha nem lennél olyan rohadtul önző, itt lettél volna vele, és nem lenne abban az állapotban, amiben most van – köpi a szavakat. – Ó, és még egy dolog…
- Elég! – ütöm a gipszemet a kormányhoz megint. – Csak tedd a telefont a füléhez, az, hogy seggfej vagy, semmit nem fog segíteni. Mos pedig add neki a kurva telefont.
Csend követi Liam lágy hangját:
- Louis? Hallasz engem? – kérdezi tőle. – Persze, hogy hallasz – nevet fel félig. Hallom a fájdalmat a hangjában, ahogy megpróbálja rávenni Louis-t arra, hogy megszólaljon. – Harry van a vonalban, és…
Lágy ismétlés hallatszik a hangszóróból, én pedig közelebb hajolok a telefonhoz, megkísérelve, hogy meghalljam a hangot. Mi ez? Tovább folytatódik, halk és kísértő, és túl sokáig tart, hogy rájöjjek, ez Louis hangja, ugyanazt a szót ismételve újra és újra és újra.
- Nem, nem, nem – feleli nem állva meg, nem lassítva. – Nem, nem, nem.
Ami megmaradt a szívemből, az túl sok darabra törik ahhoz, hogy meglehessen számolni.
- Ne, kérlek, ne – sírja a vonal végén. Ó, Istenem.
- Oké, semmi baj. Nem kell beszélned vele… – a hívás véget ér, mire újra tárcsázok, tudva, hogy senki sem fogja felvenni.

Louis szemszöge
- Liam fel fog téged venni most – próbál meg erősíteni az ismerős hang, amit már túl régóta nem hallottam, miközben erős karok emelnek fel a padlóról, és úgy ringatnak, mint egy gyereket. Fejemet Liam szilárd mellkasába temetem, és lehunyom a szemeimet.
- Mi baja van? Miért nem beszél? – anyám hangja is itt van. Nem látom őt, de hallom.
- Csak sokkban van, hamarosan visszatér – feleli Ken.
- Nos, mit kellene csinálnom vele, ha még csak nem is beszél? – szól vissza anya.
- Carol, néhány napja találta meg az apja testét. Legyél toleráns vele – bánik Natalie érzéketlen anyámmal úgy, ahogy senki sem tud.
Soha nem voltam még ennyire megkönnyebbülve egész életemben, hogy a közelében vagyok. Amennyire szeretem Liamet és amilyen hálás vagyok a családjának most, arra van szükségem, hogy elvigyenek ebből a házból.
Megőrülök, tudom, hogy igen. Az agyam nem funkcionál rendesen azóta, hogy lábam megütötte az apám szilárd és nagyon halott testét. Nem voltam képes kidolgozni egyetlen racionális gondolatot sem, mióta a nevét sírtam és olyan erősen ráztam a testét, hogy az állkapcsa kinyílt és az injekciós tű kiesett a karjából, egy csengő hanggal landolva, ami még mindig visszhangzik megtört elmémben.
Éreztem valamit eltörni bennem, amikor apa keze az enyémbe lökődött, egy akaratlan izomgörcs, amiről még mindig nem tudom eldönteni, hogy ténylegesen megtörtént-e, vagy az agyam kreált hamis reményt számomra. Az a remény gyorsan eltűnt, amikor újra megnéztem mozdulatlan pulzusát, csak azért, hogy semmit se érezzek, majd halott szemeibe bámultam.
- Majd később felhívom a telefonján, hogy leellenőrizzem őt, kérlek, vedd majd fel, hogy megtudjam, hogy van – kéri lágyan Liam. Tudni akarom, hogy van Liam, remélem, nem látta, amit én láttam, egyszerűen nem emlékszem.
Tudom, hogy apám fejét tartottam a kezeimben, és szerintem ordítottam vagy sírtam, vagy mindkettő, amikor meghallottam Liamet belépni a lakásba. Emlékszem, hogy megpróbál küzdeni velem, hogy engedjem el a férfit, akivel csak elkezdtem felépíteni egy kapcsolatot, de ezután egyenesen agyam odaugrik, amikor a mentőautó megérkezett, majd megint leblokkol egészen addig, amíg a Styles otthonban nem ülök a padlón.
- Fel fogom – biztosítja őt Natalie, én pedig hallom kinyitódni a hálós ajtót.
Hideg esőcseppek landolnak az arcomon, elmosva több napnyi könnyet és piszkot.
- Semmi baj. Hazamegyünk most már, minden rendben lesz – mondja nekem Natalie.
Én lehunyva tartom szemeimet és arcomat Liam mellkasnál pihentetem, annak nehéz üteme csak arra emlékeztet engem, mikor fülemet apa mellkasához nyomtam, semmi szívverést vagy légzést érzékelve.
- Semmi baj – feleli ismét.
Ez éppen olyan, mint régen, Natalie jön a segítségemre, miután apám függőségei pusztítást okoztak. Nincs üvegház, amiben el lehet rejtőzni, ezúttal nincs. Ezúttal csak sötétség van és nincs menekvés a láthatáron.
- Hazamegyünk most már – ismétli Natalie, miközben Liam behelyez az autóba. Nem tudja, hogy nekem nincs otthonom?

…

- Nem mész oda be. Az utolsó dolog, amire szükségünk van az az, hogy kiborítsd őt. Napok óta most alszik először – hallom beszélni anyát. Kihez beszél? Nem alszom, ugye?
Felkönyökölök, mire a vér a fejembe tódul. Olyan fáradt vagyok, olyan fáradt. Natalie itt van, a gyerekkori ágyamban velem. Nem emlékszem sokra az útból, csak a színekre és fényekre, amiktől elszédültem, anya meg folyamatosan panaszkodott, Natalie-t kérdezgetve, hogy vissza kellene-e vinnie a kórházba.
- Nem azért vagyok itt, hogy bántsam őt, Carol. Tudhatná már ezt mostanra. Azt is tudhatná, hogy még mindig leszarom, amit mond.
Hálószoba ajtóm kinyílik, és az utolsó személy, akiről gondoltam volna, hogy látom, vonul el dühös anyám mellett.
Natalie fogása szorosabb lesz a derekamon álmában, üres gyomrom pedig megpróbál rosszul lenni az ő látványára. Átjön a szobán, majd erőteljesen lelöki Natalie karját a testemről, mire arrébb csúszok a kétszemélyes ágyon, hátam pedig megüti a falat, keményen. Elég keményen ahhoz, hogy kinyomja belőlem a levegőt, de még mindig megpróbálok eltávolodni tőle.
Miért van ő itt? Nem lehet itt, nem akarom, hogy itt legyen. Elég kárt csinált már, és nem bukkanhat itt fel csak úgy és nem szedheti fel a darabokat.
- Baszki! Jól vagy? – tesz még egy lépést felém, mire az első dolgot teszem, ami eszembe jut kifordult agyamba. Ordítok. Az összes fájdalmat és dühöt a tüdőmbe kényszerítem, és csak ordítok.