Chapter 284

Sziasztok! 😊

Igyekeztem minél előbb jelentkezni, végre késés nélkül. Ma késő délután végre túlestem a nyelvvizsgám szóbeli részén is, nagyon remélem, hogy jól sikerült összességében, köszönöm, hogy drukkoltatok 💕 A fejezet eleje-közepe nem túl boldog, nyomasztó és fájdalmas is, már megint. Bár a végére azért javulnak a dolgok, úgyhogy ez pozitív. Kíváncsi vagyok, mi lesz a véleményetek. Azt még fontosnak tartom megjegyezni, hogy a közepe körül lévő néhány idézetet én fordítottam le, szóval nem hivatalos fordítás. Egy hét múlva találkozunk ismét.

Kellemes olvasást! 😊😘

Chapter 284

Harry szemszöge
Már negyvenkilencszer telefonáltam. Kurvára negyvenkilencszer. Negyvenkilenc. Tudod, hogy az mennyi csörgés? Kibaszott sok.
Túl sok ahhoz, hogy megszámoljuk, és nem tudok elég tisztán gondolkozni ahhoz, hogy megszámoljam, de ha tudnék, hatalmas mennyiségű kurva csörgés lenne.
Ha túlélem a következő három percet, úgy tervezem, hogy kitépem a bejárati ajtót a rohadt zsanérjaiból és Louis telefonját a falhoz vágom, hogy úgy tűnik, nem tudja, hogyan kell azt felvenni. Oké, szóval talán nem kellene a falhoz vágnom a telefonját. Talán véletlenül rálépek néhányszor, amíg a képernyő be nem törik a súlyom alatt. Talán.
Egy istenverte letolást fog kapni, az kurva biztos. Az elmúlt két órában már nem hallottam felőle, és kibaszottul fogalma sincs, hogy az elmúlt öt óra mennyire kínzó volt. Gyorsan hajtottam, hússzal átlépve a limitet, hogy olyan gyorsan ideérjek, amennyire csak lehet.
Rohadtul hajnali három óra van, és Louis, Vance és Kimberly is mind a feketelistámon vannak. Talán mindhármójuk telefonját össze kellene törnöm, mivel nyilvánvalóan elfelejtették, hogyan kell felvenni a kurva dolgokat.
Ahogy elérem a kaput, elkezdek pánikolni, még jobban, mint már az elmúlt öt kibaszott órában. Mi van, ha úgy döntöttek, hogy bezárják a biztonsági kaput? Mi van, ha megváltoztatták a kódot? Emlékszem egyáltalán a kurva kódra? Természetesen nem. Fel fogják venni, amikor telefonálok, hogy elkérjem a kódot? Természetesen nem.
Mi van, ha azért nem veszik fel, mert valami történt Louis-val, és kórházba vitték és nincs jól és nincs szolgáltatójuk és… A kapu nyitva van, amikor elérem a kocsifelhajtót, és egy kicsit emiatt is bosszús vagyok. Miért nem kapcsolta be Louis a biztonsági rendszert, amikor egyedül van itt? Amikor felvezetek a kanyargós úton, meglátom, hogy az autója az egyetlen, ami le van parkolva a hatalmas ház előtt. Jó tudni, hogy Vance itt van, amikor szükségem van rá… Milyen kibaszott barát ő. Apa, nem barát. Baszki.
Amikor kilépek az autómból és megközelítem az ajtót, haragom és szorongásom megnő. Ahogy Louis beszélt, ahogy hangzott… olyan volt, mintha nem lett volna ura a saját cselekedeteinek.
Az ajtó nincs bezárva, persze, aztán átmegyek a nappalin és végig a folyosón. Kezeim remegnek, amikor kinyitom az ajtót a szobájához, mellkasom pedig összeszorul, amikor üresen látom meg az ágyát. Nem csak, hogy üres, érintetlen, tökéletesen meg van ágyazva, ahogy szokta, amit lehetetlen újra megcsinálni. Már megpróbáltam, lehetetlen úgy megágyazni, ahogy Louis tud.
- Louis! – hívom a nevén, ahogy besétálok a fürdőbe, mely a folyosó másik felén van. Lehunyva tartom szemeimet, miközben felkapcsolom a villanyt. Semmi. Légzésem nehéz zihálásként jön ki, majd a következő szobához megyek. Hol a faszban van? – Lou! – kiabálok megint, ezúttal hangosabban.
Miután átkutatom majdnem az egész kurva palotát, alig kapok levegőt. Hol van? Az egyetlen szoba, ami maradt, az Vance hálószobája és egy zárt szoba az emeleten. Nem vagyok biztos benne, hogy ki akarom-e nyitni azt az ajtót… Megnézem a teraszt és az udvart, és ha nincs ott, kurvára fogalmam sincs, hogy mit fogok csinálni.
- Louis! Hol a fenében vagy? Ez nem vicces, esküszöm, hogy… – abbahagyom az ordítást, amint felfogom az összegömbölyödött alakot a pihenőszékben. Térdei fel vannak húzva a hasához, karjai meg a mellkasa köré fonódva, mintha elaludt volna, míg megpróbálta egyben tartani magát.
Összes haragom feloldódik, amikor letérdelek mellé. Ujjaimmal beletúrok a hajába, és kényszerítem magamat, hogy ne törjek ki kibaszott hisztériás rohamban most, hogy tudom, jól van. Baszki, annyira aggódtam miatta. Száguldó pulzussal hajolok le hozzá, majd végighúzom nagyujjamat az alsó ajkán. Nem tudom, miért csináltam ezt igazából, csak valahogy megtörtént, de az pokolian biztos, hogy nem bánom meg, amikor szemei kinyitódnak és felnyög.
- Miért vagy idekint? – kérdezem, hangom hangos és feszült. Louis megrezzen, nyilvánvalóan megijedt szavaim hangerejétől. Miért nem vagy bent? Kurvára betegre aggódtam magam miattad, minden lehetséges forgatókönyvön átmentem a fejemben az elmúlt öt órában, akarom mondani. – Hála Istennek, hogy aludtál – jön ki helyette. – Már hívtalak, aggódtam miattad.
- Harry? – ül fel, úgy fogva a nyakát, mintha a feje leesne a helyéről.
- Igen, Harry – tisztázom. Louis összehúzza a szemét a sötétben, aztán megdörzsöli a nyakát. Amikor megmozdul, hogy felálljon, egy üres boros üveg esik le a betonteraszra és félbe törik.
- Bocsi – kér bocsánatot, lehajol, hogy felvegye a törött üveget. Finoman elhúzom a kezét, majd ujjaimat az övéi köré fonom.
- Ne érj hozzá. Később elintézem. Menjünk be.
- Hogy kerültél ide? – kérdezi Louis, miközben segítek neki lábra állni. Szavai nagyon össze vannak mosódva, és nem is akarom tudni, mennyi bort ivott, miután a vonal meghalt. Legalább négy üres üveget láttam a konyhában.
- Vezettem, hogy máshogy?
- Egészed idáig? Hány óra? – szemeim végig vándorolnak a testén, a testén, amelyen csak egy póló van. Az én pólóm. Észreveszi bámulásomat, aztán elkezdi lehúzni a póló szélét, hogy eltakarja csupasz combjait. – Csak most… – halkul el dadogva. – Csak most vettem fel, csak egyszer – feleli, aminek egyáltalán nincs értelme.
- Semmi gond, azt akarom, hogy hordd. Menjünk be.
- Tetszik idekint – feleli halkan, kibámulva a sötétségbe.
- Túl hideg van. Bemegyünk – nyúlok a kezéért, de ő elhúzódik. – Ha idekint akarsz ülni, az rendben van, de veled ülök – irányítom át követelésemet. Louis bólint, majd a korláthoz hajol, térdei remegnek, arca pedig színtelen. – Mi történt ma este? – kérdezem. Ő csendben marad, még mindig mereven néz.
- Soha nem érezted még úgy, mintha az életed egy nagy viccé változott volna? – fordul hozzám.
- Naponta – vonok vállat, bizonytalanul, hogy hová a fenébe tart ez a beszélgetés, de utálva a szomorúságot a szemei mögött. Még a sötétben is a szomorúság ég alacsonyan, kéken és mélyen, kísértve azokat a fényes szemeket, amiket annyira imádok.
- Nos, én is.
- Nem, te vagy a pozitív itt. Az, aki boldog. Én vagyok a cinikus seggfej, nem te.
- Kimerítő boldognak lenni, tudod?
- Nem igazán – vallom be, aztán teszek egy lépést közelebb hozzá. – Nem igazán vagyok a napfény és a boldogság példája, abban az esetben, ha nem vetted volna észre – próbálom meg feldobni a hangulatot, mire kapok egy félig részeg, félig szórakozott mosolyt.
Bárcsak elmondaná nekem, hogy mi történik vele mostanában, nem tudom, mennyit tehetek érte, de ez az én hibám, ez az egész az én hibám. A benne levő boldogtalanság az én terhem, amit el kell viselnem, nem az övé.
Louis felemeli a karját, hogy az előtte lévő fadeszkán pihentesse, de nem sikerül neki és megbotlik, majdnem arccal belecsúszva a teraszasztalhoz erősített esernyőbe.
- Bemehetünk most már? Ki kell aludnod az összes bort, amit megittál – fonom kezemet a könyöke köré, hogy megtartsam az egyensúlyát, ő meg elkezd hozzám hajolni.
- Nem emlékszem, hogy elaludtam.
- Ez valószínűleg azért van, mert addig ittál, amíg ki nem dőltél – mutatok a néhány lépésnyire lévő törött boros üvegre.
- Ne próbálj meg leszidni – csattan fel, majd hátrál tőlem, ahogy megközelítem őt.
- Nem próbálom – emelem fel kezeimet egy ártatlan mozdulatban, és ordítani akarok ennek az egész kurva helyzetnek az iróniáján.
- Sajnálom – sóhajt fel. – Nem tudok gondolkozni.
Figyelem, ahogy leül a földre, és térdeit ismét a mellkasához teszi.
- Beszélhetek veled valamiről? – emeli fel a fejét, hogy rám nézzen.
- Persze.
- És teljesen őszinte leszel?
- Megpróbálok.
Úgy tűnik, rendben van ezzel, aztán leülök a földön ülő testéhez legközelebb lévő szék szélére. Kissé félek attól, hogy miről akar beszélni, de tudnom kell, hogy mi történik vele, így csukott szájjal várok rá, hogy megszólaljon.
- Néha úgy érzem, mintha mindenki más megkapná azt, amit én akarok – motyogja kínosan. Louis bűntudatot érez azért, mert kimondja azt, ahogy érez… – Nem az, hogy nem örülök nekik… – alig veszem ki szavait, de látom a könnyeket összegyűlni a szemeiben onnan, ahol ülök, csak néhány lépésnyivel odébb.
Az életemért se tudnám kitalálni, hogy mi a fenéről beszél. Kimberly és Vance eljegyzése az első dolog, ami eszembe jut.
- Ez Kimberlyről és Vance-ról szól? – kérdezem. – Mert, ha igen, nem kellene azt akarnod, ami nekik van meg. Vance egy hazug és csaló alak, és… – abbahagyom, mielőtt befejezhetném a mondatot.
- Szereti Kimberlyt. Annyira nagyon – mossa össze a szavakat Louis. Ujjai átrajzolják a mintát az alatta lévő betonon.
- Én jobban szeretlek – mondom gondolkodás nélkül. Szavaim ellentétes hatással vannak, mint reméltem, és Louis nyöszörög. Szó szerint nyöszörög, majd karjait a térdei köré fonja. – Ez igaz. Tényleg.
- Te csak néha szeretsz – feleli, hangsúlya olyan, mintha ez a legigazabb dolog lenne a világon. Nem az, ez nem is lehetne ennél hamisabb.
- Baromság. Tudod, hogy ez nem igaz.
- Úgy érződik – suttogja a tenger felé nézve. Bárcsak nappal lenne, így a kilátás segíthetne megnyugtatni őt, mivel én nyilvánvalóan nem végzek jó munkát ebben.
- Tudom – értek egyet. Ez igaz, most már bevallhatom.
- Szeretni fogsz majd valaki folyamatosan, később.
Mi?
- Miről beszélsz?
- A következő alkalomról, folyamatosan szeretni fogod azt az akárkit, aki mellett kikötsz végül.
Ebben a pillanatban, még ha ötven év múlva is visszagondolok erre a pontos pillanatra, tudom, hogy emlékezni fogok az éles fájdalomra, ami szavait kísérte. Az érzés elsöprő, és annyira nyilvánvaló, soha nem volt nyilvánvalóbb, hogy lemondott rólam. Rólunk.
- Nincsen következő alkalom! – nem tehetek arról, ahogy megemelkedik a hangom, ahogy vérem ég éppen a felszín alatt, azzal fenyegetve, hogy felszakít engem pontosan itt, ezen a rohadt teraszon.
- Van. Én a te Anne-ed vagyok – miről van szó most? Tudom, hogy részeg, de mi köze van ehhez anyámnak? – Az Anne-ed. Én vagyok. Lesz majd egy Karened is, és ő minden lesz, ami én nem vagyok – törli meg a szemei alatt Louis, aztán lecsúszok a székről, hogy letérdeljek mellé a földre.
- Miket beszélsz? Te vagy az én mindenem – karjaimmal körülfonom a vállait, éppen ahogy elkezd zokogni. Nem tudom kivenni szavait, de azt meghallom, hogy „Karen, Anne, Ken”. Az Isten verje meg Kimberlyt, amiért nyitva hagyta a borhűtőt. – Nem tudom, hogy mi köze van hozzánk Karennek, vagy Anne-nek, vagy bármi más névnek, amit kiejtesz – mondom neki. Ellöki a vállaimat, de fogásom szorosabb lesz rajta. Lehet, hogy nem akar engem, de most szüksége van rám. – Te Louis vagy, én meg Harry. Történet vége.
Fel-le mozgatom begipszelt kezemet a hátán, bizonytalanul, hogy mit mondjak vagy tegyek Louis-nak ennek a verziójával.
- Elmentem az orvoshoz – sírja, mire lefagyok. A kibaszott kurva életbe.
- És? – próbálok meg nem pánikolni.
Nem tényleges nyelven válaszol. Válasza valamiféle részeg sírásként jön ki, aztán egy pillanatig megpróbálok arra gondolni, hogy mi történhetett az időpontja alatt. Engedi, hogy fogjam őt, míg lenyugtatja magát.
- Nem lehetek a te Karened? – kérdezi Louis egy perccel később. Teste még mindig zihál a karjaimban, de a könnyek már elálltak.
- Mi?
- A te Karened képes lesz arra, hogy egy gyerekkel ajándékozzon meg – dörzsöli meg szemeit. Megrázom a fejemet.
- Nem akarok gyereket senkivel.
Louis szemei még mindig csukva vannak, majd fejét a mellkasomhoz teszi. Még mindig jobban össze vagyok zavarodva, mint valaha. Felvázolom az összeköttetést Karen és Ken között, de nem akarok foglalkozni azzal a gondolattal, miszerint Louis azt gondolja, ő a kezdetem volt és nem a befejezésem.
- Rendben, ideje lefeküdnöd – fonom karjaimat a dereka köré, és felemelem őt a földről magammal. Ezúttal nem küzd velem.
- Ez igaz. Te mondtad egyszer – motyogja, aztán combjaival átöleli a derekamat, könnyebbé téve azt, hogy átvigyem őt az elhúzható ajtón és végig a folyosón.
- Mit mondtam? – kérdezem tőle.
- „Nem lehet boldog vége ennek” – idézi korábbi szavaimat. Kibaszott Hemingway és az ő negatív életszemlélete.
- Egy hülye dolog volt tőlem ezt mondani. Nem gondoltam komolyan – ígérem neki.
- „Mit akarsz tenni? Tönkretenni?” – idézi a köcsögöt megint. Hagyjuk rá Louis-ra, hogy ezt a szart idézi, miközben túl részeg ahhoz, hogy álljon.
- Shh, idézhetünk Hemingwayt, amikor józan vagy.
- „Minden igazán gonosz dolog az ártatlanságból indul” – feleli a nyakamba, karjai szorosabbá válnak a hátamon, miközben kinyitom a hálószobája ajtaját.
Régen imádtam ezt az idézetet, bár sosem értettem a jelentését. Azt hittem, hogy értem, de csak most van az, amikor megélem a kibaszott jelentést, hogy igazából megértem.
Óvatosan lefektetem őt az ágyra, majd a padlóra dobom a párnákat, otthagyva egyet a fejének.
- Csússz feljebb – utasítom lágyan. Nincs nyitva a szeme, és meg tudom mondani, hogy közel van ahhoz, hogy elaludjon. Végre. Lekapcsolva hagyom a villanyt, remélve, hogy végig alussza az éjszaka hátralévő részét.
- Maradsssz? – húzza el a szót, majd összehúzza szemöldökét.
- Azt akarod, hogy maradjak? Aludhatok egy másik szobában? – ajánlom még akkor is, ha nem akarom. Annyira távoli, annyira különálló magától, hogy őszintén majdnem félek egyedül hagyni őt.
- Mhmm – motyogja a takaróért nyúlva. Meghúzza a szélét, és frusztráltan fújtat, amikor nem tudja eléggé meglazítani az anyagot úgy, hogy eltakarja magát.
Miután segítek betakarni őt, leveszem a cipőmet és bemászok hozzá az ágyba. Míg én azon vitatkozom, hogy mennyi távolságot hagyjak a testeink között, ő csupasz combját a derekam köré fonja, közelebb húzva engem. Kapok levegőt. Végre, kurvára kapok levegőt.
- Féltem, hogy nem leszel jól – vallom be a sötét szoba csendjében.
- Én is – ért egyet megtört hangon.
Karomat a feje alá teszem, ő pedig a csípőit mozgatja hozzám fordulva és szorosabban fogva lábával a testemet. Nem tudom, merre induljak innen, nem tudom, mit tettem vele, amitől így érez.
De, igen, tudom. Szarul bántam vele és kihasználtam a kedvességét. Esélyt esély után használtam el, mintha a készlet sosem fogyna el. Elvettem a bizalmat, amit nekem adott, és széttéptem, mintha semmit sem jelentett volna, majd az arcába dobtam minden alkalommal, amikor úgy éreztem, nem vagyok neki elég jó.
Ha csak elfogadtam volna a kezdetektől a szeretetét, elfogadtam volna a bizalmát és becsben tartottam volna az életet, amit megpróbált belém lehelni, Louis most nem lenne ilyen. Nem feküdne mellettem, részegen és zaklatottan, legyőzötten és leromboltan általam.
Ő rendbe hozott engem, összeragasztotta elbaszott lelkem kis szilánkjait egy olyan valami lehetetlenné, akár még valami majdnem vonzóvá is. Csinált belőlem valamit, normálissá tett majdnem, de minden egyes csepp ragasztóval, amit elhasznált rám, elveszítette azt a cseppet önmagából, nekem meg amilyen szardarab vagyok, semmim sem volt, amit felajánlhattam volna neki.
Minden, amitől féltem, hogy meg fog történni, már megtörtént, és nem számít, mennyire próbáltam megelőzni, látom most már, hogy rosszabbá tettem. Megváltoztattam őt és tönkretettem, éppen ahogy megígértem, hogy megteszem annyi sok hónappal ezelőtt. Őrültségnek tűnik.
- Sajnálom, hogy tönkretettelek – suttogom a hajába, miközben légzése elkezdi az alvás jeleit mutatni.
- Én is – leheli, aztán megbánás tölti meg a távolságot köztünk, ahogy álomba szenderül.

Louis szemszöge
Zúgás. Ez minden, amit hallok, folyamatos zúgás, a fejem meg olyan érzés, mintha bármelyik pillanatban felrobbanna. És meleg van. Túl meleg. Harry súlya nehéz, gipsze a hasamat nyomja, és pisilnem kell.
Harry.
Felemelem a karját és kitekergőzök, szó szerint, a teste alól. Az első dolog, amit teszek az az, hogy elveszem a telefonját az éjjeliszekrényről, hogy elállítsam a zúgást. Szöveges üzenetek és hívások Christiantól töltik meg a képernyőt. Egy egyszerű „rendben vagyunk” üzenettel válaszolok, aztán halkra állítom a telefonját, mielőtt a fürdőbe sétálok.
Szívem nehéz a mellkasomban, és az alkoholfogyasztás maradványai az ereimben vannak még. Nem kellett volna annyi bort innom, meg kellett volna állnom az első üveg után. Vagy a második után. Vagy a harmadik után.
Nem emlékszem arra, hogy elaludtam, és az sem jut eszembe, hogyan jött ide Harry. A felszínre tör egy zavaros emlék arról, hogy hallottam a hangját a telefonban, de nehéz azt kivenni, és nem vagyok teljesen meggyőződve arról, hogy ez ténylegesen megtörtént, de ő most itt van, alszik az ágyamban, így feltételezem, a részletek amúgy se számítanak.
Csípőmmel nekidőlök a mosdónak, majd megnyitom a hideg vizet. Fröcskölök egy kicsit az arcomra, ahogy a filmekben csinálják, de nincs meg a kívánt eredménye. A hideg víz nem ébreszt fel, vagy tisztítja ki a gondolataimat.
- Louis? – szólít Harry hangja. Elzárom a csapot, majd találkozok vele a folyosón.
- Szia – elkerülöm rajtam lévő szemeit.
- Miért vagy fent? Csak két órája aludtál el – kérdezi.
- Nem tudtam aludni, azt hiszem – vonom meg a vállaimat, utálva a kínos feszültséget, amit érzek a jelenlétében.
- Hogy érzed magad? Sokat ittál tegnap este.
Követem őt vissza a hálószobába, aztán becsukom az ajtót magam mögött. Ő leül az ágy szélére, én pedig visszamászok a takarók alá. Nincs kedvem szembenézni a mai nappal még, bár ez oké, a Nap még nem is döntött úgy, hogy előjön.
- Fáj a fejem – vallom be neki.
- Nem fizikailag értettem.
Dr. West hangja, ahogy elmondja a rossz hírt, a legrosszabb hírt, hatol át fájó fejemen. Megosztottam a hírt Harryvel? Ó, ne, remélem nem.
- Mit… mit mondtam tegnap este? – haladok óvatosan. Harry kifújja a levegőt, majd ujjaival beletúr a hajába.
- Karenről és anyáról beszéltél. Nem is akarom tudni, hogy ez mit jelentett – grimaszol, én meg feltételezem, az illik a saját arckifejezésemhez.
- Ez minden? – kérdezem, remélve, hogy igen.
- Lényegében. Ó, és Hemingwayt idéztél – mosolyodik el egy kicsit, és ez eszembe juttatja, mennyire sármos tud lenni ő.
- Nem – takarom el az arcomat kezeimmel.
- De – egy lágy nevetés hagyja el ajkait, mire kilesek a kezeimen keresztül, hogy ránézzek, miközben hozzáteszi: – Azt is mondtad, hogy elfogadod a bocsánatkérésemet és adsz nekem még egy esélyt – tekintete találkozik az enyémmel az ujjaimon keresztül, és úgy tűnik, nem tudok elnézni. Harry jó. Nagyon jó.
- Hazug – nem vagyok biztos benne, hogy nevetni vagy sírni akarok-e.
Tessék, megint itt tartunk, a mi régi, oda-vissza, előre-hátra dolgunk közepénél. Nem tudom figyelmen kívül hagyni azt, hogy ezúttal ez más érzés, de azt is tudom, hogy nem bízhatok abban, hogy meg tudom ítélni ezt, minden alkalommal úgy tűnt, hogy más, amikor olyan ígéretet tett, amit nem tudott betartani.
- Akarsz beszélni arról, hogy mi történt tegnap este? Mert utáltalak úgy látni téged. Nem voltál önmagad.
- Jól vagyok.
- Részeg voltál. Álomba ittad magad odakint a teraszon, és üres üvegek vannak az egész házban.
- Nem vicces úgy megtalálni valakit, mi? – kérdezem, bunkónak érezve magamat, amint kiejtettem a szavakat.
- Nem – ejti le vállait. – Tényleg nem az.
Eszembe jutnak azok az esték és néha még nappalok, amikor részegen találtam meg Harryt. A részeg Harryvel mindig együtt jártak a törött lámpák, a falak a lyukakban és a csúnya szavak, melyek biztosan mélyre vágtak.
- Az többet nem fog megtörténni – válaszolja meg gondolataimat.
- Én nem… – kezdek el hazudni, de ő túl jól ismer engem.
- De, de igen. Semmi gond, megérdemlem.
- Akárhogy is, nem lenne fair tőlem az arcodba dobni ezt – mondom neki. Meg kell tanulnom megbocsátani Harrynek, vagy egyikünknek sem lesz nyugalma az életünkben ez után.
Harry felemeli a telefonját az éjjeliről, majd a füléhez teszi. Lehunyom szemeimet, hogy enyhítsek egy kicsit a lüktetésen, miközben Harry kiosztja Christiant telefonon keresztül. Intek a kezemmel, megpróbálva jelezni neki, hogy hagyja abba, de figyelmen kívül hagy, sietve mondja el Christiannak, hogy milyen seggfej.
- Nos, kurvára fel kellett volna venned. Ha valami történt volna vele, kibaszottul téged tettelek volna felelőssé – morogja a telefonba, én pedig megpróbálom kizárni a hangját.
Jól vagyok, egy kicsit túl sokat ittam, mert rossz napom volt, de most már jól vagyok. Mi a baj ebben?
Amikor leteszi a telefont, érzem a matracot megsüllyedni mellettem, majd kezeimet elveszi a szemeimtől.
- Azt mondja, sajnálja, hogy nem jött haza megnézni téged – feleli centikre az arcomtól. Látom a borostát az állkapcsán és az állán. Nem tudom, hogy azért, mert még mindig egy kicsit részeg vagyok, vagy csak egyszerűen őrült, felnyúlok és végighúzom ujjamat az álla vonalán. Cselekedetem meglepi őt, szemei üvegessé válnak, majdnem mogorvává, miközben simogatom az állát.
- Mit csinálunk? – kérdezi tőlem még közelebb hajolva.
- Nem tudom – válaszolom az egyetlen igazságot, amit tudok. Fogalmam sincs, mit csinálunk, mit csinálok, amikor Harryről van szó. Sosem tudtam.
Belül szomorú vagyok, megbántott, úgy érzem, elárult a saját testem, és a karma és az élet lényeges állása általában, de a felszínen tudom, hogy Harrytől eltávozik mind. Még ha csak ideiglenesen is, ő el tudja feledtetni velem az összes gondot, ő ki tudja tisztítani az összes káoszt a fejemből, ahogy régen én tettem ezt neki.
Most már értem. Értem, mire gondolt akkor, amikor az mondta, hogy szüksége van rám az összes ilyen alkalomnál. Értem, miért használt úgy, ahogyan tette.
- Nem akarlak használni téged – mondom neki.
- Mi? – össze van zavarodva kirohanásomtól, ahogyan én is.
- Azt akarom, hogy elfeledtess velem mindent, de nem akarlak használni téged. Közel akarok lenni hozzád most, de nem gondoltam meg magam a többivel kapcsolatban – beszélek összefüggéstelenül, remélve, hogy megérti azt, amit nem tudom, hogyan mondjak el. Harry felkönyököl, aztán lenéz rám.
- Nem érdekel, hogyan vagy miért, de ha bármilyen módon akarsz engem, nem kell elmagyaráznod. Már a tiéd vagyok – ajkai annyira közel vannak az enyéimhez, és olyan könnyen tudnám egyszerűen csak felemelni a fejemet kissé, hogy hozzájuk érjek.
- Sajnálom – fordítom el a fejemet.
Nem használhatom őt így, de főleg nem tettethetem azt, hogy ez csak ennyi lenne. Ez nem csak egy fizikai figyelemelterelés lenne a problémáimtól, ez több lenne, sokkal több. Még mindig szeretem őt, még akkor is, ha néha azt kívánom, bárcsak ne szeretném. Bárcsak erősebb lennék, és bárcsak lerázhatnám ezt magamról, mint egy egyszerű figyelemelterelés, nincsenek érzések, nincsen az, hogy többet akarok, csak szex.
De a szívem és a tudatom nem fogja megengedni. Amennyire meg vagyok bántva attól, hogy az ideális jövőm el lett szakítva tőlem, nem használhatom őt ilyen módon, főleg most, hogy úgy tűnik, ilyen erőfeszítést tesz.
Míg én magammal harcolok, Harry testével az enyémre fordul, majd összeszedi mindkét csuklómat az ő egyik kezébe.
- Te mit… – kezdem el kérdezni, ahogy felemeli kezeimet a fejem fölé.
- Tudom, hogy mit gondolsz – nyomja ajkait a nyakamhoz, mire a testem átveszi az irányítást, nyakam oldalra fordul, könnyebb hozzáférést adva neki az ott lévő érzékeny bőrhöz.
- Ez nem fair tőled – zihálom, amikor fogával meghúzza a bőrt éppen a fülem alatt. Elengedi fogását a csuklóimon, csak olyan hosszú időre, hogy áthúzza a pólómat a fejemen és a padlóra dobja.
- Ez nem fair, még azt is megengeded nekem, hogy hozzád érjek mindazok után, amiket tettem, ez nem fair tőled, de akarom. Akarlak téged, mindig akarlak, és tudom, hogy küzdesz ezzel, de azt akarod, hogy eltereljem a figyelmedet. Engedd meg – nyomja rám súlyát, csípője a matrachoz szegez olyan domináns és követelő módon, hogy a fejem szédül, jobban, mint már amúgy is a tegnap esti bortól. – Ne gondolj rám, csak magadra gondolj és arra, hogy mit akarsz – térde a combjaim közé csúszik, majd szétnyitja őket.
- Oké – bólintok nyögve, amikor térde a lábaim között dörgölőzik.
-  Szeretlek, soha ne érezz rosszat azzal kapcsolatban, hogy megengeded, hogy megmutassam neked ezt – olyan lágy szavakat mond, de kezei durvák, miközben az egyikkel mindkét kezemet folyamatosan az ágyhoz szegezi, a másikkal pedig benyúl a bokszerembe. – Olyan kemény -  nyögi a kezét mozgatva. – Mit akarsz, bébi? – nem engedi meg, hogy válaszoljak, mielőtt elengedi a kezeimet, aztán bepozicionálja fejét a lábaim közé.
Nyelvét végighúzza hosszomon, mire ujjaimmal beletúrok a hajába. Nyelvének minden egyes lökésével elveszek ezen a helyen vele. Többé nem homályosít el a sötétség, többé nem vagyok dühös, nem fókuszálok a megbánásokra és hibákra.
Csak az ő testére fókuszálok és az övére. Arra fókuszálok, ahogy felnyög rajtam, amikor a haját húzom. Arra fókuszálok, ahogy a körmeim dühös kis vonalakat hagynak a lapockáján, miközben két ujját belém nyomja, csak arra a tényre tudok fókuszálni, hogy megérint engem, minden részemet, kívül és belül, olyan módon, ahogy soha senki sem tudna.
Levegővételének éles beszívására fókuszálok, miközben könyörgök neki, hogy forduljon meg és engedje, hogy örömet szerezzek neki, ahogy letolja farmerját a padlóhoz és majdnem letépi a pólóját sietségében, hogy újra hozzám érjen. Arra fókuszálok, ahogy felemel engem magára, arcom átellenben van az övével. Arra fókuszálok, hogy még soha nem csináltuk ezt korábban, de imádom, ahogy a nevemet nyögi, amikor a számba veszem őt.
Arra fókuszálok, ahogy ujjai a csípőmbe vájnak, miközben leszop és én is őt. Arra fókuszálok, ahogy érzem a nyomást felépülni bennem, és a mocskos dolgokra fókuszálok, amiket mond, hogy átlökjön a határon.
Én megyek el elsőnek, ő követ engem, megtöltve a számat, én pedig majdnem összeesek a megkönnyebbüléstől, amit a testem érez enyhülésem után. Megpróbálok nem arra fókuszálni, hogy nem érzek bűntudatot, amiért megengedtem, hogy az érintése elterelje a figyelmemet a fájdalmamtól.
- Köszönöm – lehelem a mellkasába, amikor felhúz, hogy rajta feküdjek.
- Nem, én köszönöm – mosolyog le rám, majd egy csókot nyom csupasz vállamra. – Elmondod, hogy mi zavar?
- Nem – rajzolom át ujjbegyemmel a fekete tintát a mellkasán.
- Rendben, összeházasodsz velem? – kérdezi, teste lágy nevetéstől mozog alattam.
- Nem – ütöm meg őt, remélve, hogy csak csipkelődik.
- Rendben. Összeköltözöl velem?
- Nem – teszem ujjamat egy másik tetoválás csoporthoz, átrajzolva a madárrajz szárnyát ott.
- Ezt egy talánnak veszem – kuncog fel, hátam köré fonva karját. – Engeded, hogy elvigyelek vacsorázni ma este?
- Nem – válaszolom túl gyorsan.
- Ezt igennek veszem – nevet fel. Nevetése rövid ideig tart, amikor a bejárati ajtó nyitódása hallatszik végig a házban és hangok töltik meg az előteret.
- Baszki – mondjuk mindketten ugyanakkor. Harry felnéz rám, zavartan a nyelvhasználatomtól, mire vállat vonok rá, mielőtt feltúrom a szekrényemet, hogy felöltözzek.