Chapter 267

Sziasztok! 😊

Bocsánat, bocsánat a késésért, teljesen kiment a fejemből, hogy őszinte legyek. Semmi időm nem volt tegnap, vizsgára készültem, aztán vizsgáztam, este moziba mentünk, ma pedig csak nemrég értem haza, szóval totálisan elfelejtettem. Nem is tudom, mit mondhatnék a fejezetről, elég sok minden történik benne. Megterhelő lelkileg, leginkább. Szívfájdító. És itt abba is hagyom, mielőtt elveszem a kedveteket az elolvasásától 😄 Kíváncsi vagyok, mi lesz a véleményetek. A jövő héten pedig igyekszem pénteken jelentkezni, de csütörtöktől vasárnapig programom lesz végig, szóval nem ígérek semmit, de ha lesz rá időm, mindenképp jövök, úgyhogy azért majd figyeljétek az oldalt. Ó, és drukkoljatok, hogy a csütörtöki, remélhetőleg végre utolsó vizsgám is meglegyen 😅

Kellemes olvasást! 😊😘

Chapter 267

 
Harry szemszöge
- Hová kellene mennem? – kérdezi Louis. Hangja lágy és rekedt kemény légzésemen át.
- Nem tudom – válaszolom őszintén. Egy részem el akarja mondani neki, hogy szálljon fel a következő repülőre, ami Londonból megy, egyedül, de az önző és sokkal erősebb részem tudja, hogy ha ezt megteszi, nem csinálnám végig az éjszakát anélkül, hogy betegre innám magam. Ismét. Számnak hányás íze van, torkom pedig ég attól, hogy ilyen brutális módon jött ki az ital a szervezetemből.
Louis kinyitja a középkezelőpultot köztünk, elővesz egy szalvétát a részből, majd elkezdi letörölni a szám sarkait a durva papírral. Ujjai alig érnek a bőrömhöz, én meg elhúzódok a jeges testhőmérséklettől.
- Megfagysz. Indítsd be a kocsit.
Nem várok rá, hogy engedelmeskedjen, ehelyett áthajolok és elfordítom a kulcsot, kiáramoltatva a hőt a szellőzőnyílásokból. A levegő először hideg, de ennek a mocsok drága autónak van valami energiája, így a melegség gyorsan elárasztja a kis helyet.
- Benzint kell szereznünk a kocsiba. Nem tudom, milyen sokáig vezettem, de a benzin jelzője világít, és az a képernyő is azt mutatja, szóval… – mondja nekem Louis, a fényes navigációs képernyőre mutatva előttünk. A hangja megöl.
- Elment a hangod – felelem még akkor is, ha ez hihetetlenül nyilvánvaló. Ő bólint, aztán elfordítja fejét tőlem. Ujjaimat az álla köré fonom, és visszafordítom hozzám az arcát. – Ha el akarsz menni, nem foglak hibáztatni. Kiviszlek a reptérre most.
Zavaros pillantással ajándékoz meg, mielőtt kinyitja a száját.
- Te itt maradsz? Londonban? Ma este megy a gépünk, úgy hittem? – kérdezi, hangja inkább vinnyogásként jön ki, mint szavakként, és köhögőrohamban tör ki. Megnézem a pohártartókat valami jelért, amivel segíthetek neki, de azok üresek. Témát váltok.
- Cseréljünk helyet, elvezetek oda – intek a benzinkút felé az út másik oldalán. – Víz kell neked, meg valami a torkodra – várok rá, hogy kiszálljon a vezetőülésről, de szemei átkutatják az arcomat, mielőtt elindítja a kocsit és kikanyarodik a parkolóból.
- Még mindig meghaladod a megengedett mértéket – suttogja végül, óvatosan, hogy ne feszítse túl nem létező hangját.
Ezzel egyáltalán nem tudok vitatkozni. Kizárt dolog, hogy a néhány órányi bóbiskolás ebben az autóban teljesen kijózanított. Elég alkoholt ittam ahhoz, hogy kiessen az éjszaka legnagyobb része, és szörnyű fejfájásom van. Valószínűleg egész kurva nap részeg leszek, vagy a feléig. Nem tudom megmondani. Nem is emlékszem arra, mennyit ittam…
Zagyva számolásom rövidre van vágva, amikor Louis leparkol egy benzinkút előtt, majd az ajtókilincsért nyúl.
- Majd én bemegyek – mondom neki, aztán kiszállok a kocsiból, mielőtt vitatkozhatna.
Nincs túl sok ember bent, csak férfiak munkához öltözve ilyen korai órában. Kezeimben Aspirin, vizes üveg és rágcsálnivalók zacskói vannak, amikor Louis besétál a kis boltba.
- Miért nem maradtál a kocsiban? – kérdezem tőle, ahogy közelebb jön.
- A pénztárcád – lóbálja meg a fekete bőrt az arcom előtt.
- Ó – nem tudom, hogy jutott hozzá, de örülök, hogy behozta, mielőtt a sor elejére értem volna. Eltűnik egy pillanatra, de elfoglalja mellettem a helyét, ahogy elérem a pultot. Mindkét keze tele van nagy, gőzölgő csésze kávéval. – Be tudnád állítani a helymeghatározást a telefonodon, míg én fizetek? – kérdezem tőle, elvéve a túlméretezett csészéket kis kezeiből.
- Mi?
- A helymeghatározás a telefonodon, hogy megtudjuk, hol vagyunk – tisztázom.
- Allhallows – jegyzi meg a pult mögött lévő nő. – Ott vagytok – int Louis felé, aki udvariasan visszamosolyog a nőre.
- Köszönöm – húzza szélesebbre a vigyorát Louis, mire az a szerencsétlen elpirul. Igen, tudom, hogy Louis dögös, most pedig nézz el, mielőtt kitépem a szemeidet a fejedből. Akarom mondani neki. A tegnapi este után jó lenne egy kis levezetés, és nagyon nem vagyok abban a hangulatban, hogy a csaj szemei átvizsgálják Louis testét kibaszott reggel hét órakor.
Ha nem lennék rendkívül tudatában az érzelmek hiányának Louis szemei mögött, valószínűleg áthúztam volna a csajt a pulton, de Louis hamis mosolya, vörös, puffadt szemei és koszfoltos pólója megállít és elránt erőszakos gondolataimtól. Csak olyan elveszettnek és szomorúnak néz ki, annyira kurvára elveszettnek. Mit tettem veled? Kérdezem tőle némán.
Fókuszálása elmozdul az ajtóhoz, ahol egy fiatalember és egy gyerek lép be, kéz a kézben. Figyelem Louis-t, ahogy figyeli őket, egy kicsit túl közelről, ha engem kérdezel, majdnem borderline módon hátborzongató. Amikor a kislány felnéz az apjára, Louis alsó ajka megremeg. Mi a fenéről szól ez? Azért, mert idegrohamot kaptam a családomban lévő új hír felfedése miatt?
- Kész vagy? – kérdezem tőle meglökve őt a könyökömmel, mert a kezeim tele vannak szarságokkal.
- Igen, bocs – motyogja, majd elveszi a kávékat a kezemből.
Megtankolom az autót benzinnel, aztán fontolóra veszem, mik lennének a következmények, ha a tengerbe vezetném Vance bérelt kocsiját pontosan a bolt mellett Allhallows-ban, nem lenne nehéz. Louis és én hívhatnánk egy taxit ide, hogy visszavigyen akárhová, ahol a saját bérelt autóm parkol.
- Milyen messze vagyunk a Gabriel’s-től? Ott van az autó – tájékoztat Louis, amikor csatlakozom hozzá a kocsiban, mintha olvasna a fejemben.
- Csak körülbelül másfél órányira, figyelembe véve a forgalmat.
Louis lecsavarja a kis doboz Aspirin tetejét, majd hármat ráz ki belőle a kezembe.
- Akarsz beszélni a tegnap estéről? Az előbb jött egy üzenetem Kimberlytől – ráncolja a homlokát, lebámulva a kis képernyőre.
Kérdések kezdenek a felszínre kerülni, átfurakodva a zavaros képeken és hangokon a tegnap estéről. Vance kizárt engem, és visszasétált az égő házba…
- Ő nem… – nem tudom, hogyan tegyem fel a kérdést. Úgy tűnik, nem fog áthaladni a torkomban lévő csomón.
- Életben van, természetesen, de… – Louis szemei elkezdek megtelni könnyekkel.
- Mi? Ő mi?
- Megégett.
Egy enyhe és nagyon nem szívesen látott fájdalom próbál meg beszivárogni a repedéseimbe. Repedések, melyeket ő okozott mindenek előtt.
- Csak az egyik lábán. Kim azt mondta, hogy az egyik lába égett meg, és hogy le fogják tartóztatni, amint kiengedik a kórházból, ami hamarosan lesz, igazából bármelyik percben.
- Miért tartóztatják le? – tudom a választ, mielőtt Louis elárulná.
- Azt mondta a rendőrségnek, hogy ő gyújtotta a tüzet – emeli Louis a vacak telefonját az arcom elé, így el tudom olvasni a hosszú üzenetet Kimberlytől.
Elolvasom az üzenetet, nem tudva meg semmi újat abból, amit Louis az előbb elmagyarázott nekem. Én nem szólok semmit. Nincs mit mondanom.
- Nos? – kérdezi lágyan.
- Nos mi?
- Kicsit sem aggódsz az apád miatt? – feldolgozza gyilkos tekintetemet. – Úgy értem, Christian miatt.
- Fel sem kellett volna bukkannia ott.
- Harry – megdöbbentnek néz ki kijelentésemtől. – Az a férfi azért ment oda, hogy segítsen nekem, hogy segítsen neked – kezd el zavarosan beszélni.
- Louis, tudom… – szakítom őt félbe, mire meglep azzal, hogy feltartja egyik kezét, hogy elcsendesítsen engem.
- Nem fejeztem be. Meg sem említve azt, hogy elvitte a balhét a háztűzért, amit te okoztál, és megsérült. Szeretlek téged, és tudom, hogy utálod őt most, de ismerlek, az igazi énedet, szóval ne ülj itt és viselkedj úgy, mintha leszarnád, hogy mi történik vele, mert rohadt jól tudom, hogy érdekel – köhög mérges beszéde után, én pedig a szájához teszem az üveget.
Feláldozok egy pillanatot, hogy átgondoljam szavait, miközben iszik a vízből. Igaza van, persze, hogy igaza van, de nem vagyok kész arra, hogy szembenézzek bármelyik dologgal abból, amiket az előbb említett. Kurvára nem vagyok kész arra, hogy bevalljam, tett értem valamit Vance. Nem vagyok kész arra, hogy ő hirtelen a kibaszott apám legyen. Kurvára nem.
Nem akarok senkit, főleg őt, hogy azt gondolja, ez valahogy kiegyenlíti az állást, hogy valahogy el fogom felejteni az összes szart, amiről lemaradt, az összes éjszakát, melyeket azzal töltöttem, hogy a szüleim egymásra való ordítozását hallgattam, az összes alkalmat, amikor felsiettem a lépcsőn apám részeg hangját meghallva. Nem, bassza meg ezt. Kurvára nincs kiegyenlítve, és soha nem is lesz.
- Azt hiszed, azért, mert egy kicsit megégett a lába és elviszi a balhét helyettem, megbocsátok neki? – túrok bele kezeimmel a hajamba. – Egyszerűen csak meg kellene bocsátanom neki, hogy huszonegy kurva éven át hazudott nekem? – kérdezem tőle, hangom sokkal hangosabb, mint azt akartam.
- Nem, persze, hogy nem! – emeli fel a hangját rám ő is. – De nem vagyok hajlandó megengedi neked, hogy lerázd ezt, mintha valami kis dolgot csinált volna. Börtönbe fog menni helyetted, és úgy viselkedsz, mintha azzal sem zavartatnád magadat, hogy egyáltalán megkérdezd, hogy van. Távol lévő, hazudó apa vagy sem, ő szeret téged és megmentette a seggedet tegnap este.
- Kinek a kibaszott oldalán állsz? – kérdezem tőle. Ez baromság.
- Nincsenek oldalak! – kiáltja, hangja hangosabban visszhangzik a kis helyen, és egy kicsit sem segít csengő fejfájásomon. – Mindenki a te oldaladon van, Harry! Tudom, hogy úgy érzed, ellened van a világ, de nézz magad köré. Itt vagyok neked én, az apád… mindkettő, Karen a sajátjaként szeret téged, Liam sokkal jobban szeret téged, mint azt bármelyikőtök is valaha bevallaná – Louis félig elmosolyodik legjobb barátja említésére, majd folytatja. – Kimberly lehet, hogy provokál téged, de ő is törődik veled, és Smith, szó szerint te vagyok az egyetlen ember, akit kedvel – szedi össze remegő kezeibe az enyéimet, nagyujjával pedig lágyan simogatja a tenyereimet. – Ironikus tényleg, hogy a férfi, aki utálja a világot, az őt szereti a legjobban – suttogja, szemei homályosak és tele vannak könnyekkel. Könnyekkel értem, olyan sok könnyel értem.
- Bébi – húzom őt át az ülésembe, mire szétveti a lábát a derekamnál. Karjait nyakam köré fonja. – Te önzetlen fiú – temetem fejemet a nyakába.
- Engedj be mindenkit, Harry. Az élet sokkal könnyebb, amikor beengedsz másokat – feleli, úgy simogatva a fejemet, mintha valami kisállat lennék, de kibaszottul imádom. Tovább dörgölőzöm hozzá.
- Ez nem olyan könnyű – mondom neki. Torkom ég, és úgy érzem, mintha csak akkor kapnék levegőt, ha az ő illatát lélegzem be. Azt elhomályosítja a füst és tűz halvány szaga, amit úgy tűnik, behoztam az autóba, de akkor is megnyugtató.
- Tudom – feleli, hangja halk, miközben kezével továbbra is beletúr a hajamba. Miért olyan megértő mindig, amikor nem érdemlem meg, hogy az legyen?
A duda megszólalása szakít ki rejtekhelyemről. Az összes tankolóhely foglalt a benzinkúton, és úgy tűnik, a mögöttünk lévő férfi a teherkocsijában nem értékeli azt, hogy feltartjuk a reggelét. Louis kimászik az ölemből, aztán becsatolja magát az anyósülésen.
Fontolóra veszem, hogy tovább parkolok itt az autóval, csak hogy fasz legyek, de meghallom Louis gyomrát korogni, amitől újragondolom. Mikor volt az utolsó alkalom, amikor evett? A tény, hogy nem emlékszem, elárulja nekem, hogy túl régen volt.
- Egyél valamit – teszek egy reggelizőszeletet a kezeibe, miközben átvezetek az úton, hogy leparkoljak az üres parkolóba, ahol tegnap este aludtunk. A parkoló végébe kanyarodok, közel egy facsoporthoz, aztán bekapcsolom a fűtést. Most már tavasz van, de a reggeli levegő csípős, Louis pedig didereg. – Elmehetnénk Haworth-ba, hogy lásd a Bronte County-t. Megmutathatnám neked a lápokat – ajánlom. Meglep azzal, hogy felnevet. – Mi az? – húzom fel rá a szemöldökömet, majd beleharapok egy banános muffinba.
- Amilyen éjszakád volt, – köszörüli meg a torkát – arról beszélsz, hogy elviszel a lápokhoz? – rázza meg a fejét, aztán a gőzölgő kávéjáért nyúl. Én vállat vonok, elgondolkozva rágva.
- Nem tudom…
- Milyen hosszú az út? – kérdezi, sokkal kevésbé lelkesebben, mint azt gondoltam. Persze, ha ez a hétvége nem lett volna tiszta szar, valószínűleg sokkal izgatottabb lenne. Megígértem neki, hogy elviszem Chawtonba is, de a lápok most sokkal jobban illenek a hangulatomhoz.
- Négy óra körülbelül Haworth-be.
- Az hosszú út – mélázik el, belekortyolva a kávéjába.
- Azt hittem, akarsz menni – hangsúlyom durva.
- Akarnék… – halkul el.
Egyértelműen meg tudom mondani, hogy van valami, ami zavarja őt a javaslatommal kapcsolatban. A pokolba, mikor nem csinálok problémát azok mögött a kék szemek mögött?
- Akkor miért panaszkodsz az útra? – fejezem be a muffint, majd kibontok egy újabbat. Kissé sértődöttnek néz ki, de hangja lágy és rekedt marad.
- Csak kíváncsi vagyok, miért akarnál egészen Haworth-ig vezetni, hogy megnézd a lápokat – vesz egy mély levegőt. – Harry, eléggé ismerlek ahhoz, hogy tudjam, mikor merengsz és húzódsz el tőlem. El akarsz vinni a lápokhoz, ami az Üvöltő szeleket ihlette, inkább, mint valahová egy Austen regényből, ettől aggódom, jobban, mint már egyébként is – csatolja ki a biztonsági övét, és elfordítja testét, hogy szemben legyen velem.
Pontosan átlát a baromságomon. Hogy csinálja ezt mindig?
- Nem – hazudom, elkerülve rohadt szemeit. – Egyszerűen azt gondoltam, szeretnéd látni a lápokat és a Bronte County-t – forgatom a szemeimet, nem vagyok hajlandó bevallani azt, hogy igaza van.
- Nos, inkább nem megyek oda, tényleg. Csak haza akarok menni – ujjai a reggelizőszelet papírjával játszanak.
- Enned kell valamit, úgy nézel ki, mintha bármelyik pillanatban elájulhatnál.
- Úgy is érzem – feleli halkan, úgy tűnik, inkább magának, mint nekem. Elveszem a szeletet a kezéből, és kibontom. Fontolóra veszem, hogy benyomom a rohadt dolgot a szájába, amikor elveszi azt tőlem és beleharap.
- Akkor haza akarsz menni? – kérdezem tőle végül. Nem akarom megkérdezni, mi lesz neki pontosan a haza.
- Igen, apukádnak igaza volt. London nem olyan, mint amilyennek képzeltem – fintorog.
- Tönkretettem neked, azért.
Louis nem tagadja, de meg sem erősíti. Hallgatása afelé lök, hogy kimondjam azt, amit ki kell mondanom. Most vagy soha.
- Szerintem itt kellene maradnom egy ideig… – felelem a köztünk lévő szabad levegőbe. Szája abbahagyja a rágást, szemei pedig összeszűkülnek rám.
- Miért? – kérdezi.
- Nincs értelme nekem, hogy visszamenjek oda.
- Nem, annak nincs értelme, hogy itt maradj. Miért gondolkoztál el ezen egyáltalán? – megbántódtak az érzései, tudtam, hogy ez lesz, de mi más választásom van?
- Mert az apám nem az igazi apám, anya egy hazug… – megállítom magamat attól, hogy annak nevezzem, aminek akarom – a biológiai apám meg börtönbe megy, mert felgyújtottam anya házát. Ez egy nevetséges drámasorozat magától, csak annyit kell tennünk, hogy fiatal lányokat nézünk meg szereposztásra túl sok sminkkel és vállalhatatlan ruhákkal, és sikerünk lenne – válaszolom keserűen.
- Még mindig nem látom, hogy miért akarnál itt maradni ezekből bármi miatt is – szomorú szemei az enyéimet tanulmányozzák. – Távol tőlem, ezt akarod csinálni, ugye? Távol akarsz lenni tőlem – úgy mondja azt utolsó részt, mintha tudná, hogy ez az igazság.
- Nem az, hogy… – nem tudom, hogyan mondjam ki a gondolataimat, mindig ez az én legnagyobb kibaszott problémám. – Csak úgy gondolom, hogy ha külön töltünk egy kis időt, megláthatod, hogy mit teszek veled. Csak nézz magadra – Louis megrándul, de kényszerítem magamat, hogy folytassam. – Olyan problémákkal foglalkozol, amikkel sosem néznél szembe, ha az nem miattam lenne. Már így is túl sok bajod van.
- Ne merészelj úgy viselkedni, mintha ezt értem csinálnád – hangja olyan hideg, mint a jég. – Olyan önpusztító vagy, ahogy az adódik, és ez az egyetlen indítékod emögött.
Az vagyok. Tudom, hogy igen. Ezt csinálom, megbántok más embereket, aztán bántom magamat, mielőtt bárki más bánthatna meg. Elbaszott vagyok, ez már csak így van.
- Tudod, mit? – szólal meg, miután elég időt hagyott nekem, hogy felszólaljak. – Rendben. Hagyni fogom, hogy bánts mindkettőnket ebben az önmegfosztó küldetésedb… – kezeim a csípőjén vannak, és újra az ölemben van, mielőtt befejezhetné. Louis megpróbál lemászni rólam, megkarmolva a karjaimat, amikor nem engedem, hogy egy centit is mozduljon. – Ha nem akarsz velem lenni, akkor szállj le rólam – forrong. Nincsenek könnyek, csak düh. A haragját tudom kezelni, a könnyek azok, amik megölnek.
- Ne harcolj velem – erőltetem, összeszedve mindkét csuklóját a háta mögött, és csak az egyik kezemben tartom őket.
- Nem csinálhatod ezt minden egyes alkalommal, amikor valami megbánt téged. Nem döntheted el, hogy túl jó vagyok neked! – kiabálja az arcomba. Figyelmen kívül hagyom, majd számat a nyaka ívéhez teszem. Teste ismét megrándul, ezúttal élvezetből, nem haragból. – Hagyd abba – feleli egyáltalán semmilyen meggyőződéssel.
Megpróbál megtagadni engem, mert azt gondolja, hogy ezt kellene tennie, de mindketten tudjuk, hogy ez az, amire szükségünk van. Szükségünk van a fizikai kapcsolatra, ami olyan érzelmi mélységbe visz minket, melyet egyikünk sem tud megmagyarázni, vagy letagadni.
- Szeretlek, tudod, hogy így van – szívom meg a gyengéd bőrt a nyaka végén, élvezve, ahogy az rózsaszínű lesz ajkaim szívásától. Folytatom a szívást és harapdálást a bőrön, éppen eléggé ahhoz, hogy egy csoportnyi foltot hozzak létre, de nem elég erősen ahhoz, hogy néhány másodpercnél tovább maradjanak meg.
- Az biztos, hogy nem úgy viselkedsz – hangja tömény, szemei pedig követik szabad kezemet, ahogy az a combjára vándorol, hogy kigomboljam a nadrágját.
- Minden, amit csinálok azért van, mert szeretlek. Még a hülye szarságok is – emelem őt fel, hogy levegyem a nadrágját, majd zihál, amikor végighúzom egy ujjamat a hosszán. – Mindig annyira készen állsz rám, még most is – fonom kezemet köré, mire nyöszörög és hátát a kormányhoz íveli. Hátrébb állítom az ülést.
- Nem terelheted el a figyelmemet azzal, hogy… – gyorsabban mozgatom kezemet, megállítva a szavakat, mielőtt azok elhagyhatnák ajkait.
- De igen, bébi, elterelhetem – teszem ajkaimat a füléhez. – Nem fogsz már küzdeni velem, ha elengedem a kezeidet? – kérdezem tőle. Louis bólint. Abban a pillanatban, hogy elengedem a kezeit, azok megtalálják a hajamat. Ujjait eltemeti hajam sűrű rendetlenségében.
Van valami kibaszott erotikus a bőrünk kontrasztjában, a tetoválás a csuklómon, miközben kiverem neki, combjainak tiszta, jelöletlen bőre, ahogy lágy nyögései és nyöszörgései megtöltik a levegőt, miközben szemeim szégyentelenül felmérik testét.
Elszakítom szemeimet tökéletes arcától elég hosszú ideig ahhoz, hogy átvizsgáljam a parkolót. Az ablakok színezettek, de meg kell bizonyosodnom róla, hogy még mindig egyedül vagyunk az utcának ezen az oldalán. Lelassítom kezeim mozdulatait. Louis nyafog tiltakozásként, én pedig nem zavartatom magamat azzal, hogy elrejtsem a mosolyt az arcomon.
- Kérlek – könyörög nekem, hogy folytassam.
- Kérlek mi? Mondd el, hogy mit akarsz – csábítom őt úgy, ahogy mindig is tettem a kapcsolatunk kezdete óta. Mindig úgy tűnt, hogy nem lehet igaz, kivéve, amikor hangosan kimondta a szavakat. Nem akarhat engem úgy, ahogy én akarom őt.
- Érints meg – nyúl le, aztán elkezdi mozgatni a kezemet helyettem. Duzzadt és várakozó, várakozó rám, szüksége van rám, én meg kibaszottul szeretem őt, jobban, mint azt valaha is fel tudná fogni.
Szükségem van erre, szükségem van rá, hogy elvonja a figyelmemet, hogy segítsen nekem elszökni mindettől a baromságtól, még akkor is, ha csak egy kis ideig tart.
Megadom neki, amit akar, mire a nevemet nyögi helyeselve, fogai közé húzva ajkát. Kezét az enyém alá teszi, hogy megfogjon a farmeremen keresztül. Olyan kemény vagyok, hogy az már fáj, és Louis gyengéd érintései és szorításai nem segítenek.
- Meg akarlak dugni, most. Muszáj – felelem. Ő bólint, szemei hátra fordulnak fejében, miközben még egy kicsit megszívom a nyakát.
- Harry – nyög fel.
Kezei mohón kiszednek engem a farmeremből és a bokszeremből. Eléggé felemelem a csípőmet ahhoz, hogy lehúzza a farmeremet a combomon. Ujjaim még mindig Louis köré vannak fonódva, lassú ütemben mozogva, éppen eléggé mozogva ahhoz, hogy a kibaszott őrületbe kergessem őt. Elveszem kezemet tőle. Felemelem őt a csípőjénél fogva, aztán visszaengedem őt magamra. Ugyanazt a megkönnyebbült nyögést hallatjuk, mindketten kétségbeesettek vagyunk a másikért.
- Nem kellene külön válnunk – mondja a hajamnál húzva engem, amíg szám egy vonalban van az övével.
- Muszáj – felelem, miközben elkezd körözni a csípőjével. Baszki.
- Nem foglak kényszeríteni arra, hogy akarj engem. Többé nem – emeli fel magát Louis lassan. Elkezdek pánikolni, de az összes gondolatom elveszik, ahogy visszaengedi magát rám, aztán megismétli ugyanazt a kínzó mozdulatot.
- Akarlak – lehelem a szájába, nyelve köröz az enyém körül, ahogy átveszi az irányítást. – Mindig kibaszottul akarlak, tudod ezt – egy mély hang szakad ki belőlem, miközben felgyorsul csípője. A kurva életbe. Meg fog ölni engem.
- Elhagysz engem – húzza végig nyelvét az alsó ajkamon, én pedig lenyúlok oda, ahol testünk összekapcsolódik, és köré fonom kezemet.
- Szeretlek – nem találok más szót, és elcsendesítem őt azzal, hogy érzékeny hosszát dörzsölöm.
- Ó, Istenem – feje a vállamra esik, majd karjait a nyakam köré fonja. – Szeretlek – gyakorlatilag zokogja, miközben elélvez a kezemben. Közvetlenül utána követem őt, megtöltve őt minden egyes cseppemmel szó szerint és képletesen is.
Több percnyi csend telik el köztünk, én szemeimet lehunyva tartom, karjaimat meg a háta köré fonva. Mindkettőnket izzadság fed, a hő még mindig áramlik a ventilátorokból, de nem akarom elengedni őt olyan hosszú időre, hogy kikapcsoljam azokat.
- Min gondolkozol? – kérdezem meg tőle végül. Feje a mellkasomon pihen, légzése lassú és egyenletes. Nem nyitja ki a szemeit, amikor válaszol.
- Hogy azt kívánom, bárcsak velem maradhatnál örökké.
Örökké. Akartam valaha is bármi kevesebbet vele?
- Én is – felelem, azt kívánva, hogy bárcsak megadhatnám neki azt az ígéretet a jövőre, amit megérdemel.
Louis telefonja elkezd rezegni a padlódeszkán, én pedig lenyúlok, hogy felvegyem, testét az enyémmel mozgatva.
- Kimberly az – adom Louis kezébe a telefont.
Két órával később Kimberly hotelszobájának ajtaján kopogunk. Majdnem meg vagyok győződve róla, hogy rossz szobánál vagyunk, amikor feldolgozom Kimberly megjelenését. Szemei duzzadtak, és egy gramm smink sincs rajta. Jobban tetszik ő így, de most annyira tönkretettnek néz ki, mintha napok óta sírna. Valószínűleg így is van.
- Gyertek be. Ez egy hosszú reggel volt – feleli, szokásos pimaszkodása teljesen hiányzik. Louis azonnal megöleli őt, karjait barátja dereka köré fonva, Kimberly meg elkezd zokogni.
Hihetetlenül kellemetlenül érzem magam csak az ajtóban állva, és annak a ténynek az ellenére, hogy Kim rohadtul irritál engem, tudom, hogy nem az a típus, aki közönséget akar, míg sebezhető. A nagy lakosztály nappalijában hagyom őket, és helyet foglalok a konyhai részen.
Töltök egy csésze kávét, majd a falra bámulok, amíg a zokogások elfojtott hangokká nem válnak a másik helyiségben. Megtartom a távolságot egyelőre.
- Apa visszajön? – ül le a műanyag székbe mellettem a zöld szemű fiú. Meg sem hallottam, hogy közeledik.
- Igen. Szerintem – vonok vállat, erősen a falra nézve. El kellene mondanom neki, milyen egy kibaszott nagyszerű férfi az apja… az apánk igazából.
Szent szar. Ez a gyerek a kibaszott testvérem. Nem tudom ezt felfogni.
- Kimberly azt mondta, hogy bajban van, de ki tudja magát fizetni belőle. Ez mit jelent?
Nem tudom megállítani a gúnyos hangot, ami elhagyja a számat tolakodó hallgatódzása és alapos faggatása miatt.
- Biztos vagyok benne, hogy ez a helyzet – motyogom. – Csak úgy érti, hogy hamarosan kint lesz a bajból. Miért nem mész ki, hogy Kimberlyvel és Louis-val ülj? – mellkasom ég nevének hangzásán, ahogy az elhagyja a számat.
- Mérgesek rád. Főleg Kimberly, de apára mérgesebb, szóval neked rendben kellene lenned – mondja nekem.
- Meg fogod tanulni, hogy a nők mindig mérgesek – tájékoztatom a fiút.
- Kivéve, ha meghalnak, mint anya.
Állam leesik, majd az arcára nézek.
- Nem kellene ilyen szarokat mondanod. Az emberek… furcsának fogják találni.
Smith megvonja a vállait, mintha azt mondaná, az emberek már így is furcsának gondolják őt. Ez igaz, feltételezem.
- Apa kedves, nem rossz ő – random szóhasználatától készen állok, hogy elfussak.
- Oké? – nézek le az asztalra.
- Sok helyre visz engem, és kedves dolgokat mond nekem – tesz le az asztalra egy darab játékvonatot. Mi ez ezzel a fiúval és a vonatokkal?
- És? – lenyelem az érzéseket, melyek szavaival jönnek. Miért beszél összevissza most erről?
- Téged is el fog vinni helyekre, és kedves dolgokat fog mondani.
- Miért akarnám én ezt? – kérdezem tőle, zöld szemei elárulják, hogy sokkal többet tud, mint feltételeztem.
- Nem akarod, hogy a testvéred legyek, ugye? – kérdezi. A francba. Kétségbeesetten keresem Louis-t, remélve, hogy jön és megment ettől a kínos beszélgetéstől. Ő pontosan tudná, hogy mit kell mondani.
- Ezt soha nem mondtam.
- Nem kedveled apát – feleli.
Louis és Kimberly belépnek a helyiségbe, mielőtt válaszolnom kellene neki. Hála Istennek.
- Jól vagy, édes? – kérdezi Kimberly a kisfiútól. Ő nem szólal meg, bólint, aztán magával viszi a vonatkocsiját a másik szobába.