Chapter 223

Sziasztok! 😊

Már hoztam is a fejezetet, ami... hát a vége nekem kissé szürreálisnak tűnik, de lehet, csak én gondolom így 😃 Kíváncsi vagyok, ti mit fogtok gondolni, a  hosszúságára nem lesz panasz, az biztos 😄 És most is érvényes korábbi mondatom, miszerint ez az este nagyon hosszú lesz még... Természetesen idén sem feledkeztem el a végzősökről, sok szerencsét kívánok a jövő heti érettségikhez 💗 Át fogom érezni a helyzetet, én három zh-t fogok írni 😅 Egy hét múlva találkozunk.

Kellemes olvasást! 😊😘

Chapter 223

 
Louis szemszöge
- Legalább tíz fok alá csökkent a hőmérséklet idekint – mondja nekem Robert, miközben kinyitja az étterem ajtaját. A hideg levegő eláraszt, mire körül ölelem magamat a karjaimmal, hogy megpróbáljam melegen tartani magam. – Nincs nálam vastagabb kabát, amit felajánlhatnék neked, nem tudtam, hogy ilyen hideg lesz. Felajánlanám, hogy hazaviszlek, de már ittam, nem nagyon vagyok úriemberhez méltó ma este.
- Semmi gond, tényleg. Valamennyire meleg ez a kabát – mosolyodom el. – És elég részeg vagyok, szóval nem fázok; ennek nincs értelme – kuncogok fel, aztán követem őt az étterem előtti járdán. – Bár másik cipő jobb lenne.
- Cserélhetünk? – viccelődik. Gyengéden meglököm a vállát, mire ő elpirul, biztosan századjára ma este.
- A te cipőd kényelmesebbnek néz ki, mint Harryé, az ő csizmái olyan nehezek és mindig az ajtónál hagyja őket, így nekem kell… mindegy – oda-vissza rázom a fejemet, hogy megállítsam magamat attól, hogy Harryről és a cipőjéről beszéljek.
- Én inkább a tornacipőt preferálom.
- Én is, vagyis a Toms cipőket – nevetek fel. A fejem szédül a bortól, a szám pedig úgy tűnik, hogy minden egyes gondolatot kienged, ami a fejemben van, képteleneket meg mindent. – Tudod, hogy merre vannak a kabinok?
- Melyik kabin? Ez az egész város tele van velük – nyúl át, hogy megtámasszon engem, miközben majdnem egy parkolóházba sétálok be.
- Uhm, nos, van egy utca egy kis jellel, meg még három vagy négy kabin, és aztán egy másik utca? – próbálok meg emlékezni az útra az étteremhez a kabintól, de egyik gondolatnak sincs értelme.
- Hát ezzel nem sokra megyek, – kuncog fel – de sétálhatunk, amíg meg nem találjuk?
- Oké, de ha nem találjuk meg húsz percen belül, elmegyek egy hotelbe – nyögök fel, rettegve a sétától és a fontos vitától, amit Harry és én biztos lefolytatunk, amikor megérkezem. A vita alatt a teljes, földhöz vágós, elhúzódó verbális civakodást értem. Főleg, amikor rájön, hogy Roberttel ittam. – Eleged volt már valaha is abból, hogy az emberek folyton megmondják, mit tegyél? – fordulok meg, hogy ránézzek, miközben a sötétben sétálunk.
- Nem nagyon csinálja ezt velem senki, de ha előfordulna, elegem lenne.
- Szerencsés vagy. Én úgy érzem, mintha valaki mindig megmondaná, hogy mit tegyek, hová menjek, kivel beszéljek, hol éljek, az idegeimre megy.
- Biztosan idegesítő.
- Tenni akarok valamit ezzel kapcsolatban, csak nem tudom, hogy mit.
- Talán Seattle segíteni fog.
- Talán… bár tenni akarok valamit most, mondjuk elfutni vagy kiosztani valakit.
- Kiosztani valakit? – nevet fel Robert, majd megáll, hogy lehajoljon, hogy bekösse a cipőfűzőjét. Abbahagyom a sétát néhány lépéssel előtte, aztán körbenézek a környéken. Most, hogy az agyam az összes potenciális meggondolatlan viselkedéssel van tele, nem tudom megállítani.
- Igen, különösen kiosztani valakit – Harry arca jut eszembe.
- Valószínűleg le kellene lassítanod, tudom, hogy valaki kiosztása elég vad meg minden, de talán valami olyannal kellene kezdened, ami egy kicsivel könnyedebb – feleli. Beletelik egy pillanatba, hogy felfogjam, csak ugrat engem, de amit rájövök, látom a humort benne.
- Bár komolyan gondolom, most egyszerűen úgy érzem, hogy valami… őrültséget csinálnék – veszem fogaim közé a felső ajkamat, elgondolkozva az ötleten.
- Ez a bor, elég erős volt és sokat ittál belőle rövid idő alatt – mindketten újra felnevetünk, és úgy tűnik, nem tudom abbahagyni. Az egyetlen dolog, ami visszahoz a normális állapotba azok a kis büfé stílusú lámpák, amik egy kis épületről lógnak le. – Ez a mi bárunk – tájékoztat Robert. – Ez az egyetlen a városban.
- Olyan kicsi!
- Az, bár nagyon szórakoztató. A csaposok táncolnak a pulton meg minden.
- Mint a Sakáltanyában?
- Igen, csak ezek a nők mind túl vannak a negyvenen, és egy kicsit több ruha van rajtuk – ragyog fel a mosolya.
- Be kellene mennünk és megnézni! – ragadom meg az inge ujját, majd gyakorlatilag behúzom őt a bárba.

Harry szemszöge
- Nem, megmondtam, hogy egy ital. Egy italra gondoltam – forgatom a szememet, aztán körbeforgatom a jegyet az üres poharamban az ujjammal.
- Mindegy – inti le a csapost Riley, és rendel még két italt.
- Azt mondtam, hogy nem…
- Senki nem mondta, hogy neked lesz – szakít félbe.
- Nos, jó szórakozást neked, én most megyek Louis-ért – állok fel a bárszékről, mire megfogja az ingemet. Ismét. – Ne érj már hozzám.
- Ne legyél fasz, azt mondtam, hogy megyek, csak hadd igyam meg ezeket az italokat. Tudod egyáltalán, hogy mit fogsz neki mondani, vagy azt tervezed, hogy az ősember stílust veszed fel?
- Nem – ülök vissza. Tényleg nem gondoltam arra, hogy mit fogok mondani Louis-nak, nem kell semmit sem mondanom neki, kivéve azt, hogy kurvára menjünk. – Te mit mondanál? – merem megkérdezni.
- Nos, először is, Logan nem lenne valami étteremben egy másik lánnyal… vagy sráccal, nélkülem. Már a földig égettem volna azt a szart.
- Mégis azt mondod nekem, hogy jöjjek el és igyak meg valamit, mielőtt odamegyek?
- Azt nem mondtam, hogy az én módszerem helyes, csak mondom – von vállat.
- Ez baromság, te hülye vagy. Megyek.
A fejfájás beleértve a countryzenét, ami a kis bárban megy, fokozatosan elkezd hangosabb és hangosabb lenni, miközben az ajtó felé sétálok, és tudom, hogy mi következik. Egyáltalán nem is kellett volna erre a szar helyre jönnöm, helyette egyenesen Louis-t kellett volna megkeresnem. A vendégek bent mind elkezdenek éljenezni, ahogy két középkorú csapos mászik fel a bárpultra. Ez annyira rohadtul kínos, szórakoztató, de akkor is kibaszott fura.
- Le fogsz maradni a show-ról! – vihogja Riley a bárból.
- Már láttam kétszer, mivel már voltam itt, hidd el, nem maradok le… – szám kiszárad, a vérem pedig elkezd felforrni, miközben Louis mászik át a kis bár ajtaján. Vele.
Visszalépkedek a bárba, majd megállok Riley oldalánál.
- Itt van, vele. Ő az – sziszegem.
- Szent szar, dögös – tátja el a száját Riley, mire haragos pillantást vetek rá.
- Hagyd abba. Ne nézz rá úgy.
- Logan mondta, hogy dögös, de baszki, nézd meg a nagy…
- Be ne fejezd ezt – bámulok Louis-ra. Kibaszottul szexi, tudom ezt, de ami még fontosabb, Louis részeg és nevet, miközben eligazodik a magas asztalok között. Egy üreset választ, közel a mosdóhoz, aztán helyet foglal. – Odamegyek – mondom Rileynak.
Kurvára fogalmam sincs, miért mondok neki bármit is, de egy részem valamennyire tudni akarja, mit csinálna ő, ha az én cipőmben járna. Tudom, hogy Louis mérges rám egy egész listányi szarság miatt, és nem pontosan akarok hozzáadni semmit sem. Nincs semmi joga, hogy dühös legyen rám amúgy is, ő az, aki egy random, segg sráccal lóg együtt a vacsoráról, erre most ide bebotorkál részegen és nevet. Vele.
- Egyszerűen miért nem vársz… tudod, figyelni őt egy kicsit – ajánlja Riley.
- Milyen hülye ötlet, miért figyelném őt, ahogy azzal a tetűvel lóg? Louis az enyém, és…
- Kiakad, amikor a tiédnek hívod őt? – Riley szemei kíváncsiak.
- Nem. Tetszik neki szerintem – azt mondta nekem egyszer, míg nyöszörgött alattam.
„Tiéd, Harry, a tiéd.” Nyögte a nyakamba, miközben megmozdítottam a csípőmet, mélyebben temetve magamat belé.
- Logan annyira dühös lesz, amikor én ezt mondom, azt hiszi, azt állítom, hogy ő a tulajdonom vagy valami – feleli Riley mellettem, de minden, amire fókuszálni tudok, az Louis. Ahogy beletúr a hajába az ujjaival, hogy megbizonyosodjon róla, felállítva marad a haja. Dühöm emelkedik, bosszúságom nő, összpontosításom pedig elhomályosodik. Hogyhogy nem tudja, hogy itt vagyok? Én mindig meg tudom mondani, amikor ő belép egy szobába, mintha a levegő megváltozna vagy valami szarság. Túl elfoglalt azzal, hogy arra a srácra figyeljen, valószínűleg azt mondja Lou-nak, hogyan kell vizet tölteni egy rohadt pohárba.
- Nos, Lou az enyém, szóval nem érdekel, hogy mit gondol arról, ha ezt állítom róla.
- Úgy beszéltél, mint egy igazi seggfej – feleli Riley, átnézve Louis-ra. – De kompromisszumot kell kötnöd, ha Louis egy kicsit is olyan, mint Logan, akkor elege lesz ebből és végül ultimátumot fogsz kapni.
- Mi? – szakítom el a szemeimet Louis-ról egy pillanatra, ami kínzás.
- Logannek elege lett a szarságaimból, és elhagyott. Ő – emeli a poharát Louis felé – ugyanezt fogja tenni, ha nem hallgatod meg, hogy ő mit akar néha.
- Egyáltalán nem is tudsz semmit a kapcsolatunkról, szóval nem tudod, hogy miről beszélsz – nézek vissza Louis-ra, aki most már egyedül ül az asztalnál az ujjaival babrálva. Körbepillantok, hogy megtaláljam a pincért, aki a pult végénél áll. Az idegeim kissé megnyugodnak a távolságuktól, aztán figyelem, ahogy Louis a vállait mozgatja a zenére.
- Nem kell tudnom a részleteket, az elmúlt… majdnem egy órát veled töltöttem. Tudom, hogy seggfej vagy, ő meg egy tapadós… – folytatja, amikor kinyitom a számat, hogy kiosszam őt. – Logan is az, úgyhogy ne dühödj fel ezen. Ő tapadós, te meg tudod ezt. De tudod, mi a legjobb része annak, ha tapadós a barátod? A gyakori szexen kívül persze – mosolya gonosz.
- Térj a lényegre – forgatom a szemeimet, majd visszanézek Louis-ra. Arca piros, szemei tágak szórakozottságában, ahogy a nő elkezd táncolni a pulton előttünk. Bármelyik másodpercben meg fog látni engem.
- Az a legjobb része, hogy szükségük van ránk, de nem csak olyan módon, ahogy arra te számítasz. Arra is van szükségük, hogy ott legyünk nekik néha. Logan mindig annyira benne volt abban, hogy megpróbált megmenteni engem, vagy nem tudom, mi a fenét csinált, hogy az ő szükségletei nem teljesültek. Úgy értem, tudomásul sem vettem a szülinapját, szart se csináltam érte. Bár azt hittem, igen, mert vele voltam és elmondtam neki néha, hogy szeretem, de ez nem volt elég.
- De ő most veled van? – egy nem szívesen látott hidegrázás fut végig a gerincemen.
- Igen, de csak azért, mert megmutattam neki, hogy függhet tőlem, és hogy már nem vagyok ugyanaz a ribanc, aki voltam, amikor találkozott velem – néz át Louis-ra, aztán vissza rám. – Ismered azt a mondást, amit az összes hülye ember, mindig kiposztol online? Azt hiszem, valami olyasmi, hogy „míg te… ha nem” … baszki. Nem emlékszem, de lényegében azt mondja, hogy bánj jól a barátnőddel, vagy valaki más fogja megtenni.
- Nem bánok vele rosszul – folyton legalábbis.
- Haver, csak ismerd be. Nézd, nem vagyok szent. Még mindig nem bánok úgy Logannel, ahogyan kellene, de bevallom ezt a szart. Te valami kemény tagadásban vagy, ha itt ülsz, azt gondolva, hogy nem bánsz vele szarul, ha ez így lenne, ő nem ülne ott valaki köcsöggel, aki történetesen a te pontos ellentéted és eléggé rohadtul dögös.
Még csak vitatkozni sem tudok vele, igaza van a legnagyobb részében. Nem bánok szarul Louis-val folyton, csak akkor, amikor valami olyat csinál, amivel feldühít. Mint most. És korábban.
- Néz – mondja nekem Riley, mire a vérem megfagy. Elfordítom a fejemet, olyan lassan, amennyire csak lehet, hogy ránézzek.
Louis szemei az enyéimre fókuszálnak lángolva, és esküszöm, hogy látok egy csipetnyi pirosat is bennük, ahogy Rileyra néz, aztán vissza rám. Nem mozdul meg, még csak nem is pislant. Nézése a meglepettből dühössé válik egy pillanat alatt, én pedig megdöbbenek a gyilkos pillantástól, ami felém és Riley felé irányul.
- Annyira mérges – nevet fel Riley mellettem, nekem meg minden erőmre szükségem van, hogy ne öntsem a fejére az italát.
- Fogd be – veszem el a tartalék italt Riley elől, majd Louis felé sétálok.
A pincér még mindig a pult végénél van, mire odaérek hozzá.
- Whoa, soha nem gondoltam volna, hogy itt talállak téged, egy bárban, ahogy iszol egy másik lánnyal. Meglepetés, meglepetés – tesz csípős megjegyzést egy szarkasztikus mosollyal. Mi a fene?
- Miért vagy itt? – kérdezem tőle, közelebb lépve hozzá. Ő elhajol.
- És te miért?
- Louis – figyelmeztetem őt, mire a szemeit forgatja.
- Nem ma este, Harry, ez nem történik meg – mászik le a magas székről.
- Ne sétálj el tőlem – hangom parancsként jön ki, de az igazából kérés. A karjáért nyúlok, de ő elhúzódik.
- Miért ne? Te mindig ezt csinálod velem. Mindketten más emberekkel vagyunk itt – pillant újra Rileyra.
- Mi? – követem a szemeit Rileyhoz. – Baszki, nem, az Logan barátnője – Louis vállai azonnal ellazulnak.
- Ó – néz a szemeimbe, majd alsó ajkát a fogai közé veszi.
- El kell mennünk most.
- Akkor menj.
- Neked és nekem – tisztázom.
- Én nem megyek sehová, kivéve valahová, ami vicces, viccesebb, mint ez a hely, mivel te itt vagy és mindig elrontod a szórakozásomat, olyan vagy, mint a mókarendőrség – mosolyodik el, aztán folytatja. – Pontosan ez vagy! Te vagy a mókarendőrség, kellene szereznem neked egy jelvényt, amit viselhetsz mindenfelé, tudod, hogy elrontsd mindenki szórakozását – kalandozik el, majd kuncogásban tör ki. Krisztus, kurvára szét van csapva.
- Mennyit ittál? – kiabálom az egyre hangosabb zenén át.
- Nem tudom – von vállat. – Add nekem azt – veszi el a poharat a kezemből, mielőtt válaszolhatnék, és az asztalra helyezi, mielőtt újra felül a székre.
- Nem kellene még egyet innod. Nyilvánvalóan szét vagy csúszva.
- Nem vagyok – biggyeszti az ajkát, mint egy gyerek, aztán felnevet. – Menj el, ha móka-elcsesző leszel – emeli fel Louis a szájához a poharat, majd egy nagy kortyot iszik a folyadékból. A pohár félig üres kevesebb, mint egy percen belül.
- Beteg leszel.
- Blah, blah, blah – gúnyolódik egyik oldalról a másikra billentve a fejét minden egyes szóval. – Ismered Robertet, ugye? – egy kis vigyor jelenik meg az ajkain. Az a seggfej most már mellettem áll egy itallal mindkét kezében.
- Örülök, hogy újra találkozunk – mosolyodik el félig, szemei véreresek. Ő is részeg. Kihasználta őt? Megcsókolta Louis-t?
Az apja a seriff. Az apja a seriff. Az apja a seriff.
Csak egy…
Az apja a kurva seriff ebben a szar városban.
- Menj el – nézek vissza Louis-ra, mire ő a szemeit forgatja. Elfelejtettem, milyen tökös lesz, ha ital van a vérében.
- Ne menj – feleli, provokálva engem, aztán a pincér leül az asztalhoz. – Nincs társaságod, akit szórakoztathatsz? – gúnyolódik velem.
- Nem, nincs. Menjünk haza – alig tudom irányítani a hidegvéremet, ha ez bármelyik másik éjszaka lenne, a srác feje mostanra már az asztalhoz lenne nyomva.
- Az a kabin nem az otthon, több órányira vagyunk otthonról – fejezi be az italát, amit tőlem lopott. – Igazából hétfőtől nem is lesz otthonom amúgy sem, köszönhetően neked – emlékeztet engem.

Louis szemszöge
- Beszélhetünk erről később, menjünk – ragaszkodik hozzá Harry. Orrlyukai kitágulnak, ahogy megpróbálja irányítani hidegvérét.
- Nem megyek, jól szórakozom – nézek át Robertre, aki úgy tűnik, kissé kellemetlenül érzi magát, de egy kicsit sincs megfélemlítve Harrytől.
- Ha szándékosan próbálsz meg feldühíteni, akkor ez működik.
- Nem, csak nem akarok menni. Inni akarok, fiatalnak lenni és szórakozni! – felelem, amint a zene véget ér. Mindenki hozzám fordul, nem vagyok biztos benne, mihez kezdjek ezzel a sok figyelemmel, így kínosan intek a kezemmel. Robert felnevet, Harry pedig mogorván néz.
- Nyilvánvalóan eleget ittál már – mondja Harry, a most már félig üres poharat méregetve, amit Robert hozott nekem.
- Gyors hír, Harry, felnőtt vagyok – jegyzem meg gyerekes hangon.
- A fenébe, Louis.
- Talán mennem kellene… – áll fel Robert a székéról.
- Nyilvánvalóan – válaszolja Harry ugyanakkor, amikor én azt mondom:
- Nem.
Amennyire élveztem Roberttel tölteni az időmet, tudom, hogy Harry itt fog állni egész végig, goromba megjegyzéseket téve, fenyegetőzve, akármit téve, ami ahhoz kell, hogy elküldje őt. Jobb, ha tényleg elmegy.
- Sajnálom, én elmegyek, te pedig maradhatsz – mondom Robertnek. Ő megrázza a fejét.
- Nem, ne aggódj emiatt. Amúgy is hosszú napom volt – Robert olyan nyugodt és alkalmazkodó mindennel kapcsolatban. Ez felfrissítő.
- Kikísérlek – mondom neki. Nem vagyok biztos benne, hogy valaha is fogom-e őt újra látni, és olyan kedves volt hozzám ma este.
- Nem, nem kíséred – szól bele Harry, de figyelmen kívül hagyom őt és követem Robertet a kis bár ajtaja felé. Amikor visszanézek az asztalhoz, Harry nekidől csukott szemekkel. Remélem, nagy levegőket vesz és fúj ki, mert nem vagyok hangulatban a szarjaihoz ma este.
- Nagyon sajnálom, nem tudtam, hogy itt van. Csak szórakozni akartam ma este – szólalok meg, amint kiérünk.
- Emlékszel, amikor azt mondtam, hogy ne kérj bocsánatot mindenért? – mosolyodik el Robert. Belenyúl a zsebébe, aztán elővesz egy kis papírtömböt és egy tollat. – Nem várok semmit, de ha egy nap unatkozol és egyedül vagy Seattle-ben, hívj fel. Vagy nem, rajtad áll, hogy akarod-e vagy sem – rúg bele egy kőbe a járdán.
- Oké – nem akarok semmilyen ígéretet tenni, amit nem tudok betartani, így csak elmosolyodom, és a farzsebembe teszem a kis papírt. – Bocsi! – vinnyogom, amikor rájövök, hogy lényegében lefogdostam a seggemet, mivel ez a nadrág túl szoros.
- Ne kérj már bocsánatot! És főleg ne ezért – nevet fel. – Nos, jobb, ha megyek, örülök, hogy találkoztunk, talán még összefutunk egyszer?
Bólintok és elmosolyodom, miközben ő elsétál a járdán.
- Hideg van idekint – lep meg Harry hangja.
Fújtatok egyet, majd elsétálok mellette vissza a bárba. Az asztal, aminél ültem, már foglalt, és kopasz férfi és az extra mérető korsó söre van ott.
- Egyszerűen menjünk, kérlek – Harry mögöttem van. Megint.
- Kaphatnék két lépés távolságot? A közeledben sem akarok lenni most. Néhány elég utálatos dolgot mondtál nekem – emlékeztetem őt.
- Tudod, hogy nem gondoltam komolyan – védekezik, megpróbálva szemkontaktust létesíteni velem. Nem dőlök be ennek.
- Ez nem jelenti azt, hogy kimondhatod őket – nézek át a lányra a bárban, aki Harryt és engem figyel. – Nem akarok most erről beszélni, jó estém volt, te meg tönkretetted.
- Szóval nem akarod, hogy itt legyek? – szemeiben fájdalom villan fel, mire visszakozok.
- Nem ezt mondom, de ha azt fogod mondani nekem megint, hogy nem szeretsz, vagy hogyan használsz szexre, akkor el kell menned. Vagy én fogok – minden tőlem telhetőt megteszek, hogy megtartsam pezsgő, vihogó viselkedésemet ahelyett, hogy lesüllyedek és engedem a fájdalomnak és a frusztrációnak, hogy átvegye az irányítást.
- Te vagy az, aki elkezdte ezt az egész szarságot, amikor idejöttél vele, részegen, még hozzátenném… – kezdi el.
- Megint itt tartunk – sóhajtok fel. Harry a kettős elvárások királya. Legújabb példája ennek éppen felénk sétál.
- Jézusom, befognátok? Nyilvános helyen vagyunk – szakít félbe minket a gyönyörű lány, akivel Harry ült.
- Ne most – csattan fel rá Harry.
- Gyerünk, üljünk le a pultnál – feleli, figyelmen kívül hagyva Harryt.
- Nem vagyok elég idős – tájékoztatom a lányt. Inni egy asztalnál a bár vége felé egy olyan italt, amit odahoztak nekem egy dolog, a bár elejénél ülni és magamnak rendelni meg egy másik dolog.
- És akkor? Azzal a seggel, ami neked van, biztos vagyok benne, hogy kapsz italt – bámul rám, mire kissé mozgolódni kezdek.
- Ha kidobnak, az a te hibád – mondom a lánynak, ő meg nevetve hátra billenti a fejét.
- Kifizetem az óvadékot, hogy kiengedjenek a börtönből – kacsint egyet, Harry pedig megmerevedik mellettem. Figyeli a lányt, figyelmeztetve őt a szemeivel, és én nem tehetek róla, de felnevetek. Harry megpróbált féltékennyé tenni engem Logannel egész este, most meg ő féltékeny arra, hogy Logan barátnője rám kacsint.
Ez az egész gyerekes oda-vissza dolog, ő féltékeny, én féltékeny vagyok, az öreg nő a pultnál féltékeny, mindenki féltékeny, ez bosszantó. Kissé szórakoztató, főleg most, de akkor is bosszantó.
- A nevem Riley egyébként, biztos vagyok benne, hogy a goromba segg barátod nem tervezte, hogy bemutat minket egymásnak – foglal helyet a pult végén. Hátrapillantok Harryre arra számítva, hogy kiosztja őt, de csak a szemeit forgatja. Milyen fura…
Harry megpróbál a köztünk lévő bárszékre ülni, de megfogom a végét, mielőtt ő megtehetné. Kezemet a karjára teszem segítségnek, hogy felüljek a székre. Tudom, hogy nem kellene megérintenem őt vagy mellette ülnöm egy bárban, de nincs meg bennem az erő, hogy harcoljak vele most. Ehelyett itt fogok ülni és élvezni fogom az utolsó estémet ebből a mini-nyaralásból, ami egy katasztrófává vált.
Harry elijesztette az új barátomat, Liam pedig valószínűleg már alszik. Nincs más választásom kivéve azt, hogy egyedül üljek a szobában a kabinban. Ez, hogy itt legyek a bárban, sokkal jobbnak tűnik, mint a másik.
- Mit hozhatok? – kérdezi tőlem a vörösréz hajú csapos, akin farmerkabát van.
- Három pohár Jack Daniel’s lesz, jéggel először – válaszolja helyettem Riley. A nő tanulmányozza az arcomat néhány másodpercig, mire a szívem elkezd zakatolni.
- Máris – feleli végül, aztán elővesz három feles poharat a pult alól, hogy elénk helyezze.
- Én nem akartam inni, csak egy pohárral ittam, mielőtt megjöttél – hajol hozzám Harry, hogy a fülembe suttogja.
- Igyál, amit akarsz, én inni akarok – csendben imádkozom, hogy ne nagyon rúgjon be. Soha nem tudom, hogyan fog viselkedni, amikor részeg.
- Azt látom – a száját bámulom, miközben megpróbál leszidni. Néha csak ülök és nézem ajkainak lassú mozdulatait, amikor beszél, ez az egyik kedvenc dolgom. – Még mindig dühös vagy rám? – kérdezi.
- Igen, nagyon.
- Akkor miért viselkedsz úgy, mintha nem lennél? – ajkai még lassabban mozognak. Tényleg meg kell tudnom annak a bornak a nevét.
- Már elmondtam, szórakozni akarok – ismétlem meg. – Te mérges vagy rám?
- Mindig az vagyok – válaszolja.
- Hát nem ez az igazság? – nevetek magamnak.
- Mit mondtál?
- Semmit – mosolygok ártatlanul, Harry pedig megdörzsöli a tarkóját a kezével, nagy- és mutatóujja közé csípve a vállai tetejét.
Egy feles pohárnyi barna folyadék van előttem másodpercekkel később, majd Riley felemeli az övét Harryhez és hozzám.
- Igyunk a működésképtelen, borderline pszichotikus kapcsolatokra – vigyorodik el, aztán hátra billenti fejét, hogy kiigya a poharát.
- A sajátjáról beszél – hazudja Harry, és megismétli a mozdulatot.
Veszek egy nagy levegőt, mielőtt üdvözlöm a whisky hűvös égését lefelé a torkomon.

…

- Még egy – tapsol Riley, egy újabb poharat csúsztatva elém.
- Nem tudom, hogy bírok-e még – mosom össze a szavakat. – Még soha nem voltam ilyen részeg, ez hivatalos, még soha.
A whisky hivatalosan is átvette az irányítást az agyam felett, felállította a táborát és úgy tűnik, nem szándékozik elmenni egyhamar. Harry öt feles pohárnál tart, az enyémet három után már nem tudtam számolni, Rileynak pedig mostanra már a padlón kellene rázkódnia alkoholmérgezéstől.
- Úgy érzem, ez a whisky jó ízű – jegyzem meg, belemártva a nyelvemet a lehűtött pohárba.
Harry felnevet mellettem, mire a vállához hajolok, és kezemet a combjára teszem. Szemei azonnal követik a kezemet, én gyorsan elhúzom azt. Nem kellene úgy viselkednem, mintha semmi sem történt volna korábban, tudom, hogy nem kellene, de könnyebb mondani, mint megtenni. Főleg, amikor alig tudok tisztán gondolkozni, Harry pedig olyan jól néz ki fehér ingben. Majd holnap foglalkozom a problémáinkkal.
- Látod, csak egy kis whiskyre volt szükséged ahhoz, hogy ellazulj – vágja üres poharát a pultra Riley, mire felkuncogok. – Mi van? – mondja nyers hangon.
- Te és Harry ugyanazok vagytok – takarom el a számat, hogy leplezzem bosszantó vihogásomat.
- Nem, nem vagyunk – szólal meg Harry még lassabban, amikor részeg. Ahogy Riley is.
- De, de igen! Mintha egy tükör lenne – nevetek fel. – Tudja Logan, hogy itt vagy? – kérdezem a lánytól.
- Most alszik, de határozottan szándékomban áll felébreszteni őt, amikor visszamegyek – nyalja meg az ajkait, én pedig pontosan tudom, mire utal.
A zene újra elkezd egyre hangosabb lenni, és figyelem, ahogy a vörösréz hajú nő felmászik a pultra ismét.
- Megint? – húzza fel az orrát Harry, mire felnevetek.
- Szerintem vicces – szerintem minden vicces most.
- Szerintem béna, és minden fél órában félbeszakít engem – feleli.
- Fel kellene menned oda – lök meg Riley.
- Hova fel?
- A pultra, táncolnod kellene a pulton.
- Kizárt! – rázom meg a fejemet.
- Ne már, arról nyafogtál, hogy fiatal akarsz lenni és szórakozni vagy mit tudom én, mi a fenéről beszéltél, most itt az esélyed. Táncolj a pulton.
- Nem tudok táncolni – ez igaz. Csak egyszer táncoltam, kivéve a lassú táncot, és az az éjszakai klubban volt Seattle-ben.
- Senki nem fogja észrevenni, mindenki sokkal jobban szét van csapva, mint te – húzza fel a szemöldökét, provokálva engem.
- Kurvára kizárt – feleli Harry.
Részeges ködömön át csak egy dologra emlékszem, abban pokolian biztos vagyok, hogy végeztem azzal, hogy Harry megmondja nekem, mit csinálhatok és mit nem.
Szó nélkül lenyúlok és kikötöm a förtelmes cipőmet, majd hagyom, hogy a padlóra essenek.
- Mit csinálsz? – Harry szemei kitágulnak, miközben felmászom a bárszék tetejére, onnan pedig a pultra. – Lou – áll fel, aztán mögénk néz, ahogy néhány vendég az egész bárban elkezd éljenezni.
A dal egyre hangosabb, aztán a nő, aki az italainkat adta, pajkosan rám mosolyog és megfogja a kezemet.
- Tudsz valami táncmozdulatot, édes? – kiabálja.
- Nem!
- Megtanítalak! – elég kedvesnek tűnik, én pedig már amúgy is a pulton vagyok. Mi a fenét gondoltam? Csak be akartam bizonyítani valamit Harrynek, és nézzük meg, hová juttatott ez engem, egy pult tetejére, arra készülődve, hogy táncoljak valami koreográfiát, még abban sem vagyok biztos, hogy mi lesz ez. Ha egy kicsit figyeltem volna a nőkre, amíg táncoltak minden egyes alkalommal, de biztosan jobban figyeltem volna, ha tudtam volna, hogy csatlakozni fogok hozzájuk.