Chapter 251

Helló! 😊

Már hoztam is a fejezetet egy elég hosszú és fárasztó hét után 😩 Előre láthatóan a péntek délután, esetleg este, ha közbe jönne valami, továbbra is jó lesz, úgyhogy a frissítésekben nem lesz változás idén sem. Na, de a rész. Tartalmasra sikeredett, azt hiszem, leginkább a vége. Több szempontból is érdekes... Kíváncsi vagyok, mi lesz a véleményetek, bár egyre kevesebben írtok, így aztán ezt nem igazán tudom meg 😐 Bár azért meg tudom érteni, mindenki elfoglalt. Azért, ha időtök engedi, írjátok le a gondolataitokat nyugodtan 😊 Egy hét múlva találkozunk ismét.

Kellemes olvasást! 😊😘

Ui.: Két napja volt egy ünnepeltünk, szóval utólag is nagyon boldog szülinapot, Niall Horan! 🎂🎈🎉❤💖

Chapter 251

 
Louis szemszöge
- Ha nem beszélünk az esküvőről, akkor elmegyek zuhanyozni. Kimberly nyolckor akar indulni, és már hét óra van – mondom Harrynek. Az ágy szélén ül a könyökeit a térdein pihentetve.
- Még mindig mész? – húzza el a száját.
- Igen. Mondtam korábban, emlékszel? Ez volt az egésznek az oka, amiért ide akartál jönni, hogy ne menjek egyedül – húzom ki a szekrényem fiókját tiszta alsónadrágért.
- Nem ez az egyetlen ok, ami miatt jöttem – védekezik. Töprengő módon felemelem a szemöldökömet rá, mire a szemét forgatja. – Nem azt mondtam, hogy ez nem ok, de nem ez az egyetlen.
- Még mindig akarsz jönni, igaz? – kérdezem.
- Nem, soha nem akartam menni, de ha te mész, akkor én is.
Bólintok, aztán elhagyom a szobát a tiszta ruháimmal a kezemmel. Harry nem követ a fürdőszobába. Meglep, hogy azt kívánom, bárcsak megtette volna ezúttal. Nem tudom, hogy állunk most ebben a pillanatban. Tudom, hogy dühös Zayn miatt, én meg mérges vagyok azért, hogy megint eltitkol előlem dolgokat, de mindent egybe véve fel vagyok villanyozva, hogy itt van, és nem akarom veszekedéssel elvesztegetni az időnket.
Úgy döntök, nem mosom meg a hajamat. Nincs időm megmosni és megszárítani, mielőtt elindulunk. A forró víz enyhíti egy kicsit a vállaimban és a hátamban lévő feszültséget, de nem segít kitisztítani a fejemet. Egy órán belül jobb hangulatban kell lennem. Harry komor lesz egész este, biztos vagyok benne. Azt akarom, hogy jól érezzük magunkat Kimberlyvel és Christiannal, nem akarok semmilyen kínos csendet vagy nyilvános veszekedést. Azt akarom, hogy jól kijöjjünk egymással, és hogy boldog hangulatban legyünk, mindketten. Nem fedeztem még fel a Seattle-i éjszakai életet mióta ideköltöztem, és azt akarom, hogy az első olyan szórakoztató legyen, amennyire csak lehet, nem tudom, hogyan lehetséges ez az után az idő után, amit Zaynnel töltöttem, és ahogy Harry érzi most magát emiatt.
Bűntudatom nem hajlandó elmúlni, de megkönnyebbülök, amikor bosszúságom és ésszerűtlen gondolataim lecsúsznak a lefolyóba a forró vízzel és a szappanhabbal együtt.
Harry kopog az ajtón abban a pillanatban, hogy elzárom a vizet. Magam köré tekerek egy törölközőt, majd egy mély levegőt veszek, mielőtt válaszolok.
- Tíz percen belül kész leszek. Meg kell csinálnom a hajamat – nézek a tükörbe, ahogy Harry megáll mögöttem.
- Mi a baj vele most? – fókuszál Harry a göndör rendetlenségre.
- Sehogy sem áll – nevetek fel. – Nem fog sokáig tartani.
- Azt veszed fel? – nézi a kényelmetlen fekete öltönyt. Amikor legutóbb ez az öltöny volt rajtam, az egy katasztrofális estéhez vezetett… vagyis héthez.
- Igen, Kimberly azt mondta, hogy dress code van.
- Milyen dress code? – néz le Harry a foltos farmerjára és a fekete pólójára.
Én vállat vonok és elmosolyodom magamnak, miközben elképzelem Kimberlyt, ahogy elmondja Harrynek, hogy más ruhát vegyen fel.
- Nem öltözök át – mondj nekem, mire ismét vállat vonok.
Harry szemei egész végig nem hagyják el tükörképemet, míg megpróbálom elfogadhatóan megcsinálni a hajamat quiff stílusban. A zuhanyzás vizétől szörnyű módon begöndörödött, nincs rá remény. Végül kifésülöm, így hagyom a homlokomra lógni.
- Vasárnapig maradsz? – kérdezem tőle. Meg akarok bizonyosodni róla, hogy a köztünk lévő feszültség meg van fékezve és nem fogunk egész este veszekedni.
- Igen, miért? – válaszolja Harry hűvösen.
- Arra gondoltam, hogy pénteken visszamehetnénk a Pullmanra, és láthatnám Liamet és Karent. Apukádat is.
- Mi van a tiéddel?
- Ó, igen – egy pillanatra elfelejtettem, hogy apa Harrynél van. – Nagyon keményen próbálkoztam, hogy ne gondoljak arra a helyzetre, amíg nem mondhatsz nekem róla többet.
- Biztos vagy benne, hogy oda akarsz menni? – kérdezi.
- Igen. Már nem lakom ott, bármikor eljöhetek onnan, ha akarok.
- Nem tudom, hogy ez jó ötlet-e…
- Miért nem? – annyira hiányzik Liam.
- Nem tudom – dörzsöli meg Harry a halántékát a kezével. – Ez a sok szarság Steph-el meg Zaynnel… – halkul el.
- Harry, nem fogok találkozni Zaynnel még egyszer, és Steph-et sem fogom látni, kivéve, ha felbukkan abban a lakásban vagy az apukád házában.
- Még mindig nem gondolom, ezt kellene csinálni.
- Fel kell vidulnod egy kicsit – sóhajtok fel, oldalra lökve a hajamat.
- Felvidulni? – kötekedik úgy, mintha az ötlet még soha nem jutott volna eszébe.
- Igen, felvidulni. Nem irányíthatsz mindent.
Felkapja a fejét.
- Én nem irányíthatok mindent? – tátja el a száját. – Az összes ember közül ezt pont te mondod?
Felnevetek.
- Csak mondom. Megadom neked a Zayn dolgot, mert tudom, hogy ez helytelen, de nem tarthatsz távol a Pullmantól, mert amiatt aggódsz, hogy látni fogom őt.
- Befejezted? – kérdezi Harry a mosdónak támaszkodva.
- Az érvelést vagy a hajamat? – vigyorgok rá.
- Bosszantó vagy – mosolyog rám vissza, aztán megcsapja a hátsómat, miközben kimegyek előtte a fürdőből.
Tudom, hogy még mindig dühös rám, amiért Zaynnel voltam, de örülök, hogy némileg játékos. Christian sétál ki a nappaliból, majd a folyosóra, Harryt szólítva.
- Mindjárt jövök, kell a telefonom – mondom Harrynek, ő pedig követi Christiant vissza a nappaliba.
Megnézem a mobilomat. Hamarosan fel kell hívnom anyámat, folyamatosan elhalasztom, ő meg nem hagyja abba a hívogatást. Zayntől is van egy üzenetem.
*Kérlek, ne legyél rám mérges a ma este miatt. Egy barom voltam, de nem akartam. Sajnálom.*
Nem válaszolok. Kitörlöm az üzenetet, aztán a zsebembe teszem a telefont. A Zaynnel való barátságomnak most kell véget érnie. Egész végig megvezettem őt, és minden alkalommal, amikor elköszöntem tőle, visszakoztam és rosszabbá tettem a helyzetet azzal, hogy találkoztam vele. Ez nem fair sem vele, sem Harryvel szemben. Harrynek és nekem így is van elég problémánk. Zavar, hogy Harry megtiltja nekem, hogy lássam Zaynt, de nem tagadhatom, hogy hatalmas álszent vagyok, ha tovább folytatom a barátságot vele. Soha nem akarnám, hogy Harry Mollyval barátkozzon és időt töltsön vele egyedül, már csak a gondolattól émelygek. Zayn elég világossá tette az irántam való érzéseit, és nem fair Harryvel szemben, hogy megengedjem Zaynnek, hogy tovább folytassa. Zayn kedves hozzám és sokszor ott volt nekem, de utálom azt, hogy mindig úgy érzem, mindig magyarázkodnom kell neki és megvédeni a kapcsolatomat.
Amikor belépek a nappaliba, Harry kezei a hajában vannak.
- Kizárt – fújtatja, hátrálva Christiantól.
- Vérfoltos farmerben és abban a piszkos pólóban nem mehetsz be a klubba, függetlenül a tulajdonossal való barátságodtól – dob Christian valamiféle fekete anyagot Harry mellkasának.
- Akkor nem megyek – duzzog Harry, hagyva, hogy az leessen a padlóra Vance lábaihoz.
- Ne legyél gyerek, csak vedd fel a rohadt inget.
- Ha felveszem az inget, a farmer marad – tárgyal Harry, segítségért nézve rám.
- Nem hoztál egy olyan ruhát sem, ami nem véres? – mosolyodik el Christian, aztán lehajol, hogy felvegye az inget.
- Felveheted a fekete farmeredet, Harry – javaslom, megkísérelve, hogy közéjük lépjek.
- Rendben, akkor add ide a kurva inget – kapja ki az inget Vance kezeiből Harry, majd felemeli neki a középső ujját, miközben végigmegy a folyosón.
- Ráférne egy hajvágás is – csipkelődik Christian, én pedig nem tehetek róla, de felnevetek.
- Ó, békén hagynád őt? Nem fogom megállítani őt attól, hogy behúzzon neked egyet – viccelődik Kimberly a vőlegényével.
- Igen… igen… – vonja őt Christian a karjaiba, aztán megpuszilja a száját.
Elfordulok éppen akkor, amikor megszólal a csengő.
- Ez Logan lesz – jelenti be Kimberly, miközben kitekergőzik Christian öleléséből.
Harry sétál be a nappaliba, ahogy Logan átsétál a bejárati ajtón.
- Miért van itt? – nyög fel Harry.
- Ne legyél goromba. Ő a barátod, emlékszel?
Az első benyomásom Loganről nem volt jó, de megszerettem a srácot még akkor is, ha azóta nem láttam őt, hogy elhagytuk a Pokoli Vakációt.
- Nem, nem az.
- Louis! Harry! – köszönt minket a kék szemű fiú egy fényes mosollyal. Hálás vagyok, hogy nem ugyanaz a ruha van rajta, mint rajtam, ahogyan az az első alkalommal történt, amikor találkoztam vele.
- Szia – mosolygok vissza, Harry meg kurtán bólint.
- Nagyszerűen nézel ki – dicsér meg.
- Köszönöm, te is – egy egyszerű kardigán és khaki nadrág van rajta.
- Oké, ha mindketten befejeztétek… – panaszkodik Harry.
- Téged is jó látni, Harry – forgatja a szemeit rá Logan, mire Harry kissé meglágyul, villantva egy félmosolyt.
- Smith az emeleten van. Éjfélnél tovább nem kellene lennünk – siet át a nappalin Kimberly, hogy felvegye a magassarkúját és leellenőrizze a sminkjét a hatalmas tükörben a kanapé felett.
- Készen vagy, szerelmem? – kérdezi Christian Kimtől.
- Külön megyünk oda – jelenti be Harry.
- Miért? Van sofőrünk ma estére – mondja Christian.
- Én akarok vezetni arra az esetre, ha el akarnánk jönni.
- Ahogy gondolod – von vállat Christian, aztán Harry előszedi a kulcsait.
Nem volt még időm feldolgozni az inget, amit Christian adott oda Harrynek, hogy vegye fel. Ez egy fekete, hosszú ujjú ing, nem olyan, amit Harry általában felvesz, amikor arra van kényszerítve, hogy kiöltözzön. A különbség az, hogy ezen az ingen kicsi, alig észrevehető állat nyomok vannak…
- Egy szót se szólj – veszi észre Harry a bámulásomat.
- Nem akartam – harapom meg az ajkamat, mire felnyög.
- Ez egy förtelmes ing – feleli.
Egész végig kuncogok az autóhoz menet.

…

Harry telefonja elkezdi a navigálást, én pedig az anyósülésen ülök, míg Harry az ingről panaszkodik, amit „kényszerítettek”, hogy felvegye.
A jazz klub központi elhelyezkedésű Seattle belvárosában. Az utak tele vannak, mintha szombat este lenne a péntek helyett. Harry autójában várunk, amíg egy fényes fekete limuzin kanyarodik mellénk, majd kilép belőle Kimberly és Christian.
- Gazdag köcsög – feleli Harry, megszorítva a combomat, ahol a keze van.
Egy éles mosollyal a kopasz férfi leveszi a kötelet, aztán beenged minket. Kimberly vezet át minket a sötét klubon. Szürke kövek tömbjeit használják asztalokként, és a fekete kanapékat fehér párnák hangsúlyozzák ki. Az egész klubban az egyetlen szín a vörös rózsa csokor, mely mindegyik kő tetején megtalálható.
- Extra – forgatja a szemeit Harry. Annyira gyönyörűen néz ki a félhomályban. Christian mintás ingje Harry fekete farmerjával együtt halálos támadást indít a hormonjaim ellen.
- Szép, igaz? – fordul körbe Kimberly ragyogva.
- Persze-persze – válaszolja Harry. Abban a pillanatban, hogy a zsúfolt asztalok közelébe érünk, Harry a derekam köré fonja a karját, maga felé húzva, hogy közelebb sétáljak hozzá.
- Christian a VIP részlegben vár, az a miénk lesz csak – tájékoztat minket Kimberly. A klubban játszó lágy zene pihentető, mégis serkentő ugyanakkor.
Elhúzzák a szatén függönyt, ami így egy közepes méretű szobát fed fel, a fekete függönyök falként szolgálnak. Négy kanapé van felsorakoztatva a függönyfalakhoz, és egy hatalmas kő pihen középen, alkoholos üvegekkel, egy tál jéggel és kis harapnivalókkal tele. Majdnem nem veszem észre Maxet, aki az egyik kanapén ül, szemben Christiannal. Nagyszerű.
Max bosszant engem, és tudom, hogy Harry sem törődik vele. Harry karja ismét szorosabb lesz körülöttem, majd egy haragos pillantást vet Christian felé.
- Jó újra látni, Max – mosolyodik el Kimberly. Ő a tökéletes háziasszony.
- Téged is, kedves – vigyorodik el Max. Kezébe veszi Kim kezét, aztán a szájához emeli azt.
- Elnézést – hallatszik mögülem egy nő hangja. Harry és én oldalra lépünk, majd Sasha lépked át a kis helyen. Megfélemlítést keltő magassága és alig látható fehér ruhája segít magának követelni az egész helyiséget.
- Nagyszerű – veszi ki a szót a számból Harry csak néhány pillanattal ezelőttről.
- Sasha – próbál meg úgy kinézni Kimberly, mintha örülne, hogy látja a nőt, de nem sikerül neki. Az egyik hiba, amikor Kim nyílt őszinteségéről van szó az az, hogy nehéz neki elrejteni az érzéseit.
Sasha melegen Kimberlyre mosolyog, aztán helyet foglal a kanapén Max mellett. Max sötét szemei találkoznak az enyéimmel, mintha engedélyt kérne, hogy a szeretőjével ülhessen. Én elnézek, miközben Harry a közvetlenül előttük lévő kanapéhoz vezet. Kimberly helyet foglal Christian ölében, majd előre hajol, hogy elvegye az üveg pezsgőt.
- Mit gondolsz a helyről, Lewis? – Max hangja sima és erősen érezhető akcentus.
- Uhm… – hebegem. – Szép.
- Kértek egy kis pezsgőt? – kínálja Kimberly.
- Én nem, de Louis igen – válaszol helyettem Harry. A vállához hajolok.
- Ha te nem iszol, valószínűleg nekem sem kellene.
- Rajta, nem bánom. Én csak nem kérek.
- Én jól vagyok, de azért köszönöm – mosolygok Kimre. Harry a homlokát ráncolja, aztán elvesz egy teli poharat az asztalról.
- Innod kellene egy kicsit, hosszú napod volt.
- Csak azért akarod, hogy igyak, hogy ne tegyek fel kérdéseket – suttogom a szemeimet forgatva közben.
- Nem – mosolyodik el szórakozottan. – Csak azt akarom, hogy jól érezd magad. Ezt akartad, igaz?
- Nem kell innom, hogy jól érezzem magamat – amikor körbe pillantok a helyen, a társaságunkból senki sem figyel a mi beszélgetésünkre.
- Soha nem mondtam, hogy igen. Csak mondom, az egyik barátod ingyen pezsgővel kínál, ami valószínűleg többet ér, mint a te és az én ruhám együtt, akkor miért ne igyál egy pohárral és érezd jól magad – ujjbegyei a tarkómon táncolnak.
- Ott a pont – hajolok hozzá, Harry pedig a kezembe adja a hosszú szárú poharat. – Csak egyet iszom – felelem.
Harminc perccel később a második pohár pezsgőmet fejezem be, és megpróbálom nem kellemetlenül érezni magamat, míg Sasha a kis helyen parádézik. Azt állítja, csak táncolni akar, de ha ez lenne a helyzet, kimehetne a klub nagyobb részébe és táncolhatna ott. Figyelemre éhes kurva. Eltakarom a számat, mintha hangosan kimondtam volna a szavakat.
- Mi az? – Harry unatkozik. Nagyon unatkozik. Meg tudom mondani abból, ahogy a fekete függönyre bámul és kezét lustán fel-le húzogatja a hátamon.
Megrázom a fejemet csendes válaszként. Nem kellene ilyen dolgokon gondolkoznom a nőről, amikor nem is ismerem őt. Csak azt tudom róla, hogy egy házas emberrel fekszik le… Nem tehetek róla, de nem kedvelem őt.
- Mehetünk most már? – suttogja Harry a fülembe. Egyik karja a kanapé támláján van, a másikat meg a combomhoz teszi.
- Várjunk még egy kicsit – mondom neki. Én nem feltétlenül unatkozom, de inkább tölteném kettesben az időt Harryvel, mint úgy, hogy kerül a Sashaval való szemkontaktust.
- Louis, jössz táncolni? – ajánlja Kimberly, mire Harry megfeszül.
- Én nem nagyon táncolok, emlékszel?
Gondolataim visszarepülnek az utolsó alkalomhoz, amikor elmentem egy éjszakai klubba Kimberlyvel. Egy sráccal táncoltam csak azért, hogy kínozzam Harryt, még akkor is, ha több órányira volt. Annyira összetört a szívem akkor, olyan szomorú voltam, hogy alig tudtam tisztán gondolkozni. Az a srác végül megcsókolt, én pedig gyakorlatilag megerőszakoltam Harryt a hotelszobámban, miután ott találta Trevort. Egy hatalmas félreértés volt, de amikor visszagondolok, az este elég jól végződött nekem.
- Nos, gyere, tegyél egy kört vagy valami. Úgy nézel ki, mintha elaludnál – mosolyodik el Kim.
- Oké, egy kör – egyezek bele, majd lábra állok. – Te jössz? – kérdezem Harrytől, mire megrázza a fejét.
- Rendben lesz, csak egy percre megyünk el – biztosítja őt Kim.
Harry nem tűnik boldognak amiatt, hogy Kimberly ellop engem, de nem próbálja megállítani őt. Megpróbálja megmutatni nekem, hogy el tud lazulni, és imádom őt ezért.
- Ha elveszted őt, ne bajlódj azzal, hogy visszajössz – fenyegeti meg Harry Kimberlyt egy mosollyal. Kim nevetésben tör ki, aztán kihúz a függönyön át a zsúfolt klubba.

Harry szemszöge
- Hová vitte el Lewis-t? – kérdezi tőlem Max.
- Louis – javítom őt ki. Hogy a faszba bassza el a nevét egyáltalán? Azt hiszem, ez egy kissé nyilvánvaló, de nem tetszik.
- Louis – mosolyodik el, majd iszik egy nagy kortyot a pezsgőjéből. – Ő egy nagyszerű fiatalember.
Az asztalon lévő palackozott vízért nyúlok, és figyelmen kívül hagyom piszkálódását. Nincs érdeklődésem abban, hogy a férfihez beszéljek. Velük kellett volna mennem, akárhová is mentek. Megpróbálom megmutatni Louis-nak, hogy el tudok „lazulni”, és erre ide jutok.
- Egy másodperc és visszajövök, az előbb érkezett meg a banda – tájékoztat engem Christian. Mobilját az öltönynadrágjába dugja, majd elhagyja a kis helyet. Max is feláll és követi őt, instrukciókat adva a partnerének, hogy érezze jól magát és igyon még pezsgőt.
Most komolyan nem hagynak itt engem ezzel a csajjal…
- Úgy néz ki, csak mi maradtunk – mondja nekem Stacey, megerősítve azt, hogy pontosan ezt tették.
- Mhm – lököm vissza a vizes üveg műanyag fedelét a kőasztalra.
- Szóval mit gondolsz a helyről? Max azt mondja, hogy a megnyitó óta minden este tele van – mosolyog rám. Azt tettetem, hogy nem veszem észre, amikor meghúzza kis ruhájának az alját, hogy felfedje dekoltázsát… vagy annak hiányát.
- Csak néhány nappal ezelőtt nyílt meg, persze, hogy tele van.
- Akkor is, ez egy jó hely – szedi szét keresztbe tett lábait, aztán megint keresztbe teszi.
Lehetne még kétségbeesettebb? Ennél a pontnál meg sem tudom mondani, hogy tényleg megpróbál-e rám mászni, vagy csak ilyen természetes abban, hogy kurva legyen. Figyelmen kívül hagyom őt, ő pedig áthajol az asztalon közöttünk.
- Akarsz táncolni? Itt van hely – hosszú körmei súrolják az ingem ujját, mire elrántom magamat.
- Elment a kibaszott eszed? – mozdulok a kanapé másik oldalára. Tavaly ilyenkor elvittem volna a kétségbeesett seggét a fürdőszobába és szétbasztam volna az agyát. Most a gondolattól a fehér ruhájára akarok hányni.
- Mi van? Csak megkérdeztem, hogy akarsz-e táncolni.
- Táncolj a házas pasiddal – csattanok fel, aztán elhúzom a függönyt, remélve, hogy meglátom Louis-t.
- Ne ítélj el. Nem is ismersz engem.
- Eleget tudok.
- Igen, nos, én is tudok rólad néhány dolgot, szóval én figyelnék.
- Igen? – nevetek fel.
- Igen, tudok – húzza össze rám a szemét, megpróbálva megfélemlíteni engem, ebben biztos vagyok.
- Ha szart is tudnál rólam, nem fenyegetnél most engem – figyelmeztetem őt.
- Pontosan olyan vagy, amilyennek mondanak… – emel az ajkaihoz egy pezsgőspoharat, én meg otthagyom őt egyedül ülni, így megkereshetem Louis-t és elhúzhatunk innen a picsába.
Amilyennek kik mondanak pontosan? Mit gondol, ki ő? Szerencséje van Christiannak, hogy szép estét ígértem Louis-nak, különben Maxnek kellett volna válaszolnia a kurvája szája miatt.
Körbejárom a klubot Louis-t és Kimberly fényes szőke haját keresve. Hálás vagyok, hogy ez nem olyan hely, ahol mindenki a táncparketten imbolyog, a vendégek nagy része asztaloknál ül, ami sokkal könnyebbé teszi a keresésemet.
Végre megtalálom őket a pult előtt állva, Christianhoz, Maxhez és egy másik férfihez beszélve. Louis háttal van nekem, de meg tudom mondani a testtartásából, hogy ideges. Még egy férfi csatlakozik hozzájuk, és ahogy közelebb érek, az első ismeretlen pasi egyre jobban ismerőssé válik.
- Harry! Hát itt vagy – nyújtja ki a karját Kimberly, hogy megérintse a vállamat, de kitérek előle és Louis-hoz megyek. Amikor hozzám fordul, kék szemei óvatosak, ahogy azok elvezetnek a vendéghez.
- Emlékszel Soto professzorra, igaz? – mosolyodik el udvariasan. Kurvára viccelsz velem?
- Jonah – javítja ki Louis-t. A köztünk lévő helyre nyújtja a kezét egy kézfogásra, én pedig túlságosan is meg vagyok lepődve ahhoz, hogy visszautasítsam.
- Kicsi a világ? – suttogja a fülembe Louis, mire körzök a vállammal. Ez egy rohadt hosszú este lesz.