Chapter 221

Helló! 😊

Kicsit későn jelentkezem ismét, de ezt talán már megszoktuk 😅 A fejezet... hát nem is tudom, mit mondjak, nem túl kellemes, de nem is a legrosszabb, kíváncsi vagyok, mit gondoltok majd ti. Többször is említve van egy műanyag pohár, bár én úgy írtam le, ahogy az angol szövegben volt, mert nem voltam teljesen biztos benne, hogy a műanyag megfelelő szó rá, mert azért valamilyen szinten az, de mégsem olyan... na, mindegy, bírjátok a google-be, a képeknél kiadja és máris érteni fogjátok 😃 És még egy szót zárójelbe írtam, mégpedig a touchy-t, mert az, hogy kényes, nem a legjobb szó, és inkább odaírtam biztos, ami biztos. Na, talán más mondanivalóm már nincs, találkozunk egy hét múlva.

Kellemes olvasást! 😊😘 

Chapter 221

Harry szemszöge
- Nem fogom feladni Seattle-t érted, ezért nekem támadsz? – pislogja Louis. - Te felbukkansz vele, és mindezeket az utálatos dolgokat mondod nekem, azt hittem, már túl vagyunk ezen. Mi történt azzal, hogy nem vagy képes nélkülem élni? Mi történt azzal, hogy megpróbálsz minden tőled telhetőt, hogy úgy bánj velem, ahogy kellene?
Bántani akarom őt, azt akarom, hogy szarul érezze magát, úgy ahogy én éreztem magamat, amikor kinéztem és megláttam őt nevetve. Kurvára nevetett, amikor velem szemben kellett volna ülnie, versengve a figyelmemért. Olyan volt, mintha le se szarta volna, hogy közelebb kerülök Loganhez. Túlságosan is a kibaszott pincérre fókuszált, és arra, amit mondott, akármi a fene is volt az.
Agyamban váltakoznak az utálatos gondolatok, hogy melyiket válasszam ki, amiről biztos vagyok benne, hogy össze fogja Louis-t törni. Logan ma reggeli kijelentése bukkan fel, aztán kimondom, mielőtt megállíthatnám magamat.
- Van egy nagy különbség aközött, hogy nem vagy képes valaki nélkül élni, és hogy szereted is őt.
Louis visszalép tőlem, ahogy a szavak elérnek hozzá. Majdnem vissza akarom azokat szívni, majdnem. Megérdemli őket, tényleg. Nem kellett volna azt mondania, hogy nem akarja, hogy vele menjek Seattle-be.
Megfordulok és otthagyom őt állni egyedül. Azt mondta, nekitámadtam, nem támadtam neki. Itt vagyok neki, az ő oldalán állok. Ő az, aki megpróbál elhagyni engem minden rohadt alkalommal, amikor lehet. Logan tanácsolta, hogy kövessem Louis-t kintre és mondjam el neki Logan családi állapotát, de ő azt nem fogta fel, hogy Louis kint flörtölt a mi tetű pincérünkkel.
- Elmegyek – jelentem be, amikor elérem az asztalt. Hat szempár néz fel, Liam meg a szemeit forgatja, mielőtt átnéz az ajtóhoz. – Kint van – mondom Liamnek gúnyosan. Kimehet oda és kurvára extra kedvességgel bánhat vele, én holtbiztos, hogy nem fogok.
- Mit csináltál most? – van mersze megkérdezni tőlem mindenki előtt.
- Foglalkozz a saját kibaszott dolgoddal – vetek rá haragos pillantást.
- Harry – figyelmeztet apám. Nem csak ő, úgy tűnik, mindenki kurvára ellenem van. Csak merészeljen szarozni most velem apa.
- Megyek én is – feleli Logan, felállva az asztaltól.
- Ne – csattanok fel, de ő figyelmen kívül hagy és követ engem, ahogy átmegyek az éttermen és ki a bejárati ajtón.
- Mi a fene történt? – kérdezi, amikor kiérünk.
- Odakint volt azzal a kibaszott sráccal, az történt.
- És aztán? Mit mondott, amikor elárultad neki, hogy én nem jelentek fenyegetést? – botladozik kissé lesétálva a lépcsőn, de nem állok meg, hogy segítsek neki, miközben megpróbálom eldönteni, hová a fenébe megyek valójában. Tudtam, hogy a saját autómmal kellett volna idejönnöm, de nem, Louis-nak közbe kellett avatkoznia. Nagy meglepetés.
- Nem mondtam el neki.
- Miért nem? Tudod, hogy valószínűleg mit gondol most?
- Leszarom, hogy mit gondol, remélem, azt hiszi, hogy meg foglak dugni – Logan abbahagyja a sétát.
- Miért? Ha szereted őt, miért akarnád, hogy ezt gondolja?
Ó, kedves, most már Logan is nekem támad.
- Mert meg kell tanulnia, hogy…
- Állj, csak hagyd abba itt, mert Louis-nak semmit nem kell megtanulnia. Úgy tűnik nekem, hogy te vagy az, akinek meg kellene tanulnia valamit, mit mondtál neki?
- Azt, amit ma reggel mondtál nekem arról, hogy van egy nagy különbség aközött, hogy nem tudunk valaki nélkül élni, és hogy szeretjük is őt – felelem, majd újra elkezdek sétálni.
- Ezt mondtad neki úgy, hogy nem tudsz nélküle élni, de nem szereted őt?
- Igen, nem ezt mondtam az előbb? – egyszerűen csak el kell mennie, mert kurvára az idegeimre megy ő is, mint Louis.
- Wow – nevet fel. Ő is kinevet?
- Mi az? Mi olyan vicces? – majdnem ordítok a fiúra.
- Annyira buta vagy – nevet ki továbbra is. – Amikor ma reggel ezt mondtam neked, nem rád utaltam, Louis-ról beszéltem. Úgy értettem, hogy csak azért, mert azt hiszed, nem tud nélküled élni, az nem jelenti azt, hogy szerelmes beléd.
- Mi?
- Azt feltételezed, hogy annyira az ujjaid köré csavartad őt, hogy nem fog elhagyni téged, mert nem tud nélküled élni, amikor valójában úgy tűnik, mintha csapdába ejtetted volna és ezért nem hagy el, nem azért, mert szeret téged, hanem mert azt érezteted vele, hogy nem tud nélküled lenni.
- Nem, Louis szeret engem – tudom, hogy igen, és ezért fog engem követni idekintre bármelyik pillanatban.
- Igen? Miért szeretne, amikor olyan dolgokat csinálsz, amikkel megbántod őt, szándékosan?
Már elegem van ebből a szarságból. Megfordulok, hogy szemben legyek vele.
- Nem vagy abban a helyzetben, hogy istenverte tanácsokat adj bárkinek is, a barátnőd most valószínűleg valaki mással dug, míg te itt próbálsz meg kerítőt játszani Louis és köztem – morgom, a levegőben hadoválva a kezeimmel.
Szemei kitágulnak és tesz egy lépést hátra tőlem, ahogy Louis csinálta csupán néhány perccel ezelőtt. Kék szemei elkezdenek könnyezni, világítva a sötétben. Logan megrázza a fejét, majd elkezd visszafelé sétálni az étterem parkolójához.
- Hová mész? – kiáltok utána a szélen keresztül.
- Vissza bentre. Talán Louis elég hülye, hogy elviselje a szarságaidat, de én nem – egy pillanatra majdnem követem a srácot, akiről azt gondoltam, hogy… a barátom volt. Nem tudom, de olyan érzés volt, mintha megbízhatnék benne annak ellenére, hogy csak két napja ismerem.
Bassza meg, nem követek senkit. Louis-t vagy Louis 2-t sem. Mindketten mehetnek a pokolba, egyikükre sincs szükségem.

Louis szemszöge
Figyelem, ahogy Harry áthalad a zsúfolt ebédlőn és visszaér az asztalhoz. Minden egyes idegszálam ki van hegyeződve, készek arra, hogy meggyulladjanak, miközben mindenki figyelme Harryre szegeződik. Visszatartom a lélegzetemet, imádkozva, hogy ne üljön vissza Logan mellé és ne csókolja meg azért, hogy engem bosszantson.
Mellkasom fáj, torkom száraz, a világ pedig forog velem. Harry lényegében azt mondta nekem az előbb, hogy nem szeret engem, és azért kerget engem, hogy szexeljünk.  A legrosszabb dolog azzal kapcsolatban, amit mondott nekem az az, hogy tudom, nem gondolta komolyan. Tudom, hogy szeret engem, szeret. A saját maga módján mindennél jobban szeret engem, időről időre már megmutatta nekem az elmúlt hat hónapban. De azt is megmutatta nekem, hogy semmi sem állítja meg abban, hogy megbántson, hogy azt éreztesse velem, gyenge vagyok, csak azért, mert az egója megsérült. Ha úgy szeretne, ahogy kellene, nem bánta meg szándékosan.
Nem gondolhatta komolyan, hogy csak a szexet akarja tőlem. Igazából nem játékként tekint rám, ugye? Persze, hogy nem.
De olyan meggyőződéssel mondta, még csak nem is pislogott. Őszintén nem tudom már. Az összes veszekedésen, könnyön, a falunkon lévő lyukakon át mindig abba a kis biztos pontba kapaszkodtam, hogy szeret engem, e nélkül nincs semmink. Nincs semmim nélküle.
„Van egy nagy különbség aközött, hogy nem vagy képes valaki nélkül élni, és hogy szereted is őt.” A szavak újra átvágnak rajtam.
Az étteremben Logan a homlokát ráncolja, aztán felnéz Harryre, aki most már Kenhez beszél vagy Liamhez, nem tudom megmondani. Körmeimet a tenyerembe nyomom és üdvözlöm a fájdalmat, nem fogok összetörni és követni őt. Szavai utálatosak voltak és azért mondta őket, hogy valami reakciót húzzon ki belőlem.
Nem veszem észre, hogy kinyílik a fedélzethez vezető ajtó, amíg Robert meg nem jelenik mellettem.
- Hoztam neked valamit – tart fel egy üveg bort a kezeiben, játékosan megrázva. Egyik oldalra dönti a vállát, és egy vigyor terül el helyes arcán.
Meglepem magamat azzal, hogy elmosolyodom, egy igazi mosoly, a tény ellenére, hogy belül ordítok, sírok a sarokban összegömbölyödve.
- Szánalom bor? – teszem fel a kérdést, kitartva a kezemet a fehérrel címkézett üvegért. Felismerem, hogy ugyanaz az üveg, amit Max rendelt, biztosan egy vagyonba került.
- Milyen másfajta bor lenne? – vigyorogja a kezembe helyezve azt. Az üveg hideg, de kezeim majdnem dermedtek a februári levegőtől. – Poharak – mosolyodik el, benyúlva kötényének mély zsebébe. – Nem találtam rendes boros poharakat, szóval ezeket vettem el – ad a kezembe egy fehér styrofoam (műanyag?) poharat, én pedig feltartom azt, míg ő kihúzza a dugót az üvegből.
- Köszönöm – a bor megtölti a kis poharat, majd az ajkaimhoz teszem azt abban a pillanatban, hogy ő elhúzza.
- Bemehetünk, tudod? Van néhány rész az étteremben, ami már le van zárva, szóval ülhetünk ott – feleli Robert, aztán iszik egy kortyot.
- Nem tudom – sóhajtok fel, tekintetemet az asztalhoz mozdítva.
- Elment, – hallom az együttérzést a hangjában – ahogy a másik srác is – teszi hozzá. Ó.
- Ó – elment vele. – Persze, hogy így tett.
- Akarsz beszélni róla?
- Nem, nem igazán – vonok vállat. – Mesélj nekem erről a borról – ragadok meg egy semleges, nem lehangoló témát.
- A borról? Oké, nos, a bor régi és a tökéletességhez öregedett – nevet fel, mire csatlakozom hozzá.
- Oké, akkor ne a borról – emelem fel a poharamat, hogy befejezzem a maradékot, amilyen gyorsan csak lehet.
- Uhm – feleli mögém nézve.
Gyomrom összeugrik ideges arckifejezésén, és remélem, hogy nem Harry jött vissza, hogy több mérget köpjön rám. Amikor megfordulok, Logan áll az ajtóban, látszólag bizonytalan, hogy kijöjjön-e vagy sem.
- Mit akarsz? – kérdezem tőle. Megpróbálom kontrollálni féltékenységemet, de az engem átjáró bor nem az én javamra dolgozik. Robert elveszi az üres poharamat, ahogy a szél feldönti azt, majd újra elkezdi teletölteni. Van egy olyan érzésem, hogy megpróbálja elfoglalni magát, így elkerüli az akármilyen drámai vagy kínos helyzetet, ami ránk vár.
- Beszélhetnék veled? – kérdezi a srác.
- Mi olyan dolog van, amiről mi beszélhetnénk? Minden eléggé tiszta nekem – a hideg bor megtölti a számat, miközben Logan felsóhajt, közelebb sétálva hozzánk.
- Kapcsolatban vagyok.
Mi? Ha Robert tiszta kék szemei nem rám fókuszálnának, visszaköptem volna a bort a poharamba.
- Ez igaz, barátnőm van. Harry és én csak barátok vagyunk, ha egyáltalán annak nevezhető ez – ráncolja a homlokát. Ismerem ezt a nézést. Harry biztosan kiosztotta őt.
- Akkor miért… – őszinte ő? – de annyira nyüzsögtetek egymás körül – annyira össze vagyok zavarodva.
- Nem, ő egy kicsit… kényes (? touchy) volt, azt hiszem, mint amikor a karját a székem köré tette, de csak azért csinálta, hogy féltékennyé tegyen téged.
- Miért tenné ezt? Szándékosan? – kérdezem, tudom, hogy megtenné, de mi a lényeg? Eltekintve attól persze, hogy megbántson engem.
- Mondtam neki, hogy szóljon neked, sajnálom, ha azt gondoltad, van valami köztünk, én kapcsolatban vagyok, és nem jelentek fenyegetést a tiédre nézve.
- Úgy tűnt, elég jól elvagy azzal, hogy belemenj ebbe – jegyzem meg nyersen.
- Nem ez volt a szándékom, tényleg nagyon sajnálom, ha megbántódtál ebben az egészben – feleli. Keresgélem az okokat, hogy leszidjam őt, de egyet sem tudok kitalálni.
Az, hogy Logan kapcsolatban van, hatalmas megkönnyebbülés nekem, és bárcsak tudtam volna ezt korábban, de ez igazából nem változtat sokat Harryvel kapcsolatban. Ha bármi van, ettől a viselkedése csak rosszabb, mert szándékosan próbált féltékennyé tenni engem, és ami még rosszabb, hogy a legutálatosabb dolgokat mondta nekem. Figyelni Harryt, ahogy flörtöl vele, közel sem fájt annyira, mint hallani tőle azt, hogy nem szeret engem.
- Szóval mitől gondoltad meg magad és mondtad el nekem? Kiosztott téged, ugye? – húzom fel a szemöldökömet, aztán Robert újra megtölti a poharamat.
- Igen, kiosztott – mosolyodik el félig.
- Abban jó – felelem, mire Logan bólint. Meg tudom mondani, hogy kissé ideges, és folyamatosan figyelmeztetem magamat, hogy itt nem ő probléma, hanem Harry. – Van még több poharad? – kérdezem Roberttől, ő pedig bólint, megajándékozva egy büszke mosollyal. A gyomrom megremeg kissé a bortól, biztos vagyok benne.
- A zsebemben nincs, de elvehetek egy másikat bentről – ajánlja udvariasan. – Amúgy is be kellene mennünk, kezd kék lenni a szád.
Felnézek rá, aztán az ajkaira. Teltek és rózsaszínek, olyan puhának néznek ki. Miért bámulom az ajkait? Ezt csinálja velem a bor. Harry ajkait akarom bámulni, de ő csak arra használja őket, hogy kiabáljon velem mostanában, úgy tűnik.
- Harry bent van? – kérdezem Logantől, mire megrázza a fejét. – Oké, akkor menjünk be. Amúgy is ki kell mentenem Liamet attól az aszaltól, főleg attól a Max csávótól – felelem gondolkodás nélkül. – Baszki, bocs.
Logan meglep azzal, hogy felnevet.
- Semmi gond, hidd el. Tudom, hogy az apám egy seggfej.
Nem válaszolok, talán nem jelent fenyegetést a Harryvel való kapcsolatomra, de ez nem jelenti azt, hogy kedvelem őt. Bár édesnek tűnik, de akkor is.
- Bemegyünk vagy… – hintázik Robert fekete öltönycipőjének sarkán.
- Igen – nyelem le a borom maradékát, aztán befelé indulok. – Hozom Liamet, biztos vagy benne, hogy ihatsz itt? Az egyenruhádban? – kérdezem az új barátomtól. Nem akarom, hogy bajba kerüljön. A fejem kavarog, és annak a gondolatától, hogy az apja tartóztatja le, felkuncogok.
- Mi az? – kérdezi, szemei az arcomat fürkészik.
- Semmi – hazudom.
Logan és én az asztalhoz sétálunk. Kezemet Liam székének a hátához teszem, ő pedig megfordul, hogy felnézzen rám.
- Jól vagy? – érdeklődik halkan, míg Logan a szüleivel beszél.
- Igen, nagyjából – vonok vállat. Nem lennék így, ha nem lennék a részegség határán attól, hogy több pohár bort is lehúztam. – Akarsz velünk lógni? Itt leszünk és van egy kis borunk… egy kicsit több borunk – mosolyodom el.
- Ki? Ő is? – pillant át az asztalon Loganre.
- Igen, rendben van a srác – felelem.
- Azt mondtam Kennek, hogy megnézem a meccset velük Max kabinjában, de ha azt akarod, hogy itt maradjak, akkor maradok.
- Nem – nem akarom, hogy maradjon, de azt sem akarom, hogy megváltoztassa a terveit miattam. – Semmi gond, csak azt gondoltam, talán el akarsz jönni innen – suttogom, mire elmosolyodik.
- Igen, de Ken izgatott, hogy elmenjek velük, mert Max az ellenfél csapatot kedveli. Biztos vagy benne, hogy a pincérrel akarsz lógni? Kedvesnek tűnik, de Harry valószínűleg megpróbálja majd meggyilkolni őt – feleli Liam úgy, hogy csak én halljam őt.
- Azt hiszem, túl fogja élni – biztosítom őt. – Jó szórakozást a meccsnézéshez – hajolok le, aztán ajkaimat Liam arcához nyomom. Gyorsan elrántom magamat, és eltakarom a számat. – Sajnálom. Fogalmam sincs, miért…
- Semmi gond – nevet fel Liam, én körbenézek az asztalon, és megkönnyebbülve látom, hogy úgy tűnik, mindenki el van foglalva a saját beszélgetésével, szerencsére kínos szeretetkinyilvánításom észrevétlen maradt. – Légy óvatos, oké? És hívj, ha szükséged van rám.
- Jó, ha unatkozol, gyere vissza ide.
- Meglesz – mosolyodik el. Tudom, hogy nem fog unatkozni a meccsnézés közben Kennel. Szeret időt tölteni az egyetlen apafigurával az életében.
- Apa, felnőtt vagyok – hallom meg fújtatni Logant az asztal másik feléről.
- Egyáltalán nincs szükség arra, hogy lerészegedj itt, visszajössz a kabinba velünk. Ez végleges – feleli Max. Nyilván ő egy olyan ember, aki szereti, ha teljes irányítása van mindenki felett az életében. A kellemetlen vigyor kemény arcán megerősíti ezt.
- Rendben – válaszolja frusztrált fia. Az anyjára néz, de a nő csendben marad. Ha még egy pohár bort ittam volna, rászólnék a köcsögre, de nem akarom feldúlni Kent és Karent.
- Louis, visszajössz majd velünk? – kérdezi tőlem Karen.
- Nem, egy kicsit itt maradok még, ha nem gond? – remélem, hogy nem bánja. Figyelem, ahogy mögém néz Robertre, aztán Loganre. Van egy olyan érzésem, hogy Karennek fogalma sincs Logan családi állapotáról, és beteg érzései vannak felé attól, ahogy Harry viselkedett vele. Imádom Karent.
- Rendben van felőlünk, jó szórakozást – mosolyodik el helyeslően.
- Oké – viszonozom mosolyát, majd elsétálok az asztaltól anélkül, hogy elköszönnék Maxtől és a feleségétől.
- Mi rendben vagyunk, ő nem maradhat – mondom Robertnek, amikor odaérek hozzá.
- Nem maradhat?
- Az apja egy köcsög, bár valamennyire örülök, mert nem vagyok biztos benne, hogyan érzek a sráccal kapcsolatban. Emlékeztet valakire, de nem tudok rájönni, hogy kire – kalandozok el, majd követem őt egy üres részébe az étteremnek. Néhány asztal egy elzárt részen van, az összes üres, kivéve a só-és borsszórókat. – Biztos vagy benne, hogy rendben van az, hogy velem lógj? Lehet, hogy Harry visszajön, és hajlamos arra, hogy megtámadja az embereket – Zayn összevert arca villan fel a fejemben. Robert kihúz nekem egy széket, aztán felnevet.
- Abban biztos vagyok – válaszolja, helyet foglal mellettem, majd újratölti a styrofoam (műanyag?) poharainkat a fehér borral.

Harry szemszöge
Már minden rohadt taxitársaságot felhívtam itt és a Pullman között, megpróbálva hazajutni. Senki nem fogadott, persze, túlságosan is messze van ez a hely. Mehetnék busszal, de a tömegközlekedés tényleg nem az én világom. Emlékszem, ahogy régen megborzongtam, amikor Steph említette, hogy Louis busszal ment a plázába vagy a Targetbe, még amikor nem kedveltem Louis-t… vagyis azt hittem, hogy nem kedveltem, még mindig elkezdek pánikolni annak a gondolatán, hogy Louis egyedül ül a buszon egy csomó szemétládával.
Minden megváltozott azóta, azon napok óta, amikor ugrattam és kínoztam Louis-t, csak hogy bosszantsam őt. Az arca, amikor ott hagytam őt az erkélyen… talán egyáltalán nem változott semmi. Nem változtam meg.
Ez az, amit csinálok? Kínzom a srácot, akit szeretek. Pontosan ezt csinálom, és úgy tűnik, nem tudom abbahagyni. Bár nem csak az én hibám az egész, az ő hibája is. Folyamatosan erőlteti, hogy Seattle-be menjek, és már világossá tettem, hogy nem fogom beadni a derekamat. Ahelyett, hogy Seattle miatt harcol velem, egyszerűen össze kellene pakolnia a szarjaimat és velem jönnie Angliába. Nem maradok itt akár kicsapnak, akár nem, unatkozom itt és ez a hely minden volt hozzám, csak jó nem. Elegem van abból, hogy folyton látom az apámat, elegem van mindenből itt.
- Figyeld, hogy hová mész, te fasz – ijeszt meg egy női hang a sötétben, én pedig kikerülöm, mielőtt beléfutok.
- Te figyeld, hogy hová mész – szólok vissza. Mi a fenéért van Max kabinja előtt amúgy meg? Megfordul, hogy rám nézzen, mire én jó megvilágítást nyerek, hogy megnézzem őt az utcai lámpa alatt. Barna bőr, göndör haj, szaggatott farmer, motoros csizma. – Hadd találjam ki, Riley, igaz? – a szemeimet forgatom az irónián.
- Te ki a franc vagy? – teszi a kezét a csípőjére.
- Igen, Riley vagy. Ha Logant keresed, ő nincs itt.
- Hol van? És honnan tudod ezt? – provokál a harcias lány.
- Onnan, hogy az előbb dugtam meg.
- Mit mondtál? – lép közelebb.
- Krisztus, csak szórakozom veled. Az utcában lévő étteremben van a szüleivel.
- Ó, honnan ismered őt?
- Csak tegnap találkoztam vele. Az apja az enyémmel járt egyetemre, azt hiszem. Tudja, hogy itt vagy?
- Nem, már próbáltam hívni őt, de mivel a kibaszott semmi közepén van, nem válaszol.
- Igen, ez a semmi közepe. Max egyáltalán megengedi, hogy lásd őt?
- Pokolian kíváncsi vagy – ráncolja a homlokát rám. – De igen, meg fogja engedni, ő egy fasz, de fél tőlem – vigyorodik el büszkén.
Fényszórók villannak fel a sötétben, én pedig a fűre lépek.
- Ezek ők – mondom a lánynak, miközben az ajtó bekanyarodik a kocsifalhajtóra és megáll. Logan gyakorlatilag kiugrik az kocsiból, aztán Rileyhoz szalad.
- Hogy kerültél ide? – kérdezi Logan.
- Ide vezettem – válaszolja a barátnője szárazon.
- Hogy találtál meg? Egész héten nem volt szolgáltatásom – öleli meg Rileyt, én pedig figyelem, ahogy a kemény lány külseje elkezd megrepedni. Riley keze fel-le mozog Logan hátán.
- Ez egy kis hely, bébi, nem volt túl nehéz – válaszolja Riley. – Szarakodni fog velem apád, amiért idejöttem?
- Nem, vagyis lehet, de tudod, hogy nem fog elküldeni.
- Nos, én, uhm, elmegyek – kezdek el lesétálni a kocsifelhajtón.
- Szia – jegyzi meg Riley. Logan semmit nem mond nekem, miközben elérem az apám kapuját és felsétálok a kocsifelhajtón.
Louis bármelyik pillanatban itt lesz, én meg bent akarok lenni, mielőtt a SUV autó bekanyarodik a kocsifelhajtóra. Sírni fog, biztos vagyok benne, aztán ki kell találnom egy bocsánatkérést neki, hogy megállítsam a sírását és meghallgasson.
Alig jutok el a tornácig, amikor Karen és Logan anyja lép ki az autóból.
- Hol van mindenki más? – kérdezem Karentől, szemeim Lou-t keresik.
- Ó, nos, apukád és Liam Maxszel jöttek vissza, hogy megnézzenek valamilyen meccset a tévében.
- Hol van Louis? – nő meg a pánik a mellkasomban.
- Még az étteremben.
- Mi? – mi a fasz? Nem így kellene történnie ennek. – Azzal a pincérrel van, ugye? – kérdezem a két nőtől még akkor is, ha már tudom a választ. A szőke seggfejjel van, akinek a seriff az apja.
- Igen, vele van – feleli Karen, és ha nem ragadtam volna itt a semmi közepén Karennel, kiosztanám őt a kis mosolyért, amit megpróbál elrejteni.