Öt

Helló! 😊

Már itt is van az új fejezet, amiben hatalmas a boldogság, ennyit elárulhatok előre 😉 A végén a pontos mondatot, ami elhagyta Louis száját, illetve azt a két szót külön, zárójelbe leírtam, mert úgy rímel tényleg, csak hogy érthető legyen teljesen. Nagyon kíváncsi vagyok a véleményeitekre, úgyhogy írjatok bátran 😊 Más mondanivalóm szerintem nincs, kitartást kívánok a sulihoz mindenkinek! 💪 Egy hét múlva találkozunk!

Kellemes olvasást! 😊😘

Öt

 
Egy elég nagy helyiségben vannak, ami tele van kerek asztalokkal és emberekkel. Az asztalok fehér anyaggal vannak bevonva, és szokatlanul nehéz függönyök vannak a kis ablakokon. Az ünnepség nem puccos, Louis pedig meglát egy jelet, miszerint később lesz egy koncert. A helyiség hihetetlenül ismerősnek tűnik Louis-nak, de nem gondolkozik sokat rajta. Harry egy asztalhoz vezeti Louis-t, ami valamennyire közel van a színpad elejéhez. Louis-nak végül igaza lett, és éppen időben érnek oda. Szerencsére le voltak foglalva a helyek Harrynek és neki, aztán leülnek. Harry könyveiből egy halom van asztal közepén, majd Harry elkezdi aláírni mindegyiknek a belső borítóját. Nem meglepő módon Harry egy pillantást sem vet a többi emberre, akik az asztalnál vannak elhelyezve.
- Szóval kik azok a szerencsés emberek, akik megkapják a könyvedet? – kérdezi Louis az asztalra helyezve könyökeit. Harry véletlenül elejti a könyvet, amit tart.
- Erm, csak random emberek. Szó szerint bárki, aki úgy dönt, hogy felveszi az asztalról.
Louis bólint.
- Ugyanez a dolog történik azokkal a könyvekkel is, amik a többi asztalon vannak?
Harry körbenéz, megpróbálva találni valakit, akivel korábban beszélt. Szemkontaktust létesít egy Danny nevű sráccal, aki a szervezéssel dolgozott, aztán Harry jelez neki, hogy jöjjön ide. Visszafordul Louis-hoz.
- Igen, ugyanaz. Megnézheted őket, ha akarod…
- Szia, Harry. Szükséged van valamire? – szól közbe Danny, hirtelen megbánva, hogy így tett.
- Igen, igazából – pillant rá Harry. – Megmutatnád Louis-nak, hogy melyik könyveket nézheti meg? – feleli Harry hideg hangon. Danny kapkodva bólint, megértve, hogy mire gondol Harry.
- Persze. Bármit. Um… Louis, követnél engem?
Danny elköveti azt a hibát, hogy megérinti Louis vállát, mire Harry megköszörüli a torkát, egy fenyegető nézést küldve neki. Harrynek csak arra van szüksége, hogy eltereljék Louis figyelmét egy ideig, így megteheti azt, amit meg kell tennie.
Őszintén szólva Louis-nak fogalma sincs, miért viselkedik Harry ilyen nyugtalanul mostanában, de tudja, hogy az a legjobb, ha nem kérdezi meg most. Kínosan felkel, hátra lökve a székét, ami kaparó hangot hallat a padlón, az egyetlen zaj, mely megtöri a csendet.
Csak követi Dannyt, találkoznak valaki más írókkal, de nem figyel túlságosan. Ebben a pillanatban jobban aggódik Harry miatt, de majd később rákérdez. Átpillant Harryre, majd figyeli, hogyan veszi fel a tollát és teszi le frusztrációjában. Gondolatai félbeszakadnak Danny miatt, aki elmozdítja fókuszát Harrytől.
Néhány perccel később Danny elmondja Louis-nak, hogy vissza kellene mennie leülni, mert az ünnepség hamarosan kezdődik. Louis megköszöni neki, aztán az asztalhoz indul.
- Mondtam neked, hogy a segged nagyszerűen néz ki ma, ahogy mindig is? – suttogja Harry Louis fülébe.
Louis őrült módon elpirul, az ünnepség pedig gyorsan eltelik. Harry kap egy szalagot, amiről tudja Louis, hogy Harry ki fogja dobni később. A házigazda szívesen lát bárkit, aki maradni szeretne, de akár el is mehetnek. Louis feltételezi, hogy indulni fognak, így felajánlja, hogy elmegy a ruhatárhoz és elhozza a kabátjaikat. Harry úgy tűnik, mint aki a világ legnagyszerűbb hírét kapta meg az előbb, és azt mondja:
- Jó, ne siesd el.
Louis úgy gondolja, hogy Harry furán viselkedik megint. Elhozza a kabátjaikat, a helyiség pedig, ami egyszer tele volt, most teljesen üres. Vagyis az asztalok még mindig ott vannak, Harry meg ül, idegesen rágva a körmeit. Hozzásétál Louis, lágyan megszorítva a vállait.
- Jól vagy, Harry? Úgy tűnik, hogy…
- Lou… én… Csak… – Harry felkel és vesz egy mély levegőt. Tenyerei izzadnak, így megtörli őket a nadrágjában. – Szerintem le kellene ülnöd vagy… nem. Állj. Jó, ha állsz? Én…
Louis félbeszakítja őt.
- Lélegezz. Beszélhetünk erről később…
- Nem! – feleli Harry kicsit hangosan és kétségbeesetten. – Sajnálom, nem hangoztam durvának, ugye? Én…
Louis még soha nem látta őt ilyennek, és körültekintő azzal kapcsolatban, hogy mi történik.
- Semmi rosszat nem csináltál. Jól csinálod. Beszélni akarsz? – feleli Louis bátorságot öntve belé, miközben megpróbálja negatív gondolatait távol tartani. És ó. Talán ezért nem akar csinálni Harry semmit Louis-val. Louis elmondja magának, hogy fogja be és ne ugorjon következtetésekbe.
Harry idegesen végighúzza kezét a haján, a zsebébe téve kezét és megkönnyebbülve lehunyva szemeit. Óvatosan nyúl a kartotéklapért a doboz helyett, majd széthajtja a papírt.
- Soha nem voltam jó abban, hogy kimondjam ezeket a dolgokat hangosan – áll meg Harry, felnézve Louis-ra, aki visszatartja a lélegzetét. Kitágult szemei azt jelzik Harrynek, hogy folytassa a beszédet, mert tudja Harry, hogy Louis mire gondol. És nevetséges, hogy Louis félreérti az eljegyzését a szakítás miatt. – Tessék – feleli Harry, kinyitva Louis kezét és belehelyezve a lapot. – Elolvashatod később, de úgy gondolom, hogy… én… Lesz a The Fray? Tudod… egy koncert itt. Pontosan ezen a helyen.
Louis nem figyel arra, hogy mit mond Harry, mert arra fókuszál, hogy elolvassa a kártyát gyorsan, keresve a „vége” vagy „szakítás” szavakat, hogy azok nekiugorjanak. Amikor nem találja ezeket a szavakat, idegesen kihajtja a kártyát és felnéz Harryre.
Ó. A The Fray. Louis felfogja, hogy mit mondott Harry, miközben Harry idegessége megsokszorozódik minden eltelt másodperccel.
Louis azonnal felismeri a helyet. Nem csoda, hogy miért tűnt neki ismerősnek. Pislog és ellazul. Most már összezavarodott, hogy miért küzdött a beszéddel Harry. Louis Harry előtt áll, az egyetlen dolog köztük pedig Harry széke, amit nem lökött el.
- Ez az egyetlen ok, amiért eljöttem erre a hülye ünnepségre – teszi a kezét Harry a fekete, összehajtható székre, meglökve azt, azt mondva: maradj itt. Aztán Harry gyorsan a színpadhoz szalad. Louis szeretettel vonja össze szemöldökeit, majd kiengedi karba tett kezeit. – Szóval, uh. Ahogy mondtam. Nem vagyok jó a szavakkal. De azt akarom, hogy tudd, hogy… ha te… – beszél összefüggéstelenül Harry, keresztezve kezeit a háta mögött, csak hogy szétszedje őket és előre lóbálja őket. – Elmehetsz az autóhoz és többet nem fogom megemlíteni. Vagy idejöhetsz és ide kellene sétálnod, és ez a hülye szar… Beszélhetünk róla később. Ha akarod…
Louis lágy hangon szól közbe.
- Nem vagyok biztos benne, mire gondolsz…
Harry kinyitja a száját, és ez az. Eljött az idő.
- Van egy könyv egy széken – kezdi el Harry, majd egy székre mutat szemben Louis-val.
Louis követi Harry ujjának irányát, és megtalálja Harry egyik könyvét ott feküdni. Felveszi a könyvet, és érzi a feszültséget növekedni. Fogja a könyvet, egyik kezével alatta, a másikkal felette. Habár Harry az egyik színpadon van, most kisebbnek érződik Louis-nál.
- Nyisd ki – feleli Harry. És úgy érzi, mintha nem kapna levegőt. Louis-nak fogalma sincsen, Harry szíve meg majdnem kiugrik a mellkasából bármelyik pillanatban.
Louis kinyitja a könyvet egy véletlenszerű oldalon, mivel Harry nem határozta meg pontosan. Az oldalak üresek. Louis átlapozza az utolsó néhány oldalt, és mindegyik üres. Van néhány összehajtogatott lap a sarkánál a könyv eleje felé, amihez odalapoz Louis. Harry idegesen nyel egyet, soha le nem véve szemeit Louis-ról. Amint Louis azokhoz az oldalakhoz ér, Harry könnyes szemekkel és egy szájhoz kapott kézzel találkozik. A könnyeken át, melyek elhomályosítják látását, Louis meglátja a szavakat.
„Légy egy új fejezet kezdete az életemben.
Összeházasodsz velem, Louis Tomlinson?”
Louis óvatosan az asztalra dobja a könyvet, majd felszalad a színpadra, mielőtt Harry bármit is tehetne. Átszalad a színpadon Harry karjaiba ugorva, aki pedig elkapja őt. Harry körbe forgatja, aztán leteszi Louis-t, hogy ajkait az övihez nyomja.
Az ő Louis-ja.
- Louis – leheli Harry.
A csók nem tart sokáig, mert mindkettőjük túlságosan mosolyog. Harry keze átöleli Louis derekát, olyan közel húzva őt, amennyire csak lehetséges. Louis kezei közé veszi Harry arcát, majd feláldoznak egy pillanatot arra, hogy egymás szemeibe nézzenek. Louis sír most már, kuncogva és megpróbálva megszabadulni a könnyeitől, de azok folyamatosan lecsúsznak az arcán. Harry újra felveszi Louis-t, ezúttal a falhoz nyomja őt, elmélyítve a csókot. Louis csapdába esett a fal és Harry között, és csak Harryre tud gondolni, és arra, mennyire azt akarja, hogy megérintse őt Harry. Harry tovább csókolja őt egy ideig, amíg hátra nem húzódik levegő után kapkodva. Louis zihál, Harry pedig megnyalja az ajkát vággyal figyelve Louis-t.
- Ez az első dolog, amit csinálni fogunk, miután megkérdeztem, hogy összeházasodunk-e? – vigyorodik el Harry hátra lépve. Louis a szemeit forgatja, megütve őt. – Menjünk ki innen – feleli Harry, aztán kézen fogja Louis.

…

Egy félórányi autóúttal később Harry azt ordítja, „megházasodok!” a torkaszakadtából. Louis nevet és hátra dönti fejét a Brooklyn Promenade-ra. Egy csoportnyi zenész kezd el játszani egy könnyed ritmusú zenét a hegedűiken, de Harry megfordul, nem annyira elégedetten, mire abbahagyják. Louis megdörzsöli Harry hátát azt mondva:
- Légy kedves.
Harry a szemeit forgatja, majd megszorítja Louis segét.
- Harry! Emberek vannak itt… – Harry elcsendesíti Louis-t egy hanyag csókkal.
- Mi a következő? Virágokat és egy doboz csokit fogsz kérni?
Louis kienged egy nevetést, majd lassan Harry kezéért nyúl, amit ő boldogan elfogad. Aztán Harry megáll léptében, rájőve, hogy még nem adta oda a gyűrűt Louis-nak. Baszki. Hogy felejthette el a legalapvetőbb dolgot?
- Uh, Louis, elfelejtettem, um… – Harry fontolóra veszi, hogy leereszkedik az egyik térdére, de tényleg, tényleg nem akar. Vagy legalábbis nem a többi ember előtt, akik sétálnak. Egy privátabb helyre vezeti Louis-t, majd vesz egy mély levegőt, mielőtt egy térdre ereszkedik.
- Ne itt! – kiált fel Louis, mire Harry felkuncog azon, hogy hogyan gondolhatja most azt Louis, hogy le fogja őt szopni.
Térde megpihen a füvön, aztán kinyitja a dobozt, kiszedve a gyűrűt. Louis eltakarja száját a kezével, mert ez az érzés elsöprő.
- Ó, Istenem… Azt hittem… Nem akartam… – dadogja Louis.
Harry lassan az ujjára húzza a gyűrűt, az pedig tökéletesen ráillik. Összeházasodnak. Eljegyezték egymást, és lehetetlennek tűnik az, hogy Harry nem fogja ezt megbánni. De az egyetlen dolog, amit megbánhat Harry az, hogy lekoptatta Liamet.
Harry feláll, aztán megcsókolja Louis-t újra, mert soha nem tud betelni vele. Louis elhúzódik.
- Persze, hogy összeházasodok veled, Harry… Csak azért, mert rímel. („I’ll marry you Harry”, marry – Harry)

„Mindannyian bolondok vagyunk a szerelemben.” – Jane Austen, Büszkeség és balítélet